Sorozat

A valóság előszobája – A próba

Könnyen lehet, hogy A próba (The Rehearsal) képében új vígjátékklasszikus érkezett az HBO Max képernyőjére. Nathan Fielder egy zseni.

A cikk öt epizód alapján készült.

Filmes újságíróként sokszor elgondolkodik az ember, vajon jól tartja-e kezét a szakma pulzusán, képes-e meglátni a gyöngyszemet a sártengerben, és lépést tartani a korszellemmel. Alkalomadtán sikerül jól olvasnunk, hogy egy adott film vagy sorozat mit akart közölni, de csúnyán be is nézhetjük, és akkor nevetség tárgyai lehetünk.

Ez persze csak egy egyszerű példa volt, ami jelen esetben átfut az agyamon a tárgyalt sorozat apropóján. A kétség abban, amit csinálok: hogy jól megy-e, vagy lehet, másképp kéne hozzáfogni. Ilyen esetekben fantáziálunk el azon, hogy mi lenne, ha másféle módon közelítenénk egy feladathoz, kihíváshoz vagy nehéz helyzethez – akkor milyen eredménnyel járnánk?

A leginkább hétköznapi szituációkban is rendszeresen megjelenik ez az érzés mindenki életében, amikor szorongunk a rossz döntéseink következményétől, legyen az egy első randevú, egy kellemetlen prezentáció, egy baráti beszélgetés egy nehéz témáról vagy egy kínos vallomás.

Na, de mi van akkor, ha lehetőségünk nyílik arra, hogy képben legyünk minden variációval, amit egy élethelyzet elhozhat számunkra?

A próba című reality-sorozat ezt az első ránézésre varázslatosnak tűnő élményt kínálja fel a résztvevők számára. Rögtön a kezdő epizódban egy férfi letesztelheti azt, milyen interperszonális visszajelzések és belső frusztrációk vagy egyéb érzelmi állapotok érhetik, mikor elmondja egy ismerősének évtizedekkel ezelőtti hazugságát. Fontos: a sorozatban tényleg valódi emberek problémáival szembesülünk, amely mögött valós szorongások állnak. Ezekkel az érzelmekkel játszik Nathan Fielder, aki talán ezzel a sorozattal végre egy szélesebb kör számára is ismert lehet. Bár őszintén reméljük, hogy nem így lesz, és minél inkább radar alatt marad a fickó a vicc érdekében.

Nathan Fielder egy 39 éves kanadai színész-író-rendező, a saját magáról elnevezett Nathan for You című műsor megalkotója. A sorozatban a címszereplő üzleti tanácsadást szolgáltat kisvállalkozások számára, akik szeretnék, hogy jobban menjen a biznisz, ehhez pedig bármire hajlandók – Nathan ezt a „bármit” használja ki, és tölti meg minél őrültebb ötletekkel. Így jöttek létre négy évad során olyan innovációk, mint a kakiszerű joghurt, a nyáron is haknizó plázamikulás, vagy a költöztetés elkönyvelése egyfajta testépítésként. Semmilyen abszurd ötlet nem lógott ki Fielder ötlettárából,

A próba azonban mindenképp egy szintlépés a komikus számára.

Képtelenség felsorolni, a Nathan for You milyen emlékezetes momentumokat szolgáltatott, elég belenézni a legjobb jelenetek akármelyikébe. Amiről viszont fontos szót ejteni, az Nathan karaktere. Ha van királya jelenleg a kandikamerás komédiáknak, valószínűleg Sacha Baron Cohen viszi a prímet sokak szerint, hiszen Ali G, Borat és Brüno figurája bejárta az egész világot, a színészt pedig világszerte ismert és elismert komédiássá tette. Ám ahogy a Borat második részében is láthattuk, Cohen számára már egyre nehezebb elvegyülni a tömegben, épp a hírnév miatt. A Who Is America? (melyben Nathan Fielder rendezőként is dolgozott) példa arra: egyre több maszk alá kell rejteni a színészt, hogy a poén ne legyen teljesen nyilvánvaló az ugratott emberek számára.

Fielder azonban nem a sminkszobákban, hanem a tervezőasztal mellett készül trükkjeire és átveréseire. A komikus már annyiban is eszköztelen, hogy egyetlen karakterrel házal hosszú idők óta. Fieldernél képtelenség elkülöníteni, mi igazi és mi a szerep, hiszen amikor kamerák előtt látjuk (legyen akár egy esti műsor vendégszereplése), mindig ezt a szociálisan inkompetens, az érzelmeit nehezen kifejező, majdhogynem autista, szorongó és férfiatlan szerepet hozza. Talán nem véletlen, hogy saját nevét használja minden projektjénél:

„hősünk” egész lényét dobja oda a komédiáért.

