Sorozat

Animált Elit alakulat – A felszabadító

Mutathat-e még bármi újdonságot egy II. világháborús sorozat Az elit alakulat világsikere után? A Netflix A felszabadító (The Liberator) című miniszériával animáció segítségével igyekszik életre kelteni egy maroknyi amerikai katona megrázó élményeit.

A felszabadító a 157. gyalogos ezred 500 napját meséli el Olaszország felszabadításától Németország bukásáig négy 45 perces epizódban. Az ezred soknemzetiségű tagjait faji előítéletek választják el egymástól. Akad itt indián őslakos, mexikói és persze fehér-protestáns amerikai is. A harctéren szerzett élmények azonban sajátos köteléket alkotnak a katonák között, melyek felülírják a sztereotípiákat.

Jeb Stuart, a sorozat alkotója Alex Kershaw könyve alapján igyekezett feldolgozni a 75 évvel ezelőtt történteket. Először egy 8 részes élőszereplős minisorozatban gondolkodott a History Channel együttműködésével, ám a csatorna túlságosan drágának találta az epizódonként 15 millió dolláros költségvetést. Ekkor merült fel, hogy a sorozat animációs formában is megvalósulhatna, de ezt a History Channel túlságosan kockázatosnak ítélte. A produkció végül a Netflix égisze alatt készült el, akiknek

megtetszett a II. világháború formabontó ábrázolása.

A felszabadító animációi trioszkópos technikával készültek, ami egyesíti magában a 2D-s rajzfilmet a 3D-s animációval és az élőszereplős felvételekkel. A film látványa többek közt Richard Linklater Az élet nyomában című rotoszkóp animációjú rendezését idézi, míg a háborús történet rajzfilmes feldolgozása az izraeli Libanoni keringőt juttathatja eszünkbe.

A felszabadító vizualitása helyenként valóban lélegzetelállító, ugyanakkor egyértelműen érezhető, hogy ez elsősorban a költségvetéssel összefüggő kényszermegoldásként született és nem feltétlenül azért, hogy stilizált művészi többletet adjon a cselekményhez. A sorozat ugyanis semmi olyat nem mutat számunkra, amit a nagysikerű Az elit alakulatban ne láttunk volna. Kapunk itt összetűzést a különböző rendfokozatú katonák közt, fegyvertelen foglyok elleni túlkapást, valamint koncentrációs tábor-felszabadítást. A felszabadító az indián és mexikói bakák bemutatásával igyekszik újat mutatni, ami szerencsére nem megy át öncélú PC moziba,

de az újdonság erejével már ez sem szolgál.

Üdítően hathat viszont, hogy A felszabadító még annyira sem igyekszik heroizálni az amerikaiak tetteit, mint amennyire Az elit alakulat tette. Mind a szövetségesek, mind a németek prezentálása rendkívül árnyalt, ami elsősorban a legjobbnak mondható utolsó részből derül ki. Bizony, a németek között sem mindenki fanatikus náci és az amerikaiak sem feltétlenül a szabadság és igazság bajnokai.

Nagy hiányosságnak mondható viszont, hogy míg Az elit alakulat olyan karakterekkel nyerte el a szívünket, akiknek a mondatait és tetteit még 20 év után is idézik a háborús mozik kedvelői, addig A felszabadító sajnos csupán a nagy előd után maradó sablonfigurákat jelenít meg, akikkel sokkalta nehezebb azonosulni. Ehhez az animáció is nagyban hozzájárul, mely minden szépsége ellenére is elvesz a színészek arcjátékából.

A felszabadító előtt két lehetőség is állhatott volna. Az egyik, ha egy eredetibb történettel igyekszik bevonzani a nézőket, ami nem egy katonai alakulat, hanem adott esetben egyetlen, rendkívüli sorsú ember sorsát dolgozza fel. A másik, ha a már említett Libanoni keringőhöz hasonlóan stilizált vizualitással dolgozik a rotoszkópos realizmus helyett. Ez sokkal nagyobb teret engedhetett volna a vizuális történetmesélésnek, és így a néző nem érezné magát úgy, mintha valaki indigós papírral rajzolta volna át Az elit alakulat képkockáit. Az animációnak ugyanis akkor van igazi értelme és jelentősége, ha azt nem csupán azért alkalmazzák az alkotók, hogy kevesebb dollárt költsenek a produkcióra, hanem azért, mert az animáció révén valami több/más mondható el, mint az élő felvételekkel.

Mindennek ellenére A felszabadító nyugodt szívvel ajánlható a háborús mozik és az animáció szerelmeseinek egyaránt, mert színvonalas és árnyalt prezentációt mutat a II. világháborús történésekből. A libanoni keringővel együtt ez a film is erősíti azt az igazságot, amit a japánok már régóta ismernek; az animáció nem csupán gyermekmesék ábrázolására alkalmas.

A sorozat a Netflixen látható.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya