Fókuszban Sorozat

A skizofrénia hatalom – Undone

A nagy művészek mind őrültek egy bizonyos fokig. De vajon ez fordítva is igaz volna? Elenyésző a határvonal, mégis egyértelmű értékítéletet mondunk felettük. Az Amazon legújabb animációs dramedyje, az Undone ezt a verdiktet írja felül.

És most még csak nem is a történetéről beszélek, csupán a stílusáról. Az experimentális filmnyelv örök vitaalap a mozit kedvelők és a mozit értők között, hiszen míg előbbiek öncélú álművészetnek, addig utóbbiak úttörőnek aposztrofálják a konvencionálistól eltérőt. A számítógéppel generált kép (CGI) épp annyira meghökkentő technológiai újítás volt, mint amennyire manapság jól ismert, és ha animációról van szó, megkerülhetetlen fogalom. A Laika Stúdiónak hála egyre szélesebb körben terjed el a stop motion kifejezés is, így az animáció kevéssé ismert irányainak alkalmazása már nem számít annyira nézőriasztónak. Hogy ez miért fontos?

Mert az Undone a számítógépes animálás egy bár ősrégi, mégis kevésbé ismert technikával, rotoszkópiával készült.

Rendhagyó stílusa ebből kifolyólag sokakat elriaszt majd, hiszen legtöbbször csak rövidfilmekben és videóklipekben tűnik fel.

Ennek az eljárásnak a lényege, hogy az élő szereplőket digitálisan rögzítik, majd erre a képre vetítik rá egyazon, bizonyos stílusban megrajzolt, festményszerű képsorozatát, amelynek eredménye egy skiccelt világ élethű mozgása. Ezzel kísérletezett már kétszer is Richard Linklater (kapott is érte egy frappáns fricskát a Simpson család Sráckor paródiájában). Az élet nyomában az univerzum értelmét keresve járja be az álmok és látomások világát, míg a Kamera által homályosan egy önismereti droghajsza során alkot különleges világot. Míg előbbiben a technika egy hangulatfilm kifejező eszköz volt, utóbbiban szimplán egy történet stilizálását szolgáltatta. 

Az Undone esetében a kérdés, hogy vajon mi a technika célja, de legfőképp, indokolt egy olyan sztoriban, ami egy testvérpár kapuzárási pánikját meséli el. 

Alma (Rosa Salazar) és Becca (Angeliqua Cabral) kislányokként vesztették el apjukat, Jacobot (Bob Odenkirk). Ezt a traumát sem ők, sem anyjuk, Camilla (Constance Marie) azóta sem képes feldolgozni, de ezt még maguk sem tudják. Becca hamarosan férjhez megy, Alma viszont párkapcsolati krízisbe kerül, hiszen retteg attól, hogy az idő előrehaladtával egyhangúvá válna amúgy is egyhangú élete, amely a feje tetejére áll egy karambol után, mivel apja spirituális kivetülésének mentorálásával elindul különleges képességének, ezzel a férfi rejtélyes halálának megismerése útján. 

A BoJack Horseman alkotói, Kate Purdy és Raphael Bob-Waksberg, valamint az animációs szakember Hisko Hulsing már most történelmet írt:

az Undone az első széria, amely teljes egészében rotoszkópiával készült. Ami lényegesebb, hogy művészi, de mégis szórakoztató célból. De vajon indokolt? Egyáltalán nem, s közben mégis. Ezt a történetet el lehetne mesélni élőszereplős formátumban is, csak az eredmény teljesen egyhangú lenne, hiszen nincs az a gépmozgás, vágás-, fény- vagy hangtechnika, amivel azt a hatást érné el, amit.

Az Undone vizualitása úgy viszonyul a cselekményhez, ahogy az Irány a Pókverzum különböző képregény-stílusokból ötvözött színparádéja az általa bemutatott multiverzumhoz. Tökéletesen passzol és rezonál a történettel, a főhős képességével és vágyával, a valóság és a képzelgés apró különbségeivel, az őrület és a művészet közti nüansszal. Hihetetlenül részletgazdag, minden apró mimika látható a retusált arcokon, így kis időbe telik csupán, míg hozzászokik a szemünk, elfeledvén a képsorok rajzolt mivoltát. Almáékat hús-vér, lélegző emberként látjuk, majd mintegy ébresztőóraként ránt ki a hipnózisból a körülöttük meghasadó, majd amorffá, s végül alternatívvá váló tér-idő kontinuum.

Ekkor eszmélünk rá csupán, hogy ez animáció.

Persze az efféle átlényegülés csak akkor lehetséges, ha egy olyan sztorit látunk-hallunk, ami koncentrálja a fókuszt, nem engedi, hogy a környezetre figyeljünk. Az alkotók pedig e téren is kitettek magukért. Forgatókönyvet írni nehéz dolog, könnyen összeroskadhat a struktúra a témák és az események súlya alatt, még a lineáris szerkesztésű kamaradarabok alatt is. Az Undone egyszerre beszél (néhol kissé zavarosan) az időutazásról és a spiritualizmusról, mentális betegségek megítéléséről és a kulturális integráció bonyodalmairól, s mégsem roskad össze, mert végig tudja merre halad. 

Az Undone úgy funkcionál, mint a főhőse. Alma legnagyobb félelme a sablonosság, eképpen célja az önmegvalósítás. A felszínen. Viszont valójában a cselekvőképesség elnyerése a valóság feletti kontroll átvétele. Át is vette, így őrültből művésszé vált.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..