Cohen esetében tudjuk, hogy Boraték szélsőségekig tolt karikatúrák, amivel a komikus reflektálni akar Amerika közéletére, a politikai korrektségre és a társadalmi egyenlőtlenségekre. A képmutatást szándékszik leleplezni minden sarkon. Fieldernél nem ilyen egyszerű megállapítani az üzenetet, hiszen bár sok hétköznapi ember kerül a hálójába, inkább magát, saját kicsinyességét és képességeinek hiányát teszi vicc tárgyává, miközben a felszín alatt egy mindenható bábmesterként hatalmát is demonstrálja.

Elképesztő, Fielder mi mindenre képes rávenni embereket, hogy egy televíziós műsor kedvéért végrehajtsák. A próba azonban többről szól: ez nem egy sokadik átverős reality, már csak azért sem, mert a Comedy Central után az HBO egy bazi nagy költségvetést is hozzávágott. Fielder játszótere így minimum ötször akkorára nőtt, ezzel pedig megszületett eddigi legambiciózusabb projektje.

Az HBO sorozata nem arcba mászóan vicces, de még az abszurditása sem olyan egyértelmű. A felszínen hétköznapi emberek átlagos (sőt, inkább banális és triviális) problémáinak megoldása zajlik – ami a humort szolgáltatja, az elképesztő, már-már kényszerességbe hajló részletesség, ahogy ezeket a pitiáner gondokat orvosolni kívánja az alkotó. A korábban említett vendég egy hazugságról kívánja lerántani a leplet? A pszichodráma eszközeivel, egy színész segítségével elpróbálhatná a párbeszédet, és bőven meglennénk. Ez azonban túl „felszínes”, ezért Nathan megépítteti a helyszínül szolgáló kocsma végletekig pontos mását, hogy a legautentikusabb környezetben történhessenek a próbák.

Igen, ebből fog állni az egész sorozat: ez egy igazi parádé!

Egy oregoni, mélyen vallásos negyvenes nő gondolkozik a gyerekvállaláson. A próbája során átélheti, milyen is anyaként élni a hétköznapokat. Ehhez külön házba költöztetik az alanyt, színészgyerekek egész garmadáját bérlik fel, nem is beszélve a robotcsecsemőről, aki éjszakánként sír, hogy aztán hetekig (vagy hónapokig?) folyjon a látszatélet. A cél, hogy minden tökéletes legyen.

És most azon gondolkozol, mire fel ez az egész cirkusz? A kérdés nem is lehetne jogosabb, és ezt Nathan is tudja. A próba sorozatosan reflektál önmaga túlzásaira, az HBO büdzséjének értelmetlen felhasználására, a hosszú ideig tartó projektek céltalanságára. Részről részre fogunk rájönni arra, tulajdonképpen a sorozat az alkotó személye körül forog. Nathan Fielder megjelenése eleve annyira idegen és kényelmetlen: olyan, mintha könyvekből ismerné, milyen is az ember. A próba a szerző egyfajta lamentálásra arról, milyen érzelmek is mozognak bennünk, és milyen helyzetek hozzák ki belőlünk a vágyott lelki állapotokat.

A műsor házigazdája, a bábmester hiába egy számító manipulátor, aki saját sorozatának második felére kb. bekéredzkedik a kamera elé és kisajátítja magának a rivaldafényt, közben mégis őszintén segíteni akar krízisben lévő vendégein. Nem nehezíti meg a dolgukat, sőt, a leginkább megfelelő módszert igyekszik megtalálni vastag pénztárcájának segítségével. A próba kapcsán tehát ne lepődjünk meg, ha esetleg egy-egy alkalomnál elérzékenyülünk: ez még mindig a valóság, amelyben az emberi viszonyoknak kemény tétje van, és amelynél nem probléma, ha néha elveszettnek érezzük magunkat.

Ha az embernek nem lehet pszichológusa, nagyon jól jönne egy Nathan Fielder, aki kínos megjelenése ellenére az életútjaink elágazásaival szembesít minket. Ebbe minden társas szorongással rendelkező ember két kézzel kapaszkodna, pedig néha problémáink feloldásához nem kell az összes lehetséges variációt próbálgatnunk napokig.

A próba egy olyan válságos időszakban érkezett, ahol még fontosabb az emberek közti kapcsolatok ápolása, és a humor, amelyben nevethetünk saját nyomorunkon.

A sorozat alkotója egy szinte teljesen újfajta reality-paródiát alkotott: részről részre fogja lenyűgözni nézőit, akik csak találgatni fogják, a bemutatott helyzeteket, hogy voltak képesek véghez vinni a készítők; eközben viszont érzelmeket is kivált belőlünk a nevetésen túl.

***

A próba az HBO Max kínálatában elérhető.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com