Sokszor, sokfélét láttunk már az anyaságról. A téma kimeríthetetlen, hiszen annyi „anyaság” van, ahány anya – erről mesél félig komolyan a The Letdown. Évadkritika.
Vannak bizonyos témák, amelyeket a (populáris) művészet és a szórakoztatóipar úgy en bloc szeret idealizálni. Ezekben nem hogy a rosszat, de még a hétköznapit sem igazán szeretik meglátni, mintha ezzel megfosztanák azt a glóriájától. Az anyaság egy ilyen téma, ez az új ausztrál sorozat pedig igyekszik több oldaláról is megragadni a kérdést: az anyává válás első hónapjainak szépségét, békéjét, aggályait, nehézségeit és egy kicsit az abszurditását is megmutatja ennek a kétségtelenül szép dolognak.
A The Letdown nem árul zsákbamacskát, rögtön az első jelenetben megmutatja, mire számíthatunk majd. Egy autót látunk egy elég sötét kis mellékutcában, az első ülésen egy nő, Audrey (Alison Bell) alszik, hátul egy csecsemő. Egy férfi kopogtat az ablakon, mint kiderül, egy drogdíler. Mondja a nőnek, hogy vegyen már valamit vagy húzzon innen, mert ez azért mégis csak az „ő irodája”. A nő menne, de ha beindítja a motort, a kicsi felébred. Mert hát ő csak az autóban hajlandó aludni, édesanyja pedig már halálosan fáradt, mégis minden éjjel rója a köröket, mert hát a baba az első.
Ilyen és ehhez hasonló, néha kicsit szkeccsszerű elemekből építkezve, az átlagnál szofisztikáltabb humorral járja körbe a sorozat az első hónapok problémáit. Az alvás-nem alvás mellett előkerül a szoptatás vagy tápszer, a segít(?) a nagymama, a megkeresztelni-nem megkeresztelni, a tankönyv vagy tapasztalat, és még sok más kérdés, amit vagy Audrey vagy más fiatal anyák életén keresztül vesz sorra a sorozat, a címével ellentétben egyáltalán nem negatív színben feltüntetve ezeket a szituációkat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne veszteség, mert hát van, és ezt mindenki megtapasztalja. Nehéz megélni, hogy a baba előtti élet szinte teljesen megszűnik létezni, legalábbis Audrey így érzi. A munkahelyi barátok eltávolodnak, a helyét betölti más – de ahogy telik az idő, rájön, ezt nem így kell felfognia. Ebben segít neki a többi anyuka (vagy apuka), akik hozzá hasonló cipőben járva próbálnak meg alkalmazkodni az új élethez.
Akárcsak az új jövevényt övező kezdeti problémák terén, a sorozat a szülők bemutatásánál is elég transzparens: a fiatal szülőket segítő csoportban van karrierista nő, van hivatásos anya, van egyedülálló és van az anya helyett gyerekszabadságot vállaló apa. Ezzel együtt mégsem mondanám, hogy a The Letdown csak fel akarná mondani a tipikust, hiszen nem azért választja ezt az utat, hogy valami nagyot mondjon, hanem hogy mindenkihez szóljon.
Ezt viszont jól csinálja és szórakoztatóan csinálja. Néha kicsit feszegetve a határokat, de soha nem tabukat döntögetően. Van létjogosultsága, és nem csak azok számára, akik épp az életük ezen szakaszában vannak, mint a szereplők.
A sorozat idehaza a Netflixen látható.
