Sorozat

Állatorvosi Law – A harmadik nap

A harmadik nap (The Third Day) az a fajta horrorkaland, ahol az első percekben nyilvánvaló, hogy a főszereplőknek azonnal le kellene lépniük. Még fel is hívják a figyelmüket, hogy menjenek, míg tehetik. Ők azonban nem teszik. Úgyhogy mi sem tehetünk mást, csak nézhetjük, ahogy Jude Law és Naomi Harris két különálló, mégis összefüggő történetben egyre mélyebbre kerül egy különös sziget gonosz, delejes örvényében.

Osea szigete varázslatos hely. Anglia partjainál található, és már odajutni is csak a tenger kegyelméből lehet: a keskeny, római kori földsáv csak ideig-óráig áll nyitva a vándorok előtt, hogy aztán a dagály újra elnyelje addig, míg ismét járható nem lesz. Osea-n apró, zárt közösség él, tele csodálatos emberekkel. No nem A harmadik napban. Elvégre nem is brit okkult horrorról beszélnénk, ha nem lenne minden szigetlakó s maga a sziget is tele sötét titkokkal.

Az HBO minisorozata hat epizódból áll, ami két három-három epizódos ciklusra, a „Nyárra” és a „Télre” osztható fel. Előbbi Jude Law főszereplésével, Marc Mundennel a rendezői székben készült, míg utóbbiban Naomie Harris karakterét követjük Philippa Lowthorpe vezényletével. A stábot erősíti még Felix Barrett színházi impresszárió is, akinek abban is megnyilvánul a szerepe, hogy a két ciklust egy élőben közvetített, színpadi „Ősz” köti majd össze – bár ennek ismerete elméletileg nem szükséges a sorozat megértéséhez.

A harmadik nap története Sammel kezdődik (Jude Law). Egy telefonos veszekedést követően az erdőbe vezet az útja, ahol zenét hallgat, sír, ténfereg és pólót úsztat – és mire véletlenül ráunnánk a színész elveszett arckifejezésére, egy lány felköti magát. Az első epizódnak nyolc percébe kerül, hogy berántson minket, és az ezzel kezdődő őrületspirál a ciklus alatt már nem is enged el.

Sam a lányt megmenti ugyan, kórházba azonban nem szállítja, hanem a kérésére hazaviszi őt Osea-re. Nem kerül sok időbe, hogy rájöjjünk, a szigeten nagyon nem stimmel valami. A zárkózott helyi közösség egy dolog, de mi van a szétszórt állattetemekkel? A furcsa pogány és kiforgatott keresztény szimbólumokkal? A folyton mosolygó fogadóspárral, akik csak úgy előhúzzák belőled a múltad minden sötétségét?

A harmadik nap számos népi horrorra épülő filmet megidéz, kezdve A vesszőből font embertől (és annak remake-jétől) a tavalyi Fehér éjszakákig.

Komoly szerepet kapnak a pogány rituálék (egy kis átértelmezett kereszténységgel keverve), a főszereplők kívülállóként, valakit kutatva kerülnek a szigetre. Még a környék ura is egy óriási villában él, ahogy azt tette Christopher Lee az 1973-as klasszikusban. A filmen látottak értelmét nehezíti az őrület, amelyben különösen Sam süllyed el, olyan szintekig, amikor már nem tudjuk megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, a tér és az idő darabjaira hullik.

Szegénnyel minden megtörténik: csuklyás figurák üldözik, óriásrovarok környékezik, olykor azt hallucinálja, hogy fel van hasítva a hasa, eközben pedig még egy gyermeki jelenést is üldöz körbe-körbe a szigeten. Ezek a meghatározhatatlan valóságtartalmú képek különös ütemmel látják el a sorozatot, hol rohan minden, hol kényelmetlenül lelassul.

A három epizód rendezője, Marc Munden mindent megtesz, hogy érzékeltesse velünk a Jude Law karakterét elnyelő rémületet. Folyamatosan szűk kamerakivágatokban láthatjuk a színész arcát, a fény olykor mindent elnyomóan erős lesz, máskor szinte semmi nincs fókuszban.

Az értetlenség, a védtelenség és a totális elszigeteltség sugárzik a jelenetekből.

Sokkal jobban Helen (Naomi Harris) sem jár, akit a sors szintén Osea-ra sodor a gyerekei társaságában. Ő, Sammel ellentétben, konkrét céllal érkezik a szigetre. Hetekkel vagy évekkel később? Azt nem tudni, de ez a település már nem olyan vendégcsalogató, mint „Nyáron” volt. A házak pusztulnak, a környezet haldoklik, a falakat gyűlöletes graffitik tarkítják, és ha lehet, a szigetlakók még barátságtalanabbak, mint a másik ciklusban.

A „Tél” mintha csöndesebben kezdene, mint a „Nyár” tette. Igen, már tudjuk, hogy furcsa a hely. Igen, sötét titkokat rejtegetnek a helyiek. Az izgalom ezúttal nem innen származik – a felfedezésen már túl vagyunk. Philippa Lowthorpe részei nagyobb hangsúlyt fektetnek Osea különös kultuszának alapos felépítésére, mint a nyomasztó légkörre, ami az előző ciklus eseményeinek megértését is segítik. A cselekmény ugyan lassabban indul, de a negyedik epizód (avagy a ciklus elsője) ismét megtalálja a módját, hogy megragadja a nézők figyelmét, amikor végre Helen céljai is feltárulnak. A „csöndesség” csupán a figyelmünk altatására szolgál.

A „Nyár” és a „Tél” hangulatában, stílusában eltér – olykor-olykor úgy tűnik, mintha nem is egyazon sorozatot néznénk. Az első ciklus sokkal jobban merít a népi horror klasszikusaiból, a második valamivel csöndesebb, személyesebb történetté válik. Mindkettőben visszatérő elem a gyász pusztító ereje és az új élet kezdésének, az újjászületésnek a tematikája. Az epizódok egymás után nézve tolongóak lehetnek, a heti fogyasztás ebben az esetben talán ajánlott is. Kell a levegő a részek, de legalábbis a ciklusok között.

A két ciklus közötti folytonosságot a sziget kísérteties atmoszférája, a folyton az agyunk határán ólálkodó feszültség és a szigetlakók szolgáltatják.

Az egyetlen helyi fogadót futtató Martin házaspár (Paddy Considine és Emily Watson játékában) egymás után kétszer is képesek eljátszani a gyomorfogatóan kedves figurákat. Még úgy is, hogy másodjára már tudjuk, milyenek valójában, szinte be tudnánk dőlni még egyszer a nyájasságuknak. Rajtuk kívül a Katherine Waterston alakította amerikaira érdemes figyelni, aki az osea-i nyári fesztivál tanulmányozására érkezett. Azt is megértjük idővel, hogy a Sammel történő események nem öncélúak voltak – amin átment a férfi, az a maga módján összekapcsolja a két ciklust.

A harmadik nap izgalma nem csak a főszereplők egyre kilátástalanabb és rejtélyesebb helyzetéből ered. Lakóin keresztül ez a különös sziget maga kel életre és tör ellenük, ők pedig ha akarnának, sem menekülhetnek előle. De ez nem is rajtuk múlik: Osea ugyanis nem engedi el azt, aki egyszer betette a lábát.

A kritika az első öt epizód alapján készült.

Avatar

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya