A The English Game című kosztümös angol sorozatban a futballról nem sokat tudunk meg, de a kosztüm egyre jobban kimutatja foga fehérjét. Szegények és gazdagok kevéssé derűs együttélése mögött csak háttér a kerek labda.
Aki futball filmre vágyik, annak van mit javasolni, a The English Game névre hallgató sorozatban viszont aránylag kevés a laszti, ráadásul az is valami olyan egészen más sportágat mutat, ahol csak nyomokban fedezhetjük fel közös vonásait a ma már világhódító útján túl lévő sportággal.
Noha a futball csak ürügy a társadalmi feszültségek kibontására, valamennyire mégis rá kell vetni egy pillantást, mégiscsak ez van az előtérben. 1879-ben járunk, amikor már a gyerekek is tudják, mi az a futball, a történelem első versenysorozata, az angol FA-Kupa nemesekből álló szövetségének szervezettsége azonban teljesen gyér, belterjes és urambátyám stílusú, demokráciája pedig egy harmadik világbeli ország diktatúrájára hasonlít. Eleddig csak nemesek csapata nyerte, nyerhette meg a kupát, de egyre jobban látszanak szabad szemmel a feltörekvő munkáscsapatok is. A dolgok pedig nagyjából így is történtek. Az 1880-as évek elején indul meg az a folyamat, aminek első profinak nevezhető csapata az évtized közepén a filmben is látszó Blackburn volt.
Úgyis gondolhatták az urak, ha nem vigyázunk, még a végén demokratizálódik a folyamat.
A hat részből álló történet gyújtópontja, hogy a klubtulajdonosok néhány játékosoknak fizetést adnak, ami egyaránt okoz feszültséget egy gyári munkás csapaton belül és az egész, éppen átrendeződő angol futballtársadalomban. A sportág végérvényesen megváltozni látszik.
A fenti leírásból úgy tűnik, ez a sorozat mégis a fociról szól, pedig nem. Vannak benne gazdag londoni bankárok elit csapatokban és egyben abban az Angol Futballszövetségben, ami ezeket a csapatokat felügyeli. (Micsoda helyzetek; politikusok megirigylik ezt a fajta összeférhetetlenséget.) Mellettük felföldi szövőmunkások és két Skóciából (értsd: még északabbról) áttelepült szupertehetség.
Egyikőjük Fergus Suter (Kevin Guthrie), akiknek egyetlen megélhetési lehetősége a futball. A sorozat másik főszereplője, a gazdag családból származó, a futballra úri passzióként tekintő Arthur Kinnaird (Edward Holcroft) azon kivételesek egyike, aki felfedezi ennek a különbségnek az igazságtalanságát, és
aki a sporton keresztül először tud egyenlő partnerként tekinteni a társadalmi rangban lejjebb lévőre, aki talán jobb játékos.
Ő azonban az üdítő kivétel. Rajta keresztül még komplexebb a kép: hiszen ő jön rá először, hogy a gyermekét egyedül nevelő munkásnő vagy az árvaházak kietlensége ugyanúgy a teljes társadalom része, ahogy a gyerektelen nemesek, akik a család adta meglévő boldogság helyett szerzett jogaikhoz ragaszkodnak. Hol a vagyonon, hol a sporton keresztül.
Szemeink előtt látjuk persze a marxi tanokat, az egyenlőség lánglelkű tanait azonban nem a munkásosztály, hanem egy bankárfiú, Kinnaird hozza el nekünk. A kevés kivétel egyike. Hiszen talán nem kérdés: vajon a felső tízezer tényleg csak a sportág megőrzése miatt irtja tűzzel-vassal a hivatásos játékosok tendenciáját, vagy ez csak ürügy a demokratizálódás lassítására?
Julian Fellowes a Downton Abbey után ismét egy angol kosztümös sorozatot vett kezébe, ezúttal azonban időben korábban járunk. Amikor a társadalmi rétegek közötti feszültség még kezeletlen, a gazdagok szerint pedig teljesen természetes a szegények nyomora. A The English Game talán éppen ezért nem válik az antikapitalizmus demagóg szószólójává.