Fókuszban Sorozat

Kipából nem lesz szunnita – A mi fiaink

A mi fiaink (Our boys)

Az arab-zsidó viszonyrendszer közepébe csap bele az HBO A mi fiaink (Our Boys) című új sorozatával, ami egyszerre teszi felelőssé és védi be a két oldalt abban a folyamatban, ami a 2014-es izraeli-palesztin háborúhoz vezetett.

A palesztin-izraeli konfliktus lassan egy évszázados küzdelmének egyik legfrissebb epizódja volt 2014-ben az az eset, amikor elraboltak három zsidó tinédzsert Ciszjordániában. A hatóságok csaknem két hosszú héten át megszállottan keresték az eltűnt tizenéveseket, a média folyamatosan napirenden tartotta az ügyet, miközben a társadalom józan ítélőképessége folyamatosan erodálódott. Tömegek imádkoztak közösen: „Bring back our boys”, vagyis „hozzátok vissza a mi fiainkat”. A rendőrségre és a titkosszolgálatra óriási nyomás nehezedett. Végül az eltűnést követő 17. napon előkerült a három fiú holtteste.

Semmit nem spoilereztem el az imént – A mi fiaink ugyanis nem az eltűnt izraeli fiúkról szól. Hanem egy palesztinról. Az eseményekbe a 16. napon csatlakozik be a néző egy gyorstalpaló után, és az első epizód már azzal ér véget, hogy a tizennyolcadikon elrabolják a tizenéves Mohammed Abu Khdeirt. Az ő eltűnése, majd később a felgyújtott holttestének előkerülése közvetlenül vezetett el a 2014-es palesztin-izraeli háborúhoz, amelyben csaknem 2300-an haltak meg. Összességében erről a folyamatról szól a sorozat.

Az egyszerű, mégis lehengerlő nézőpontváltás az, ami igazán különlegessé teszi A mi fiainkat.

Pláne annak tükrében, hogy a széria szinte teljes egészében izraeli gyártásban készült. A producere az a Hagai Levi volt, aki előbb világszerte felfuttatta a Terápiát (ebből ugye volt izraeli, amerikai és még vagy egy tucat verzió), majd több díjat is begyűjtött A viszony (The Affair) című sorozattal. Ilyen háttérrel és az HBO támogatásával Levi bármibe belekezdhetett, és ez a bármi A mi fiaink lett. „Legyünk őszinték: ezt a sorozatot támadni fogják jobbról, balról, arabok és zsidók egyaránt. Senkinek nem lesz könnyű megemésztenie”nyilatkozta a napokban a producer, vagyis pontosan tudta, mire vállalkozik.

A mi fiaink (Our boys)

Levi nézőpontja ugyanis bevallottan kritikai, az oknyomozó újságírás az, ami a leginkább leírja a széria műfaját. A képernyőn ez leginkább a dokumentarista drámának feleltethető meg, ennél azonban valamivel többről van szó, de erről később. A stílusjegyek  könnyen beazonosíthatók: a dramatizált eseményeket folyamatosan megszakítják az archív felvételek az események eszkalációjáról, a tüntetésekről és a zavargásokról. A valóság ilyen szintű beemelése még közelebb hozza a nézőt, ezáltal pedig lehetőséget teremt az események más szemléletű értelmezésére.

Ez egyértelműen A mi fiaink legnagyobb erénye, ennek részletezése előtt azonban ki kell térni a negatívumokra is.

Az események részletes bemutatása miatt ugyanis az egész sorozat lassabban halad az ideálisnál, és ezt még a rendkívül feszült légkör sem tudja ellensúlyozni. Néhol pedig egészen átcsap a széria egy lineáris dokumentumfilmbe, csak épp hiányzik belőle a műfajra jellemző narratíva.

A mi fiaink (Our boys)

A hátrányok ellenére persze kétség sem fér hozzá, hogy A mi fiaink egy fontos és különleges alkotás, a hangsúly azonban inkább az előző jelzőn nyugszik. A sorozat célja sokkal inkább az árkok besimítása, mint az, hogy forradalmasítsa a sorozatok világát. Narratívája megegyezik az összes fontos filmével, amely a zsidó-arab vagy a palesztin-izraeli konfliktust ábrázolja, legyen szó akár az izraeli A libanoni keringőről, az Ajamiról vagy a palesztin Love, Theft and Other Entanglementsről. Ez pedig nevezetesen az önkritikus nézőpont. A mi fiainkban ezt elsősorban a főszereplő képviseli. A terrorelhárító nyomozó, Simon (Shlomi Elkabetz) rendre megkérdőjelezi felettesei és kollégái álláspontját, hogy az elkövetők arabok voltak. Miközben ugyanis a hatóságok emberei mások szemében a szálkát is kiszúrják, a sajátjukban a gerendát sem veszik észre.

Hagai Levi a kettős mércét olyan apró jelenetekkel érzékelteti, amelyekben a karakterek arról beszélnek, hogy az illetőről látszódott a származása.

„Mégis honnan lehet valakiről látni, hogy ő zsidó/arab!?” – ez az a költői kérdés, amely többször visszatér, és ironikus módon mindig úgy kérdezik, hogy a saját igazukat bizonyítsák. Egy arabról látszik, hogy rosszban sántikál, egy szemtanú viszont nyilvánvalóan nem képes a józan gondolkodásra, amikor egy gyanúsítottról feltételezi, hogy zsidó.

Éppen ez az a játék, ami miatt különösen fontos, hogy a szériát eredeti nyelven nézzük (az HBO a tévében is felirattal adja héber és arab nyelven). A nyelv fontos többlettartalommal telik meg. A két nép ugyanis annyira hasonló, hogy sokszor ez az egyetlen, amellyel biztosan beazonosítható valakinek az identitása. És ugyanilyen könnyű csalni is vele: elég levenni vagy feltenni a kipát, megszólalni a másik nyelvén, és máris megtörtént az átállás. Innen pedig már csak egy lépés A mi fiaink legfontosabb üzenete: a két nép összességében csak ennyiben különbözik egymástól. Ennyin pedig talán már túl lehetne lépni lassan.

A tízrészes minisorozat augusztus 13-án, kedden debütál az HBO GO-n. A sorozat tévépremierje szeptember 5-én lesz az HBO3-on.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..