Sorozat

Miért kell két óráig üldözni egy dongót? – A férfi a méh ellen

Rowan Atkinson netflixes miniszériája a hardcore Mr. Bean-rajongókat szólítja meg, de nekik túlságosan ismerősek lesznek a poénok, míg másokat egyszerűen csak lefáraszt majd a Trevor Bingley névre keresztelt Mr. Bean-utánzat ügyetlenkedése.

Fekete Vipera ide, Johnny English oda, Rowan Atkinson azért a nézők széles közönsége számára mindig egy kicsit Mr. Bean marad. Sőt, igazából az angol színész is élete meghatározó karakterének tekinti az általa csak felnőtt testbe ragadt gyermekként aposztrofált csetlő-botló figurát, így nem véletlen, hogy generációk ismerik sajátos grimaszait és botcsinálta megoldásait. A karakter szerelmeseinek jó hír, hogy már készül az idősödő Mr. Bean hétköznapjait bemutató televíziós széria, sőt, sokan közülük várhatták a Netflixen elérhető A férfi a méh ellen (Man vs. Bee) című minisorozatot is, de az biztos, hogy Atkinson legújabb szerepében már közel sem hat olyan viccesnek, mint korábban.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

A férfi a méh ellen tulajdonképpen nem más, mint egy régi, Mr. Bean-féle 5 perces gag közel kétórásra duzzasztása úgy, hogy egyébként az összesen 9 epizódot és 150 percnyi játékidőt felölelő alkotás egy egészestés mozifilm szétdarabolásának tűnik. Igaz, a főszereplőt most épp máshogy hívják, és a jelenetekből is kimaradt a konzerv nevetés. A karakter átkeresztelése ráadásul tudatos is volt, mert Atkinson szerint hiába az alapötlet azonossága, Mr. Bean önzősége humoros helyet kényelmetlen helyzeteket eredményezett volna, ezért megpróbálták egy érzelmi háttértörténettel szerethetőbbé tenni a központi figurát.

Az alapfelállás szerint egy házfelügyeletet ellátó cég képviseletében érkezik Trevor Bingley (Rowan Atkinson) a nyaralásra induló újgazdag házaspárhoz, hogy mégse maradjon őrizet nélkül a milliókat érő műkincsekkel megpakolt okosépület. A pár távozása után azonban egy poszméh besurran a lakásba, innentől kezdve elkezdődik ember és rovar vérre menő küzdelme.

Amely akár még vicces is lehetne, de most nagyon félresiklik.

A problémát az adja, hogy az Atkinson és írótársa, a Johnny English-filmeket is jegyző Will Davies által kultivált burleszkszerű vizuális poénok akkor működnek jól, ha képesek meglepni a nézőt, és folyamatosan fricskát mutatnak az elvárásainknak, mint ahogy azt párszor bebizonyította Jacques Tati is Hulot úr bőrében, vagy épp az angol nevettető Mr. Beanként. Nyerő felállás az is, ha a hóbortos karaktert teljesen normális emberek közé helyezzük, így a különc látásmód önmagában tart görbetükröt a hétköznapi rutinnak.

A férfi a méh ellen egy kétségbeesett kísérlet a verbális helyett a képi humor feltámasztására, de sajnos a játékidő alatt szinte az összes gag ugyanarra az alapreceptre épül: Bingley ahelyett, hogy egy nyitott ablakon kiterelné a méhecskét, megpróbálja elpusztítani azt, azonban minden mesterkedésével csak valami nagyon drága dolgot tesz tönkre. Ez egy rövid ideig szórakoztató, de közel két órán keresztül rendkívül fárasztó élmény, mert a humorforrások esetében

a váratlanság helyét a kiszámíthatóság tölti be, a nevetést pedig épp az a kényelmetlenség váltja fel, amit Atkinsonék a karakter finomhangolásával megpróbáltak elkerülni.

A férfi a méh ellen akár azt is bizonyíthatná, hogy van helye a burleszknek a hangosfilmek és a streamingszolgáltatók korában, de ehelyett csak arra hívja fel a figyelmet, hogy a műfaj csak ennél jóval nagyobb kreativitással képes szórakoztatni.

A férfi a méh ellen június 24-től elérhető a Netflixen.

Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés