Sorozat

Rosszkor, rossz utcasarkon – 61st Street

Egy szerencsétlen baleset folytán kerékbe törik egy fiatal afroamerikai férfi élete, s az igazságszolgáltatás nem kíméli meg. A 61st Street elkalauzol a fehér rendőrök által felügyelt, feketék által lakott amerikai gettó igazságtalan világába, ahol a veszély az utcasarkon vár.

Nagyon aktuális – ez első ránézésre is elmondható az AMC új bűnügyi drámasorozatáról. A 61st Street az amerikai közvéleményt foglalkoztató jelenségeket, azaz a rendőri túlkapások és a feketék elleni szisztematikus rasszizmus témáit boncolgatja. Teszi mindezt Chicagóban, a nagyrészt afroamerikaiak lakta South Side városrészben, ami nem a békés, nyugodt kertvárosi létről ismeretes. A show egyik producere a Fekete Párducból is ismert Michael B. Jordan, kreátora Peter Moffat, akinél a törvénnyel szembekerülve a túlélésért küzdő egyén visszatérő figura. A kritika az első két epizód alapján íródott.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Moses Johnson (Tosin Cole) fényes jövő előtt áll.

„Rendes” srác, edzésekre jár, ahelyett, hogy a sarkon drogot árulna, mint haverjai. Futóként elért eredményeinek köszönhetően egyetemi ösztöndíjat nyert, amivel megnyílik előtte a lehetőség, hogy kitörjön a South Side bűnözéssel teli világából. Aztán jön a krach: egy hatósági intézkedés közben véletlenül egy rendőr halálát okozza. Moses-nek két lehetősége van: vagy fut, ahogy azt tette egész életében, vagy feladja magát, és szembenéz a feketéknek nem túl kedvező amerikai jogrendszerrel. Döntésében segítségére siet Franklin Roberts (Courtney B. Vance) ügyvéd, aki egész életét az afro-amerikai közösség jogi védelmére tette fel. Kérdés, hogy bírni fogja-e az ügyet: nem mai róka, és aggasztó egészségügyi problémái miatt már a nyugdíjba vonulást fontolgatja.

A 61st Street szívbemarkolóan ábrázolja, hogyan változhat meg visszafordíthatatlanul valakinek az élete egy elhamarkodott döntés következtében. És hogyha annak a valakinek a bőre fekete, egy valami biztos: a következmények még súlyosabbak lesznek. A sorozat alkotója, Peter Moffat (Your Honor) forgatókönyvírói pályafutása előtt törvényszéki képviselőként kereste a kenyerét, s az ott szerzett tapasztalatait tévés karrierjében többször kiválóan felhasználta. Bár a 61st Street első két epizódjában a jogi aspektusok alig merülnek fel, a továbbiakban remélhetőleg izgalmas tárgyalótermi jelenetekre számíthatunk. A sorozat célja egyértelműen az, hogy fényt vessen a chicagói hatóságok hírhedt korruptságára és az amerikai igazságszolgáltatás által generált egyenlőtlenségekre.

Hogy ezt kissé sarkítottan teszi, az tagadhatatlan.

A mi vs. ők mentalitás nagyon is létezik és sok esetben megalapozott, de a 61st Street fekete-fehér univerzuma erre rátesz egy lapáttal. A fekete-fehérség konkrétan és átvitt értelemben is értendő, és párosul a civil-rendőr, jó-rossz dichotómiákkal. A karakterek közül pedig többre is ráfért volna az árnyalás. A Holt McCallany (Mindhunter) által játszott rosszarcú rendőrfőnököt például látszólag kizárólag a rosszindulat vezérli, amikor munkáját végzi. A kidolgozatlanság nem csak őt érinti, hanem egyszerre meglepő és sajnálatos módon magát a főszereplőt is. Moses-ről mindössze annyit tudunk meg, hogy szeret futni. És a sorozat nem hagyja, hogy ezt a kicsinyke információmorzsát elfelejtsük: a futás, mint a menekülés metaforája többször is említésre kerül. A sorozat valódi főszereplőjének inkább Franklin tűnik, amit Courtney B. Vance magabiztos játéka is alátámaszt.

A két oldal közti ellentétet a különböző színvilágok tovább hangsúlyozzák, nem spórolva a szimbolikával, nehogy szemernyi kétségünk is legyen arról, ki a „jó” és a „rossz”. Az afroamerikai közösség melegséget sugárzó, narancssárga tónusokkal festett világa váltakozik a rendőrök rideg, kékes árnyalatokban gazdag jeleneteivel. Mintha csak régi Instagram-filtereken keresztül néznénk a sorozatot. Vagy hogy mozgóképes példát mondjak, leginkább a 2000-es évek népszerű bűnügyi tévésorozatainak túlszínezett képi világára emlékeztet. Ugye mindenkinek megvan a telített narancssárgával nyakonöntött Miami helyszínelők és hideg kékben úszó New York-i helyszínelők? A 61st Street ezt a kettőt cserélgeti kicsit túl szájbarágósan. Ez a stilizáltság viszont nosztalgiát ébreszt a nézőben, s emiatt

nem érződik újnak, mainak a sorozat. 

A bűnügyi filmek, illetve sorozatok rendszerint szorosan kötődnek a helyszínül szolgáló városokhoz, gondoljunk csak a fent említett CSI-sorozatokra és társaira. De példának hozható a műfaj koronázatlan királyának, David Simonnak két alkotása is: a Drót Baltimore-ja és a Fülledt utcák New York-ja sokkal több, mint egyszerű háttér. A bűnügyi zsánerben feltárul a város igazi, koszos és zűrös arca. A karakterek az utcákon töltik az életüket, itt dolgoznak, kötnek ügyleteket és néha itt is halnak meg. A város egy velük együtt lélegző entitás, amit nézőként hamarosan mi is úgy ismerünk, mint a tenyerünket. Bár a 61st Street-et a helyszínen, a szeles város South Side néven ismert negyedében forgatták, az első epizódokban nem igazán kapunk valódi képet a városrészről.

De az is igaz, hogy nem lehet átfogó képet alkotni egy sorozatról az első két epizód alapján. Az már a kétszer 45 percből is látható, hogy a forgatókönyvírók jó alapokat fektettek le, amire egy összetett és ütős történet épülhet. A mellékszereplők, különösen a politikai karriert fontolgató Martha (Aunjanue Ellis), Franklin felesége és autista fiuk, valamint a mellékszálak kifejezetten ígéretesnek tűnnek. A finomítás ráér később is.

Takács Janka

Janka jelenleg elsőéves hallgató a párizsi Sciences Po egyetem média és kommunikáció szakán. Mozifüggő, legfőképp a régi hollywood-i filmeket és az indie filmeket kedveli, de egy ütős filmzenével bármikor le lehet venni a lábáról.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés