Sorozat

A sikertelenség receptje – Hidegfúzió

HidegfúzióHa az ember már el van telve a minőségi filmekkel és egy kis bűnözésre vágyik, akkor ajánlom ezt a finomságot. A Hidegfúzió című gyöngyszem összetevői: egy csipetnyi Szovjetunió, egy adag hazaárulás és Irán, egy jó nagy löket Amerika-Ukrajna-Oroszország tengelyen futó ellentét és a fő alkotóelem: egy titkos világpusztító fegyver.

Már az első percekben egy akciójelenetbe csöppenünk, ahol éppen pár vadászrepülő üldöz egy UFÓ-t valahol a Szovjetunióban. Le is lövik gyorsan, nehogy többet kelljen foglalkozni a CGI-vel (ha egyáltalán ezt a megnevezést megérdemli). És innentől kezdve nincs megállás. A lelőtt UFÓ-t kézbe veszik az ukránok, akik próbálják annak fejlett technikáját megfejteni, de mivel ők is annyira értenek a földönkívüli szisztémához, mint az alkotók a filmkészítéshez, nem marad más ötletük, mint fegyvert készíteni belőle – a cél persze a pusztítás, még véletlenül sem valami hasznavehető dolog. És hiába érkezik a megmentő csapat feje, a Hegylakó című sorozatból ismert Adrian Paul (a filmben Unger), nem csinál semmit azon kívül, hogy egy robbantási helyszínen téblábol és néha nagyon komoly fejjel telefonál. A film nagy részét inkább a két harcias amazon, Lila (Sarah Brown) és Ekaterina (Michelle Lee) viszik a vállukon, akik próbálják megelőzni a Közel-Kelet és nem utolsósorban a világ összeomlását. A főnökük inkább csak dísznek van, az egész amerikai kommandós-kiképzős-terroristaelhárítós csapat sehol nincs a film nagy részében, így egyértelmű, hogy a két nőre hárul minden. A többiek addig meg várnak marcona tekintettel, ölbe tett kézzel.

A gondok természetesen gyorsan megoldódnak (szerencsére csak 80 perces a film), ám hiába reméljük, hogy a sok megrázkódtatás után kárpótolnak minket egy eposzi befejezéssel, ez is elmarad. A béna robbantásokon, menekülésen, verekedésen kívül mást nem kapunk még a fináléban sem. Sőt: a közel másfél óra alatt sem találkozunk semmi mással. A lassított rúgások, pofonok és kellemetlen pusztításos jelenetek után az ember még mindig többre számít, hiába tudja, hogy ez nem egy Oscar-gyanús alkotás, mégis: az egyik legfontosabb összetevőt, az izgalmat valahogy sikerült kifelejteni a moziból. (A félresikerült felvételek közé azért sikerült egy kis adag leszbikus-erotikus szálat belevinni, hátha így talán felébred a néző a harmincadik perc környékén. A készítők ezzel is befürödtek, mivel az szexinek szánt jelenet komikus, se íze, se bűze, inkább csak időhúzásnak mondanám.) A folyamatos kamerarángatások és émelyítően idegesítő vágások rosszullétet okoznak. A színészi játékot pedig a természetesség totális hiánya és a görcsösség jellemzi, így minden megvan egy kis Asylum-utánérzéshez.

Hidegfúzió

A rendező minden igyekezet ellenére nem akciófilmet, inkább vígjátékot hozott össze, mivel egy pillanatig sem lehet komolyan venni, amit látunk. A könnyed szórakoztatás nem abból áll, hogy hülyének nézzük a nézőt, és még egy tisztességes történettel és látványvilággal sem tiszteljük meg! Elég szégyen, hogy 2010-ben még mindig ott tartottunk, hogy ilyen félresikerült borzalmak jelenhessenek meg. Értem én a viccet, és az ízlésem is széles skálán mozog, de van az a szint, amit már az én gyomrom se vesz be.

Ezt a Zs-kategóriás gyöngyszemet nemsokára megtekintheted a tévében: december 9. (hétfő) 01:10, és december 15. (vasárnap) 00:05, Universal Channel.

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com