Nincs kategorizálva

Wes Anderson filmjei Z-A

Wes Anderson összes filmje
Wes Anderson összes filmje

Wes Anderson filmjei mind ugyanazok és mégis mind különbözőek. A mesebeli történetek vagy a szimmetrikusan szerkesztett képbeállítások, és nem beszélve persze Bill Murray-ről, ezer közül is segítenek felismerni a valaha volt amerikai függetlenfilmes, ma már Hollywoodban is ismert és közkedvelt rendező filmjeit. Az andersoni történetek mindig brandértékkel bírnak, a nagyokra jellemző módon senkihez nem hasonlíthatóak, nevük gyakran garancia a sikerre. A 49 éves rendező új premierje, a Kutyák szigete apropóján tesszük sorrendbe eddigi 8 nagyjátékfilmjét a legrosszabb a legjobbig.

8. Petárda (1996)

Bár Martin Scorsese hatalmas rajongója Anderson első nagyjátékfilmjének, a teljes életmű fényében mégis csak az utolsó helyre volt érdemes. Abban viszont könnyű egyetérteni Scorsesével, hogy miért különleges rendező Anderson: „Itt volt egy film, ami nyomokban sem tartalmazott cinizmust”. Ez pedig a ’90-es évek amerikai független filmjeinek körében szinte rendbontónak számított, és ezért is tudott kiemelkedni ez az őszinte, szentimentális és mondhatni cuki film a sok cinikus szerzői film közül.

A kisfilmből nagyjátékfilmmé adaptált Petárda a különc lúzerek heist filmje, ami az egyetemen összeismerkedő Anderson és Owen Wilson szerelemgyerekének számít. A Petárdában már csírájában megvolt minden, ami miatt Andersont nagyon lehet szeretni, csak még a tapasztalat és a profizmus hiányzott hozzá. Az a rendező, aki később szinte minden filmjét elképesztően tudatosan komponált képekkel és precízen kimért dialógusokkal építette fel, itt még csak próbálgatta a szárnyait. A Petárda teljesen jó kezdés, de feszesen felépített dramaturgiai ív hiányában felejthető filmélménynek számít. (Rácz Viktória)

Petárda

 7. Utazás Darjeelingbe (2007)

Wes Anderson filmjeit ismerve könnyen teremthetett volna egy színes-szagos mesevilágot India apropóján – ehelyett a megszokottnál kissé komolyabb, szomorkásabb és megjelenésében kevésbé öncélú film lett az Utazás Darjeelingbe. Talán éppen azért hárul rá kevesebb figyelem az életművön belül, mert annyira más, mint Anderson többi filmje – aki a szimmetrikus, monokróm babaház-jelleget, a gyermeklelkű hősöket és a kifacsart humort keresi a rendezőnél, az bizonyára meglepődik az Utazás Darjeelingbe melankolikus lúzerein.

Felemásságát jelzi, hogy bár tisztességgel végigvezeti indiai útjukon a három depressziós, gyásztól zavarodott testvért, az őket gyötrő traumáról sokkal átélhetőbben beszél a film prológusaként szolgáló Hotel Chevalier. Az ugyancsak 2007-es rövidfilm főszereplői Natalie Portman és Jason Schwartzman, és mindössze 13 percben ragadja meg azt a tehetetlenséget és csalódottságot, amit az Utazás Darjeelingbe kissé talán túl nagyra is dagaszt. (Gyöngyösi Lilla)

6. Édes vízi élet (2004)

Wes Anderson a nagysikerű Tenenbaum, a háziátok után újból egy „családot”, egy hajó legénységét állította középpontba, az Édes vízi élet viszont túlságosan impresszionista (őszintébben: széteső) lett, így a közönség és a kritika szemében is csúnyán megbukott. A sorsa tulajdonképpen megérdemelt – Wes Anderson mindezidáig nem készített kimondottan rossz filmet, de az Édes vízi élet önmagához mérten tényleg a gyengébb művei közé tartozik.

