A Mandalóri harmadik évadjában minden megvan, ami az eddigi részekben – és azon kívül semmi más. A cikk a 3. évad 1. része alapján készült.
A Mandalóri (szinte) a semmiből jőve új korszakot nyitott a Star Wars kisképernyős formátuma előtt. A vászonról és sorozatokból alig ismert, de sokat sejtető karaktert sikerült Jon Favreau-nak és csapatának nemcsak a felszínen tartania, de az utóbbi pár év Star Wars-fiaskói (Solo: Egy Star Wars történet, Skywalker kora) után stílusos, üdítő és – valljuk be – jól eladható formába öntenie.
A Mandalóri első évadja megtalálta Pedro Pascalt, aki (más nagyobb durranást jelentő sorozatok előtt és után) tökéletesnek bizonyult a folyton maszkot viselő fejvadász szerepére. Mando egyszerre cowboy, pilóta, lovag és ad hoc apuka is lett, amivel arra a bravúrra emlékeztetett bennünket, ahogy az eredeti trilógia keverte a sci-fit, a fantasy-t, a családi melodrámát és a westernt. Ehhez társult az igazán újító technikai háttér mellett egy mozgó plüssfigura, akit a „cukiságfaktor kimaxolása” miatt sokan meggyűlöltek, de igazán senki sem haragudott Grogura. Yoda fajának azóta alig látott újabb képviselője Star Wars kisokosra okot adó szereplő, de legfőképpen erős karakterisztikával rendelkező sidekick volt. Grogut a birodalom megmaradt darabkái fogva tartották és szó szerint kiszipolyozták, majd kiderült, hogy a leves aranyos szürcsölése mellett kíváncsi, humoros és gondoskodó is.
A nagyszerűnek bizonyult részek után szomorú, hogy
A Mandalóri harmadik évadja nem több, mint az első halovány árnyéka.
Bár matinéjellegű volt az egy epizód = egy küldetés narratíva és kibújt a nyunyorgatni való evok maci láb, Grogu és Mando se veled, se nélküled kapcsolata megadta a szükséges pluszt a sorozatnak. A második évadban minden maradt a régi, ráadásul a Star Warsra egyre ritkábban jellemző bátorság is megmutatkozott a 16. fejezetben, mikor nem a teljes happy end jutott senkinek sem osztályrészül.
A stúdió hamar meglátta ebben a veszélyt – nehogymár Jedi-zárdába küldjük az aranytojást tojó állatkánkat – és a Boba Fett könyvének teljes második felét annak szentelte, hogy újra összeterelgesse Mandót és Grogut. Visszalépés ez és nem a Rancor, a kötelező vuki és a sokat használt Tatooine fanboy-kielégítő ismételgetése miatt, de még csak nem is a gagyi mopedes utcai banda okán, hanem mert A Mandalóri kezdetben is szűkös bátorságát adta fel az azzal kéz a kézben járó, de elpuhult Boba Fett könyve.
A Star Wars már bizonyította, hogy a kisképernyőn ereje a kevésbé ismert, sőt majdnem teljesen új karakterek köré épített sorozatokban van (Andor) a nagymúltú, emiatt rengeteg elvárás elé állított karakterek sorozataival szemben (Obi-Wan Kenobi). A Mandalóri a 17. fejezettel átfordult a második kategóriába, az előzetesen felépített karaktereket kényszeresen visszahívja, holott azok leszolgálták a maguk idejét. Bo-Katan (Katee Sackhoff), Greef Karga (Carl Weathers) visszatér, IG-11-et (Taika Waititi) a halálból rángatják újra elő és gyakorlatilag megígérik, hogy Moff Gideon (Giancarlo Esposito) sem örökké marad a börtönében. Új karakterek helyett a (nem is annyira erős) korábbiak útját kívánja a még mindig Jon Favreau által vezetett írócsapat egyengetni. Nem is olyan nagy ez a messzi-messzi, ha Mando újra és újra ugyanazokkal az arcokkal találkozik.
Akik mégis újonnan érkezők a Mandalóri hős mellé, azok pedig a nevetségesség határát súrolják.
A Nevarro bolygón Mando belebotlik az éppen csak révbe érő kisközösség életét fenyegető kalózokba. Ha nem lenne a fenekük alatt űrhajó, mindenki összekeverné őket A Karib-tenger kalózai valamely részének szereplőivel. Davy Jones hajójára illik minden űrszörny fejű gonosztevő – egyikük még polipfejet is kapott –, ruházatukat pedig egyértelműen Disneyland kalózairól húzták le. Rosszakarók, felfogtuk, de pontosan miért is? Azon túl, hogy az ötös banda szószólója bunkón viselkedik egy helyi lakossal, négy társát le is puffantják. Hűha, kellemetlen a galaxis ezen (állítólagosan szabad és független) régiójában megszólalni – azt hittem, ez a bánásmód csak a birodalomra jellemző.
A Mandalóri új évadjában nemhogy folytatódik a quest-narratíva, de mintha sorra nyílnának meg Mando előtt a feladatok, ő viszont inkább bámészkodik a játékban ahelyett, hogy végigmenne rajtuk. Csak az első részben 3 új küldetést vesz a vállára a Beskar-páncélos szeretett gyilkosunk, hogy szó nélkül továbbálljon kissé megszállottan koncentrálva a saját megváltására. Persze a sorozatot követők számára nem lehet nagy meglepetés, hogy Mando mandalóri-rehabilitációja lesz minden bizonnyal az évad központi célja, mégis
mintha elnagyolt és kapkodó lenne az eddig lassan, de biztosan egyesével lépegető történetmesélés.
Eddig sem A Mandalóri ígérte a történetfonás forradalmát, de az egymás után következő epizódok megadták a szerialitás értelmét.
A sorozat legnagyobb hibája mégis az, hogy kiüresítette és egyszerűen mutogatja Grogut. Még a második évad is magában hordozta a Mando-Grogu páros egymásra utaltságát és szeretet-gyűlölet kapcsolatát. Az első évad emiatt volt friss és ezért lépett túl önmagán, mert olyan karakterdinamikát épített fel két alig-alig beszélő szereplővel, ami nemcsak a Star Warson belül figyelemre méltó. A harmadik évadra megszerették egymást, Mando terveinek megvalósítására semmi szüksége Grogura,
bébi Yoda pedig egyre kevésbé Yoda és egyre inkább bébi.
A Mandalóri új évadnyitánya azon rajongók számára is kérdéses úton jár, akik még a második évad végén is kitartottak a sorozat mellett. A cukiságfaktor kopik, a sorozat pedig – ötlet híján – egyre nagyobb teret enged neki. Saját limitált öröksége köti meg a szériát, az új évad nyitófejezetében pedig semmi nyoma annak, hogy ez változni fog.
A Mandalóri első része március 1-től elérhető a Disney+-on, az epizódok hetente érkeznek.
