Sorozat

Az emlékekben vívott háború – A szimpatizáns

The_Sympathizer

A True Detective: Night Country és A rezsim után megérkezett a HBO idei következő nagy dobása. A ’70-es években játszódó, a dél-koreaiakhoz beépülő északi, félvér szimpatizáns kém története egy unásig mesélt konfliktust képes meglepően eredeti szemszögből vizsgálni.

A HBO továbbra se szórakozik, ha presztízs sorozatok gyártásáról van szó. A Viet Thanh Nguyen 2015-ben megjelent, azonos című bestselleréből készült minisorozat mögé a Warner mellett az A24 és Robert Downey Jr. is beállt producerként. Rendezőnek pedig megnyerték Dél-Korea legsokoldalúbb rendezőjét, Park Chan-wookot, akinél alkalmasabb alkotót nem is lehet találni, ha viccesen furcsa, sokkoló és szórakoztató thrillerekre vágyunk. Ráadásul Direktor Park készített már filmet kettészakadt országról (Demilitarizált övezet: JSA) és egy John le Carré kémregényből készült minisorozattal is bizonyított már korábban (The Little Drummer Girl).

„Minden háborút kétszer vívnak, először a csatatéren, másodszor az emlékezetben.”

Ezzel az idézettel indul el A szimpatizáns pilotja, ami nemcsak a sorozat ars poeticáját fedi fel, de mint a későbbiekből kiderül egy emlékekkel és traumák feltárásával kapcsolatos történetre fizettünk be. A vietnami háború vége felé a dél-vietnami hadseregbe beépült tégla, akit egyszerűen csak Kapitánynak hívnak (Hoa Xuande), az Egyesült Államokba menekül felettes tábornokával Saigon lebombázása után. Végül egy menekültközösségben telepszik le, ahol vietnámiak igyekeznek új életet kezdeni, de a Kapitány továbbra is titokban kémkedik, és jelentést tesz a Viet Congnak.

A sorozat több fronton is rögtön berántja nézőjét a pilotjával. Egyrészt a szokatlan időkezelés csavarja meg a narratívát, ugyanis a Kapitány a történet egy pontján egy Viet Cong átnevelő tábor foglyaként írja meg minden részletre kiterjedő memoárját és válik a sorozat narrátorává és központi főszereplőjévé. Viszont egyfajta kétbalkezes mesélőként folyamatosan ugrál visszafelé az időben a status quo felvázolása során, ami a legtöbbeknek a Mementot juttathatja eszébe. Továbbá a Kapitány figurájának kulturális kettősége eredendő mélységet és izgalmat ad a kémnarratívának és a belső konfliktusoknak.

A Kapitányt nagy részben határozza meg a kettős identitása (anyja vietnami, apja francia), amely garantálja, hogy másként tekintsenek rá, függetlenül attól, hol van. Fattyú és félvér Vietnamban és rejtélyes keleti az Államokban. Odaadó kommunista, de szenvedélyesen érdeklődik az amerikai popkultúra iránt. Két legjobb barátja Man (Duy Nguyễn), északi kémelhárítási kezelője, és Bon (Fred Nguyen Khan), akit személyes tragédiák késztetnek arra, hogy a Dél ádáz katonája legyen. Ez a kettőség képes végig egy erős narratív fonalon vezetni a sorozatot még az alacsony fordulatszámon pörgő részeknél is. Ugyanis a vietnámi háború traumái és a menekültek amerikai helyzete mögött igazából ez egy hamisítatlan karakterdráma egy olyan emberről, aki túl sokat tud és pont ezért nem tudja olyan polarizáltan látni a világot, ahogy azt elvárják tőle.

Hoa Xuande játéka és igéző szemei pedig egyből elérik, hogy végig meglegyen a központi jelenléte és hogy át tudjuk érezni a hitével és hazájával kapcsolatos dilemmáit.

A szinte teljesen ázsiai színészekből álló gárda is remekel, elég a Kapitány bajtársait vagy a családcentrikus és az amerikai kultúra iránt vonzódó, de hazájához továbbra is hű Tábornokot és az őt alakító Toan Le-t megemlíteni. Egyedüli gyenge pontként talán Sandra Oh-t lehetne kiemelni, aki a Kapitány „inkább amerikai, mint japán” kollégáját/szerelmét alakítja, de sajnos nem erős a casting. A tipikus „sandra oh-s” stílusa nagyon visszasül, mikor a vágy tárgyát kéne megtestesíteni, a szerelmi háromszöges mellékszál pedig egyenesen nevetséges.

Viszont a show-t egyértelműen Robert Downey Jr. lopja többszörös szerepben. A Lewis Strauss megformálásáért frissen Oscart nyert szupersztár nem egy szerepet vállalt, hanem rögtön egy kvartettet. Karakterei közt van a Kapitány CIA-s mentora, aki kitanította a hírszerzés művészetére; egy enyhén metroszexuális, orientalista professzor, aki még főiskolai hallgatóként tanította főhősünket Los Angelesben; egy kongresszusi képviselő, aki a dél-vietnami menekültek szavazatából próbál politikai tőkét kovácsolni a dél-kaliforniai választásokon és egy őrült rendező, aki tanácsadóként alkalmazza a Kapitányt egy koreai háborús mozi forgatásán. Első látásra ez a casting döntés tűnhet egy Eddie Murphy féle elmaszkírozós bohóckodásnak vagy akár egy omázsnak a Trópusi vihar Kirk Lazarusa előtt, de karakterei inkább funkcionálnak egyfajta görbe tükörként, amiben a Kapitány szembesülhet nyugati származásának árnyaival, amik során identitása is rendre megkérdőjeleződik.

Downey figuráiban ugyanis több ponton megjelenik a mentor és apa faktor, amivel kétes módokon, de alakítják a Kapitány személyiségét.

A megformálásuk pedig olyan, mintha Downey annyira beleunt volna az ideiglenes visszavonulásába és az előtte 15 évig tartó marveles gyári munkába, hogy eldöntötte beleadja az összes szenvedélyét és elraktározott manírját a különböző habitusú és alkatú, de valahogy mind ugyanolyan szórakoztatóan ripacs, szétsminkelt figurába. Elképzelhető, hogy egyeseknél negatívan is lecsapódhatnak a színészi döntései, de tagadhatatlanul szórakoztatóak és mintha képes lett volna az ázsiai színjátszás egyfajta túlgesztikulációját átültetni angol nyelvre.

The_Sympathizer_Hoa_Xuande_2

Erősségek mellett nem lehet elfelejteni Park Chan-Wookot sem, aki a 7 epizódból az első 3 rendezéséért felelt, és ez erősen látszik is. Tévésorozatoktól szokatlanul kreatív operatőri munka, vágás, feszültségkezelés jellemzi az ő részeit és a korábban említett szokatlan időkezelés is az ő epizódjaiban volt a legszembetűnőbb és effektívebb. Ráadásul a moziteremben történő vallatás és a kertvárosi gyilkosság felvezetsése és végrehajtása láttán pedig még Hitchcock is elégedetten csettintene. Viszont valamilyen okból itt nem tudta vállalni az egész sorozat dirigálását, így két másik direktor, Fernando Meirelles (Isten városa, A két pápa) és Marc Munden (A titkos kert, A segítség) vitték az évad második részét, és sajnos ez látszódik is a minőségen.

Park ösztönszerű, már-már spielbergi profizmusa mellett sajnos eltörpül Meirelles és Munden unalmas, tévéfilmes stílusa és tempója.

Még Meirelles olcsón megúszta, ugyanis csak egy epizódot rendezett, pont az egyik legviccesebbet. A negyedik rész ugyanis az Apokalipszis most-ot és A szakaszt idéző koreai háborús film forgatásán játszódik, ami ügyesen figurázza ki az amerikai antiszemitizmust Downey megszállott, nárcisztikus seggfej rendezőjén keresztül. Emellett kitérnek benne a kisebbségi értékek, a „nagyobb jó” és a művészet érdekében történő kihasználására; a method actinget alkalmazó; vietnami veteránt megformáló színészekre (helló ismét, Trópusi vihar) és a vietnámi színészek reprezentációjára is. Miközben természetesen a szórakoztató, filmforgatásos pillanatok se maradnak el.

Az utolsó 3 epizód viszont egyértelműen a leggyengébb, ami nem feltétlenül csak rendezésben érződik meg. Ugyanis a sorozat borzasztóan hűen követi az alapmű cselekményét és ezt legjobban a tempó és a pacing sínyli meg. Amíg ezt Park rendezése zseniálisan leplezte, addig Mundennél nagyon kilóg a lóláb. Az „ami működik könyvben, az nem feltétlenül működik filmen” tipikus esete. És ez a fináléban válik a legnyilvánvalóbbá, ugyanis

hiába érünk a történet végére és kapjuk meg az egész okos payoffokat, a katarzis sajnos elmarad.

HBO presztízs sorozat lévén a díszletek, a miliő és a hangulat első osztályú, akár Saigon utcáiról vagy az amerikai helyszínek berendezéséről van szó. Egyedül a gyenge zöld hátteres részek és erősebb VFX-et igénylő szekvenciák rondítanak bele az összképbe. Szerencsére ezekből nincs sok, de például az első epizódban Saigon lebombázását bemutató jelenetsor erejét szinte lenullázza az effektek pocsék minősége.

Az ígéretes nevek és alkotógárda ellenére A szimpatizáns messze nem lett egy tökéletes sorozat. Az is kérdéses, mennyire találja majd meg a közönségét, de az biztos, hogy egy egyedi hangvételű, érdekes, identitásbeli és politikai kérdéseket feszegető, fantasztikus karaktereket mozgató adaptáció született, ami csak a második felére fullad ki valamelyest. Klasszikus ugyan nem lesz belőle, de üde színfolt a HBO idei palettáján. Hoa Xuande szemeire és Robert Downey Jr. őrült sminkjeire mindenképp emlékezni fogunk.

A szimpatizáns április 14-től látható az HBO Max kínálatában, az epizódok hetente érkeznek.

Sztepanov Márkó

Sztepanov Márkó a METU képalkotás szakán diplomázott 2023-ban, jelenleg televíziós műsorkészítő mesterképzést végez. Javíthatatlan mozifüggő, filmkészítéssel foglalkozik és filmrendezői ambíciókkal is rendelkezik. Mindenevő, de a horror és az akció műfajok a gyengéi és bármikor megvédi Michael Bay renoméját.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com