Fókuszban Sorozat

Egy parabola hullámtörése – A hullám mi vagyunk (We Are the Wave)

we are the wave

Fontos filmet idéz, de sajnos nem válik azzá a német A hullám mi vagyunk című sorozat, pedig igény volna rá: a rendszerellenes radikalizmus terjedése fontos, mégis szinte láthatatlan folyamat.

„Unalomig ismert történet Hitler és a nácizmusa, minek tanulunk annyit róla, fölösleges, többször nem történhet meg” – nem kell túl mélyre ásni a Facebookon, hogy ilyen kommenteket lássunk. Ennél eggyel problémásabb, amikor egy német politikus mondja ezt. Márpedig a napokban Türingiában a második legerősebb párttá váló Alternative für Deutschland (AfD) vezetői ezt állították. Egészen pontosan az a tervük, hogy csak alig egy-két hétig tanulnának róla a német diákok (HVG, 2019.10.31). A szélsőséges párt növekvő népszerűsége kapcsán még élesebb az a kép, amivel A hullám mi vagyunk indul:

egy NfD nevű párt politikusát egy titkos összeesküvés keretében megmérgezik, miközben szélsőséges beszédet mond.

Az áthallások ezzel nem érnek véget. A hullám mi vagyunk már a címében utal A hullámra, Todd Strasser amerikai író 1981-es regényére, amely relevanciáját napjaink történelmi közege csak még jobban alátámasztja. A történet eredetileg egy amerikai középiskolában játszódik, ahol a gyerekek kiakadnak, minek kell annyit tanulni Hitlerről, ma már ez nem történhetne meg. A történelemtanár ezért tesz velük egy kísérletet, és kicsit trükkösen elindíttatja velük a Hullám nevű mozgalmat. A kísérlet azonban kicsúszik a tanár kezei közül, a megleckéztetés túl erőssé válik, az esemény tragédiába fullad. Ezt a történetet évtizedekkel később, 2008-ban németül megfilmesítették, a helyszínváltás pedig csak még erősebben kidomborítja a történet élét.

A hullám mi vagyunk (We Are the Wave)

Ez az adalék kifejezetten fontos A hullám mi vagyunk kapcsán. Itt is létrejön egy Hullám nevű mozgalom, csak épp magától, alulról szerveződve. Egy kis német városka gimijébe érkezik Tristan (Ludwig Simon), és azonnal felborítja a status quót. A makulátlan életet élő Lea (Luise Befort) figyelmét először a fiú sármja kelti fel, csak utána a mondandója. Tristan izgalmas karakter: javítóintézetben él, ugyanakkor hibátlanul zongorázik, képben van a francia-algériai háborúval, és beszél arabul. A titokzatos főhős gyorsan összebarátkozik az iskola kirekesztett különceivel, a libanoni Rahimmal (Mohamed Issa), a magába forduló Zazie-val (Michelle Barthel), illetve a dundi tanyasi Hagennel (Daniel Friedl).

Együtt hozzák létre a Hullám nevű csoportot, akikkel anarchista akciókat hajtanak végre környezetszennyező és kizsákmányoló cégek ellen.

A témaválasztás óriási telitalálat. Egy generáció áll a középpontban, akik Greta Thunberg dühével szállnak szembe az elnyomók ellen, az idősebb generációk ellen, akik egyre inkább jobbra szavaznak, a populisták válaszait elfogadják és magukévá teszik. A történelem azonban ismétli önmagát, és ezt A hullám mi vagyunk pontosan tudja – ezért céloz A hullámra.

Vagyis A hullám mi vagyunk egy parabolát mutat az eredeti történet felé.

Az alkotók (Jan Berger, Dennis Gansel és Peter Thorwarth) kérdésfelvetése is ez: mikor válik egy radikális anarchista csoport elnyomó terrorszervezetté? Törvényszerű ez a folyamat? A határvonal rendkívül vékony – de sajnos ezt már nem tudja érzékeltetni a sorozat. Helyette elveszik a tinidrámában.

A hullám mi vagyunk (We Are the Wave)

Ezzel pontosan ugyanabba a hibába esik, mint a Netflix többi hasonszőrű drámái. Noha nem beszélhetünk tisztán high concept sorozatról, A hullám mi vagyunk szervesen illeszkedik a csatornán tucatszám futó tinidrámái közé (The I-Land, Daybreak, The Society), bár még a jobbak közé tartozik. De sajnos a történet csavarjai éppúgy mint a felsoroltaknál, elsősorban a szerelem-megcsalás-klikkek vonalán mozognak. Mintha a tinik gondolkodását csak ezek a témák töltenék ki, és még akkor is ilyenekről beszélgetnek, amikor épp veszélyben vannak. A fordulatok viszont így kiszámíthatók, gyakran sekélyesek vagy épp kidolgozatlanok, gyermekiek. Nem működnek, de nem is működhetnek, mert leegyszerűsített karakterekkel történik mindez, amelyek sokkal inkább sztereotípiák, mint egyéniségek.

Érdekes módon a felsoroltakkal való párhuzam nemcsak narratív, hanem stilisztikai síkon is megnyilvánul. Lassításokkal operáló, határozott zenei betétek szakítják meg a történet főszálát. Erős képek, határozott rendezés jellemzik ezeket a jeleneteket, ugyanakkor furcsa módon az az érzés keringett bennem, hogy ezeket a képeket már láttam, a zenéket már hallottam – az újdonság varázsa semmiképp nem lengi körül a sorozatot. Mégis a klipszerű elemek voltaképpen működnek. A hullám mi vagyunk sikerrel eleveníti meg a lázadás jól eső érzését. Lehet azonosulni a fiatalokkal akkor, amikor épp nem drámáznak.

A legnagyobb probléma a sorozattal nem is az egyszerű érzelmi síkon futó történet, hanem a vállalt kérdésfelvetés megválaszolásának hiánya. Nem az a baj, hogy a kérdéseket nyitva hagyja, hanem mindazokat fel sem teszi. Most akkor baj, hogy a fiatalok radikális baloldali szervezetet alapítanak? Vagy jó, hogy a kirekesztettek végre barátokra lelnek? A cél szentesíti az eszközt? Különösen fájó ez a hiba annak tükrében, hogy mennyire fontos és mennyire aktuális témákat feszeget – illetve csak feszegetett volna – A hullám mi vagyunk című sorozat.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..