Tim Roth Nagy-Britannia egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosát alakítja a BBC Rillington Place című drámasorozatában.
A sorozatgyilkos amerikai specialitás – legalábbis ez lehet a benyomásunk az onnan áradó oknyomozós filmek és sorozatok garmadájának köszönhetően. A popkultúra szerves részévé váló pszichopatákat viszont nem csak az Újvilág termelte ki. Tengerentúli örök riválisuk, Nagy-Britannia a hírhedt Hasfelmetsző Jack kivételével nem igazán volt ismert sorozatgyilkosairól. Eddig. Az utóbbi években viszont két izgalmas minisorozat is készült hidegvérű angol elkövetőkről: Des, David Tennant-tel és Rillington Place, Tim Roth főszereplésével.
Ez utóbbi érkezik most, öt évvel az angol premier után hozzánk az Epic Drama jóvoltából. Épp ideje, hisz tagadhatatlan tény, hogy a bűnügyi és gyilkosos filmek és sorozatok aranykorát éljük. A Netflixen saját gyártású dokumentumfilmsorozatok tömkelege közül válogathatunk, ha egy jó kis esti rémüldözésre vágyunk. A nagy sikert aratott Making A Murderer mellett szinte minden sorozatgyilkos “igaz történetét” feldolgozták már az utóbbi években. És persze akkor még nem beszéltünk a szintén méltatott Mindhunter sorozatról és Zac Efron Ted Bundy-alakításáról az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című filmben.
A Rillington Place tehát egy igazi brit csemege a borzongásra kiéhezett közönségnek. A három, egyenként egyórás epizódból álló sorozat igaz történeten alapul: John Christie történetét mutatja be, aki az 1940-es és ‘50-es években volt aktív Londonban. Az első pillantásra átlagembernek tűnő Christie áldozatai fiatal nők voltak, akik gyanútlanul sétáltak bele a gyilkos hálójába. Az ő sztorija azért is figyelemre méltó, mert tetteiért egy ártatlan férfit végeztek ki, s e tévedés vezetett végül a halálbüntetés eltörléséhez az Egyesült Királyságban.
A gondosan felépített sorozat lassan adagolja az erőszakot, egyre növelve a feszültséget a három részen át.
Sokáig csak óvatos utalásokból derül fény Christie kegyetlenkedéseire: egy vérfolt, egy ottfelejtett kabát… Ezeket Ethel (Samantha Morton), Christie felesége fedezi fel, akire az első epizód fókuszál. A második rész a fiatal Evans házaspár (Jodie Comer és Nico Mirallegro) tragikus sorsát beszéli el, akik áldozatul esnek a szomszédban élő gyilkosnak. A harmadikban pedig magát John Christie-t (Tim Roth) ismerjük meg közelebbről. Csak a sorozat második felében durvul el lassacskán a sztori és találkozunk szemtől-szembe Christie sötét oldalával. Ez a késleltetés remek megoldásnak bizonyult a készítők részéről.
A legtöbb sorozatgyilkosokról szóló alkotással ellentétben a Rillington Place üdítő módon nem próbál mindenáron választ találni a miértekre. Ép elméjű ember számára lehetetlen megérteni, miként gondolkodik egy pszichopata gyilkos, vajon miért követi el tetteit. A sorozat nem is boncolgatja feleslegesen Christie pszichéjét, ezzel elkerülve a kegyetlen karaktereket mostanában gyakran érő humanizálás veszélyét. A konyhapszichológia helyett Christie végig szimplán egy gonosz ember marad, s mi, a nézők pedig egy morbid szórakozással teli sorozatélményt kapunk.
Ehhez kellett persze Tim Roth is, aki dermesztően jót alakít:
a halk szavú, visszafogott, udvarias Christie-ként mágnesként vonzza a szemet. Az amúgy érdektelen szürke egér gyilkost úgy hívja életre, hogy az végig csendes, fenyegető erőként van jelen a képernyőn. Párjára talált Samantha Morton személyében, aki feleségét játssza, szintén kiválóan. Az összeszorított szájú, házasságából kilépni képtelen asszony, aki akarva-akaratlanul cinkossá válik férje mellett – ez egy elképesztően érdekes történetszál.
Egyszerű recepttel dolgozó minisorozatról van szó: négy főszereplő, egy főbb helyszín (a Rillington Place maga egy sötét, elrettentő ház, ami több Christie-gyilkosságnak is helyszíne volt). Ez mégis előnyére válik a BBC sorozatnak, ami letisztultságával lebontja a főszereplő sorozatgyilkost övező kultuszt, felfedve a gyilkos banalitását. A kiemelkedő színészi játéknak és a háború körüli Londont megidéző autentikus set designnak köszönhetően könnyedén elmerülünk a Rillington Placeben: szerencse, hogy Christie áldozataival ellentétben a sorozat végeztével mi kiszabadulunk.