Sorozat

Amikor ráébredsz, kik is a szüleid – A felnőttek hazug élete

a-felnottek-hazug-elete-1

A felnőtté válás különböző nehézségein vezeti át A felnőttek hazug élete a főszereplőjét, aki Nápoly lüktető valójával egyszerre fedezi fel saját szüleinek titkait. Érzéki, szép és hangulatos lett a sorozat, de érdemes-e mindenki figyelmére?

A kritika az első négy epizód alapján készült.

Az ünnepelt olasz író, Elena Ferrante újabb művét adaptálta a Netflix. A szakmai berkekben komoly sikereket elérő Az elveszett lány című filmmel szemben – amely angol nyelven és A-listás sztárokkal készült – A felnőttek hazug élete egy olasz minisorozat formájában kerül a nézők elé. Az okok persze jóval mélyebbre nyúlnak a miértet illetően, de tény, hogy az új alkotás távolról sem közelíti meg a három Oscar-díjra jelölt munkát.

A 90-es évek Nápolyába és egy sok értelemben elveszett tinédzser lelkébe és elméjébe vezeti be a közönséget a sorozat –

hol meglepően egyedi operatőri munkával és ízléses zenei kísérettel, hol azonban kidolgozatlan karakterekkel és tónusilag ingadozó párbeszédekkel.

A történet Giovanna (Giordana Marengo) köré épül, akivel a regényben először 12 éves korában találkozhatunk, viszont a sorozatban már jócskán a tinédzser kor végét tapossa. A különc, enyhén fiús tini sokszor az otthoni lézengést és az utcai break dance-elést választja az iskola helyett, már ha éppen nem olvas. Erősen intellektuális akadémikus szülei látszólag boldog házasságban élnek, még ha olykor aggódnak is lányukért. Egy ilyen alkalommal hallja meg Giovanna, hogy apja attól tart, egyre jobban hasonlít az általa ismeretlen nagynénijére. Akit nem mellesleg az apuka utál.

Több se kell a lánynak, mint hogy anyja, majd apja segítségével is felkutassa a nőt. Az első találkozást persze újabbak követik, ahogy Giovanna egyre többet tanul apjáról, Nápolyról, a felnőttekről és úgy általában az életről. A tudás azonban veszélyes is lehet! Ahogy kinyílik a lány előtt a világ, úgy rendeződnek át benne a gondolatai, érzései és mély hite apja személyével, saját szexualitásával, valamint határozott ateizmusával kapcsolatban is.

A 90-es évek elejét gyönyörűen idézi meg az alkotás, amely egy kékes szűrő segítségével gyorsan visszarepíti az embert 30 évvel korábbra. Még akkor is, ha a cél most Olaszország és nem Magyarország. A kor adta életérzés ugyanúgy megjelenik, ahogy Nápoly felsőbb és alsóbb rétegének életébe is belepillanthatunk.

Hol kaviárral és pezsgővel fűtött nyaraláson találjuk A felnőttek hazug élete főszereplőjét apja, anyja és egy jó baráti család társaságában, hol egy élettel teli, tiszta mégis mocskos körfolyosós lakóépület csempéin látjuk a lányt, ahogy szembesül egy teljesen új világgal.

És bár a különbség látványos, mind Giovanna szeméje, mind pedig a társadalmi elszigetelődést pillanatok alatt elmosó zene is azt segíti, hogy mégis eggyé váljon a két világ. Hogy az emberi értékek felerősödjenek, és az emberek értékes dolgai lecsupaszodjanak: hogy az élet velejébe a lét kerüljön, és ne az azt körülvevő materiális közeg.

Mindezt kapjuk sokszor melankólikus képi világgal, kellemes színészi játékkal, de olykor erőltetetten művészieskedő megoldásokkal, amik helyenként irritálóvá teszik a sorozat egyes jeleneteit. Minden félresikerült reakcióra a karakterektől és elnagyolt ritmusváltásra érkezik azonban egy-egy tűpontos beállítás, amire gyönyörűen igaz, hogy egy kép többet mond minden szónál.

Azonban éppen annyira dülöngél a sorozat a különleges és a vontatott között, hogy sokaknak nem lesz türelme vagy ingerenciája továbbnézni az első fél óra után. Aki pedig mégis ad neki egy esélyt, még mindig úgy érezheti később, hogy egyszerűen nem tudja teljesen átadni az alkotás azt, amit érezhetően próbál.

A tinédzser kor habkönnyű mivoltából már-már belezuhanni a felnőtt korba akkor is kiábrándító és felkavaró, ha az ember aktívan keresi a lehetőségeket.

Saját szüleink igazi arcát megismerni, titkaikat felfedni pedig legalább ennyire traumatikus élmény lehet. Mindezt pedig csak részben sikerült elkapnia és bemutatnia a sorozatnak, így könnyen lehet, hogy egyesek – engem is beleértve – hiányérzettel távoznak majd.

A felnőttek hazug élete már elérhető a Netflix kínálatában.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!