A film nagyvonalakban és részleteiben is tisztelgés a legendás természetfilmes hajóskapitány, Jacques Cousteau előtt, de ez nem jelenti azt, hogy a paródia vizeire ne evezne. Az egyik probléma viszont pont az a filmmel, hogy nem elég vicces. A sztárszereposztás ellenére a karakterei sem elég emlékezetesek a főszereplő Steve Zissou kapitány (Bill Murray) kivételével. A botcsinálta természetfilmesek kalandjai lehetőséget adtak volna a tömény önreflexióra is, de ezzel Anderson nem kísérletezett – sok mással viszont igen. És éppen a sokfélesége miatt zavarba ejtő az Édes vízi élet, hiszen a suta emberi kapcsolatok melankolikus feltérképezése mellett még akciójeleneteket és horrort is kapunk. Így végeredményben nehéz megragadni a film lényegét is – inkább csak a rikító színek, a piros sapkák és babakék egyenruhák emlékezetesek. (És persze David Bowie portugálul előadott dalai – a szerk.) (Gyöngyösi Lilla)

5. Okostojás (1998)

Igaz, hogy a Petárda volt Anderson első nagyjátékfilmje, de az Okostojás volt az első „Wes Anderson-film”. Itt jelentek meg először markánsan a ma már jól ismert andersoni kézjegyek: a tökéletesen szimmetrikusra komponált képek, a fejezetekre bontott történetek, a különc gyerekzsenik, a faarccal előadott abszurd vagy mélyen drámai mondatok és persze Bill Murray. Kétségtelen, hogy Murray emlékezetes, ahogyan egyszerre több cigi is lóg a szájából, miközben a szeméből süt a világfájdalom – de az Okostojás sztárja egyértelműen Jason Schwartzman.

A színész alakítja Max Fischert, a munkásosztálybeli fiút, aki mindent megtenne azért, hogy örökkön-örökké a Rushmore nevű elit iskolába járhasson, ahova ösztöndíjjal vették fel egy gyerekként írt színdarab miatt. Beleszeret az iskola egyik tanárába, Miss Crossba (Olivia Williams), ám a nő kegyeiért meg kell küzdenie a Rushmore mecénásával, Mr. Blume-mal (Bill Murray). Bár Wes Anderson a Tenenbaum, a háziátokkal vált ünnepelt rendezővé, nem érdemes kihagyni az Okostojást, amiben már egyértelműen megmutatkozott a rendező zsenije. (Rácz Viktória)

4. A fantasztikus Róka úr (2009)

A Kutyák szigete valószínűleg nem születhetett volna meg, ha Anderson nem kóstol bele a stop-motion animáció csodálatos világába A fantasztikus Róka úrral. Így jutott el Roald Dahl, a leghíresebb angol ifjúsági regényíró könyve a világhír felé. 2009-ben, amikor a 3D animáció már meghódította a nyugati közönséget, a rendező visszatért egy klasszikus, már szinte feledésbe merült technikához, hogy egy különös, egészestés filmet készítsen, amely gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt izgalmas.

Bár a történet Dahl tollából ered, Anderson kézjegye tagadhatatlan. A jellegzetes szimmetrikus képkompozíciók, a kissé retró hatású tárgyak és színek szinte bármelyik filmjéhez hozzáilleszthetők, ráadásul kedvenc színészeit sem hagyta ki a szinkronhangok közül. Jason Schwartzman, Bill Murray és Owen Willson is fontos szerepet kapnak, de a két főszereplő, Mr. Fox és felesége, Felicity, hangja viszi a filmet, George Clooney és Meryl Streep szinkronizálásával. Maga a történet egy érdekes kombinációja az antropomorfizált állatok és az állatiasított emberek tulajdonságainak, amelyben a vezető szerep arrogáns, fafejű, de szerethető róka és fia Ash közötti kapcsolatra fókuszál. Bár számomra eleinte nem volt szimpatikus, a film végére az egész kis állatközösséget sikerült a szívembe zárnom. (Márki Zsófi)

3. A Grand Budapest Hotel (2014)

Ralph Fiennes a csodálatos szállodarecepciós szerepében sokunknak emlékezetes maradt ebben a 4 Oscar-díjat nyert különös hangulatú vígjátékban. Mint a rendező idén bemutatott legújabb filmje előtti utolsó, már bőven túl vagyunk a tipikus andersoni jegyek megismerésén. Jelen van a meseszerű megvalósítás. A szálloda Budapest nevét viseli, mégis egy képzeletbeli államban, a lengyel hangzású Zubrowskában található, ráadásul a film elején megjelenő óriási emlékmű valamilyen szovjet utódállamra hajaz. Mindemellett a két világháború közötti Közép-Kelet-Európa, amolyan meghosszabbított Osztrák Magyar Monarchia jellege árad a filmből.

Ezek után a film története már majdhogynem másodlagos. Annyit azért el lehet mondani, a forgatókönyvet maga a rendező Stefan Zweig stílusában és tiszteletében írta, nem csoda hát ez a meglepően európai hangvétel. A cselekmény középpontjában – mégsem feltétlenül főszereplőjeként – M. Gustave recepciós keveri a pult mögül a szálakat. A film elejétől jobbkeze Zero (Tony Revolori), hogy a szálloda különös vendégeinek még különösebb rigolyái és extrém esetei között találjon ki az útvesztőből. A film azonban nem csak különleges hangulata miatt érdekes. Egyrészt számos világhírű sztárnak adott néhány mondatos vagy egy-két jelenetes szerepet. Willem Dafoe, Jude Law, Bill Murray – akinek ez volt a hetedik közös filmje a rendezővel -, Léa Seydoux, Tilda Swinton, Edward Norton és mások jelennek meg, nem véletlen, hogy a film plakátja is leginkább ezt hirdeti. De érdemes még megemlíteni a magyar kapcsolatokat, a címben szereplő nyilvánvaló egyezésen túl: a Jeff Goldblum alakította Kovács Vilmos úr neve ugyanis Kovács László és Zsigmond Vilmos, világhírű magyar operatőrök előtt tiszteleg. (Sergő Z. András)

 

2. Holdfény királyság (2012)

Az első szerelem fontos, ha nem a legfontosabb dolog az ember életében. Tudja ezt Wes Anderson is, és az első szerelemhez írt fagylaltszínű ódájában, a Holdfény királyságban emlékeztet is minket erre. A cserkész Sam (Gilman Jared) és Sara (Kara Hayward) mindösszesen 12 évesek, de egymásba szeretnek, és úgy döntenek, a vadonba indulnak, hogy aztán összeházasodjanak. A közelgő vihar idején a kétségbeesett szülők persze a gyerekek keresésére indulnak.

Wes Anderson Roman Coppolával közös Oscar-díjra jelölt forgatókönyvében mindent megtalálunk, amit az andersoni világ csak adni tud: felnőttként viselkedő gyerekeket, gyerekként affektáló felnőtteket, a sarkaiból tökéletesen kifordult, mégis olyannyira ismerős világot, a családot éltető barátságos szólamokat és a legkedvesebb őrületet, amit csak mozgókép adhat. A képi világban is ismerőset az asztalra tevő Anderson ismét kedvenc színészeivel mókázik: Bill Murray, Edward Norton, Jason Schwartzman és Tilda Swinton neve újra a stáblistán, de a valódi bravúr ezúttal a fiataloké: Gilman Jared és Kara Hayward egyaránt melengették meg a nézők és a kritikusok szívét – nem véletlen, hogy Anderson hetedik nagyjátékfilmje nálunk a dobogó második fokáig kúszott. (Molnár Kata Orsolya)

1. Tenenbaum, a háziátok (2001)

„Ha láttál egy Wes Anderson-filmet, az összeset láttad már.” – olvastam egyszer talán egy Grand Budapest Hotelhez írott kritikában és elgondolkodtam. Persze nem a kijelentés igazságtartalmán, mert ennél nagyobb marhaságot valószínűleg nem lehet leírni Wes Anderson kapcsán, az viszont igaz, hogy mennyire könnyű elveszni egy különc auteur világában. Tény, hogy már egyetlen jelenet alapján felismerhető, ha az ő keze van a dologban, annyira egyéni és egyedi világ ez, legyen szó akár képi megjelenítésről, zeneválasztásról vagy díszletezésről. Ha azonban túljutunk „Anderson Land” külsőségein, feltárul az a sok-sok téma és történet, amiről az eddigi életmű mesél; és kirajzolódik több tucat egyéniség, ennek a csodálatos világnak a lakói.

Itt van például Tenenbaumék háza a címeres kapuval, a tapétáival, a falat beborító rajzokkal, benne az egyenmelegítős figurákkal, rózsaszín kiskosztümökkel és béna fejpántokkal. Majd kineveted, hogy itt senki nem normális, ugyanakkor meglátod a meghökkentő felszín mögött rejlő szomorúságot. Az egykori csodagyerekek szemében a félelmet, hogy talán mégis átlagosságra vannak ítélve. A rossz döntéseket, az elveszett szerelmeket. Hogy hogyan lépjünk tovább, hogy mibe kapaszkodjunk és mit engedjünk el. A második esélyt. És ha ez megvan, azt is megérted, miért azok a képek vannak a falon, hogy miért néznek ki úgy a gyerekek, és miért van kovácsolt vasba öntve a Tenenbaum név. Így válik eggyé tartalom és forma, így lesz a Tenenbaum, a háziátok az Anderson Land ékköve, egy gyönyörű dísz a színpompás karácsonyfán. Ha azonban adhatok egy tanácsot, érdemes az egész fát egyben nézni, úgy jobban látod „az összeset”. (Németh Barna)

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com