A tavalyi év meglepetéssorozata, A mackó a 2. évaddal sikeresen felülmúlja önmagát: ez a történet már régen nem csak a főzésről szól. Még több útkeresés, siker, hiba és érzelem sűrűsödik össze a tíz epizódban.
Ritka az olyan sorozat, amelynek második évada felér az elsőhöz, az pedig még ritkább, hogy nemcsak megismétli a receptet, netán fokozással ugorja meg a lécet, hanem valódi építkezést láthatunk. A mackó azonban ilyen: nem mennyiségi, hanem minőségi előrelépés a második évad, amely egészen más helyzetbe hozza a jól ismert szereplőket, mint az előző. Immár nem az akción, hanem a karaktereken van a hangsúly, akik ugyanúgy önmagukkal és a munkájukkal küzdenek, de eközben teljesen új kihívásokkal szembesülnek.
A mackó első évadának végén a chicagói szendvicsbiznisz szó szerint romokban hevert, a lezárás mégsem érződött szomorúnak, hiszen egy új kezdet ígéretét hordozta magában. A második évad ennek az ígéretnek a kibontása: Carmy (Jeremy Allen White) csapatának újjá kell építenie magát és az éttermet lehetőleg úgy, hogy ezúttal elkerüljék a napról napra megismétlődő katasztrofális jeleneteket. Az évadot a határidődramaturgia mozgatja: fogynak a hetek az új, színvonalasabb hely megnyitásáig, ráadásul epizódról epizódra gyorsuló spirálban telik az idő.
A fél évet felölelő időszakban kevesebb üvöltözést, kevesebb káoszt és kevesebb idegösszeomlást látunk, de ez az évad is egyensúlyban tartja a sötét, komoly pillanatokat és a felemelő, inspiráló jeleneteket. Kevesebb időt töltünk az étteremben, tekintve, hogy az nem is létezik – helyette a szereplők nyomába eredünk és önálló karaktertanulmányokat látunk. Több eddigi mellékszereplő saját epizódot kap, ugyanis Carmy és helyettese, Sydney (Ayo Edebiri) tanulni küldi őket különféle szakácsiskolákba vagy híres éttermekbe gyakornokoskodni.
A mackó második évada tehát egyfajta nevelődésregény: az otthon maradottaknak is kijut új élményekből, amelyek segítik vagy éppen hátráltatják őket a munkában.
A szereplők szétszélednek, hogy aztán újraegyesüljenek és felépítsék közös vállalkozásukat szó szerint és metaforikusan egyaránt. A tét nem kisebb, mint a csapattá kovácsolódás – ám míg az első évadban a problémák elfojtását, a káosz megregulázásának kísérleteit láttuk, a cél most az, hogy mindenki megtalálja a helyét egy mindenki számára kedvező munkakörnyezetben. Nem tűnik nagy dolognak, de ismerve, hogy mindannyian súlyosan traumatizált, pszichés problémával küzdő vagy problémás figurák és egyszer már ez az egész összeomlott, mégis az. Christopher Storer sorozata azonban okosabb annál, hogy pálfordulást vagy csodát várjon: helyette arra mutat rá – hitelesen –, hogy mindenki jó valamiben, csak meg kell találni, hogy miben – és azt is, hogy ezzel hogyan tehet hozzá a közösséghez. Karcosabb Ted Lasso ez a sorozat – ahogyan ott sem a foci a lényeg, úgy itt sem az éttermi munka.
Fokozza az újdonságokat a finoman bekúszó szerelmi szál, ráadásul rögtön egy vetélkedéssel súlyosbítva. Kinek drukkoljunk: Carmy kamaszkori szerelmének vagy a lelkitársnak tűnő, de hozzá hasonlóan sérült munkatársának? A dilemma a felszín alatt marad, mégsem csak képzelődünk, ha érzékeljük: Carmy és Claire (Molly Gordon) bimbózó románcáról ugyanis a sorozat rendszeresen rávág a magányos Sydney-re. Carmy dilemmája a szerelmi életénél általánosabban is végigvonul a sorozaton: megengedheti-e magának, hogy a munkán kívül is jól érezze magát? Míg a rezidensként dolgozó Claire képviselné az éttermen kívüli életet, Sydney az éttermen belülit. A kérdésnek prózai vetülete is van: amint belefeledkezik a magánéletébe, Carmy hibákat vét a vállalkozásában, az ostor pedig a munkatársain is csattan.
A mackó egyelőre lebegteti a döntést, így bőven lenne feldolgozandó téma egy lehetséges harmadik évadban is.
Ahogyan az előző évad, úgy a mostani is egy váratlan, de tökéletesen elhelyezett flashback-epizóddal árnyalja a történteket. A 6. rész egy öt évvel ezelőtti karácsonyra ugrik vissza, ami maga az őrület. A többi epizód megtartja a jól bevált, fél óra körüli játékidőt, ez azonban kétszeres hosszúságban zúdítja ránk a romokban álló konyhát, az önmagát felemésztő káoszt, az egymást kóstolgató családtagokat és az összeomlás határán álló édesanyát (Jamie Lee Curtis). A zárványepizód segít jobban megérteni nemcsak Carmy, hanem a családtagok és a családi barátok defektusait is: jóval többről, mélyebb sebekről van itt szó, mint a báty halála okozta gyászról.
Jamie Lee Curtis mellett további sztárcameókkal is meglep az évad, akik tökéletesen illeszkednek a sorozat világába – ami korántsem magától értetődő erény. A friss Oscar-díjas színésznő olyat hoz ki magából, amit talán még sosem láthattunk tőle, de a kevésbé szélsőséges karakterek megformálása is hálás feladatnak bizonyul. Will Poultner kifejezetten felnőttes feladatot kap, alig észrevehető eszközökkel művel csodát, ahogyan Olivia Colman éteri, álomszerű jelenete is sokat ad hozzá a sorozathoz. A mackó ismét tökéletes arányérzékkel működik: ahogyan az előző évadban a nagyon későn felbukkanó Jon Bernthal, úgy az új vendégszereplők is a sejtetésre, késleltetésre, velős jelenlétre építenek.
Az említett témákon túl a második évadon is végigvonul a kommunikációképtelenség és az elveszettség terhe,
amely szimbolikus jelentőségű jelenetekben (is) testet ölt. Remek például, amikor Carmy és Richie képtelen rendesen beszélni egymással telefonon egy sorsfordító konfliktus idején, amikor Marcus kiszabadít egy balesetet szenvedett biciklistát, vagy amikor Carmy önmagát szabotálva kihagyja élete egyik legfontosabb estéjét. Emellett természetesen a gasztronómiai kalandozás is folytatódik, ütős montázsokban és érzéki, mély koncentrációt megjelenítő jelenetekben kulminálódva. Ugyanígy a várostörténeti vonal sem hal el, a chicagói kisvállalkozások és luxuséttermek spontánnak ható beemelése, illetve elsiratása is fel-felbukkan. Ebből mind kérünk még! Az első évad után a második is kiemelkedően sikeresnek bizonyult kritikailag és nézettségét tekintve egyaránt, így a folytatás borítékolható – a jelek szerint bőven vannak még Christopher Storer receptkönyvében olyan fogások, amelyeket nem szolgált fel.
A mackó itthon augusztus 2-től elérhető a Disney+-on.
