Sorozat

Megérteni a halál árnyékát – A sógun

Visszatér a képernyőkre az 1980-as évek ikonikus története, amely az üresen maradt császári székért folytatott küzdelmet díszletként használva egy csapásra vonzóvá tette a nyugati nézőközönség számára a japán kultúrát. A sógun legújabb adaptációja pont olyan, mint amilyennek a rajongói szerették: meseszép jelmezekkel és díszletekkel operáló, izgalmas karakterdráma, ahol a kulturális különbség és a politikai cselszövések játsszák a főszerepet az epikus csatajelenetek helyett.

Aligha akad olyan kalandregény, amely akkora löketet adott volna a japán kultúra széles körű megismerésének, mint James Clavell 1975-os darabja, A sógun. A hamar bestsellerré váló mű már 1980-ban a televízió képernyőire került, pár év elteltévél pedig a magyar nézők is megismerhették a megosztott Japán hadúri székéért vívott küzdelem történetét.

A sógun igazi népszerűségének két tényező ágyazott meg:

bár Clavell sztorija valós történelmi eseményeket vett alapul, írói fantáziáját nem kötötték gúzsba a tények, és ízig-vérig olvasmányos történelmi kalandregényt alkotott, amit az európai és az amerikai közönség is szívesen forgatott. A másik népszerű megoldása az volt, hogy egy Japánba vetődött angol tengerész szemszögét is beemelte a cselekménybe, aki nemcsak maga csodálkozik rá a nyugati szemmel megdöbbentő japán kultúrára, a hagyományok tiszteletére és a kultúra fejlettségére, hanem rajta keresztül az olvasó is.

A sógun cselekménye meglehetősen lazán azt a történelmi korszakot idézte meg, amikor is a 16. századi Japán feldaraboltságát valóban hosszú és véres belharcok zárták le, és Tokugava Iejaszu sógunként a következő évszázad elején egységesítette a birodalmat. Ez az a korszak, amikor az egymással rivalizáló hadurak mellett már a portugálok – és velük együtt a katolikus vallás – is megvetették a lábukat a szigeten. És ekkortájt érkezett Japánba a protestáns hollandokkal karöltve az angol Will Adams is, aki Európa vallási megosztottságára felhívva a figyelmet hamar darabjaira törte a kultúrák közötti kényes egyensúlyt.

Nagy fába vágta hát a fejszéjét a Hulu és az FX, amikor a kétszeresen is sikeres művet (Clavell bestsellerét, valamint az 1980-as, háromszoros Emmy-díjas Richard Chamberlain-féle sorozatot) megpróbálta ismét képernyőre állítani,

de jó szamurájként az alkotók nemcsak állják a sarat, hanem igazi diadalt aratnak.

Ahogy Clavell lapjain, úgy A sógun 2024-es feldolgozásában is a valóban létező Tokugavát a hasonlóan nagy stratégának ábrázolt, de kétségtelenül fiktív Toranaga váltja, Will Adams helyett John Blackthorne vetődik partra a szamurájok földjén, hogy kettejük véletlenszerű találkozása olyan lendületet adjon a belső viszályoknak, amely hamar fegyveres konfliktusba csap át.

A sorozat alaphelyzete, hogy a császár halálát követően egy öttagú régenstanács irányítja a birodalmat, amíg az új, még gyermekkorú császár uralkodásra alkalmas érettséget nem szerez magának. A régensek azonban hamar egymásnak esnek, így kezdetét veszi a japán Trónok Harca, ahol a nehezen kialakuló, de annál könnyebben felbomló szövetségek akár epizódról epizódra is változtathatnak az erőviszonyokon. Ezt a törékeny egyensúlyt alapjaiban kavarja fel a Blackthorne-nal érkező több száz lőfegyver és ágyú.

Szerencsére azonban A sógun nem ragad le a Trónok Harcában megtapasztalt, sokszor öncélúnak ható intrikák mellett, hanem az eredeti mű alaphelyzetét megtartva csodálatos kultúrrajzot formál. A sógun Japánja ugyanis messze nem Az utolsó szamuráj romantikus, cseresznyevirágos szigetországa, hanem sokkal inkább Endó Súszaku (és Martin Scorsese) Némaságában megtapasztalt rideg, zárkózott, brutális világ. Nemcsak a történelmi kor közelsége és az idegenekkel szemben tanúsított, gyűlöletbe átcsapó bizalmatlanság köti össze a két alkotást, hanem az ábrázolt táj is: Japán nem pusztán egy napfényben úszó, színes Kelet, hanem egy olyan borongós-párás világ is, ahol a háborgó tenger, a leszálló köd és a kiszámíthatatlan földrengések is arra emlékeztetik az embert, hogy az élete nem az ő kezében van.

A már-már Kuroszavát idéző tájábrázolásnak köszönhetően a természet ezen kettőssége pedig megfeleltethető A sógun szereplői lelki világának is: a felszínen mutatott giri (kötelesség) és a mélyben lappangó nindzsó (emberi érzelmek) olyan kibékíthetetlen ellentéteket lepleznek, ami bármikor magában hordozza a robbanás lehetőségét.

Konfliktusból márpedig akad bőven:

nemcsak a cselekmény hátteréül szolgáló történelmi helyzet érdekes, hanem a katolikus portugálokkal is harcoló protestáns Blackthorne jelenléte is, akiben Toranaga hamar meglátja a szövetség lehetőségét, és aki ahogy egyre jobban megismeri ezt a külsőségeiben nemes kultúrát, úgy borzad is el a hagyományok súlya alatt roskadozó világtól. Izgalmas szereplő még a tolmácsként funkcionáló, és minden bizonnyal más megbízatást is teljesítő Marikó, aki családja sötét múltja miatt kénytelen kiállni férje dühkitöréseit.

A sógun maradéktalanul megfelel annak az elvárásnak, hogy morálisan szürke karaktereit nemcsak izgalmassá, hanem érthetővé, kedvelhetővé vagy éppen szánalomra méltóvá varázsolja. Még az olyan, első ránézésre viszolyogtató karaktereknek is megvannak a nagy pillanataik, mint Marikó erőszakos férjének, Buntarónak, vagy az idegen hajótörötteket élve megfőző Jabusigének.

A karakterrajz természetesen mit sem érne a kiváló szereplőgárda nélkül, a Marikót megformáló Anna Sawai egyszerre méltóságos és szomorú játékával, a Jabusigét életre keltő Aszanó Tadanobu sunyi és folyton konspiráló tekintetével viszi a prímet, de természetesen Az utolsó szamurájban, a 47 roninban és a Farkasban is feltűnő Szanada Hirojuki mindenki elől elrabolja a show-t a többiek előtt jó pár lépéssel járó hadúr szerepében.

A sógun 2024-es felvonása egy olyan sorozat, ahol a dráma játssza a főszerepet, és bár a csatajelenetekkel fukarkodik, amikor előkerülnek a kardok vagy eldördülnek az ágyúk, akkor tényleg azt a benyomást kelti, hogy az összecsapásoknak valódi tétjük van. A kifejezetten izgalmas, fordulatos történet pedig nagyszerűen bemutat egy olyan feudális Japánt, amelyről tényleg elhisszük, hogy a bezártság idején így működhetett. Ez pedig komoly eredmény a Hulu és az FX alkotógárdájától.

A sógun 2024. február 27-től elérhető a Disney+ kínálatában.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com