Körülbelül másfél évnyi várakozás után megérkezett Bruce Miller nagysikerű sorozatának negyedik évadja. A szolgálólány meséje korábbi szezonjához hasonlóan folytatja disztópikus jövőben játszódó világának tágítását.
Az első három rész alapján a készítők egyértelműen tudják még fokozni a feszültséget, a szabadságért folytatott küzdelem magasabb szintre lép, June (Elisabeth Moss) pedig rebellis, megzabolázhatatlan vezetővé válik, miközben a változás reménysugara is felcsillan.
A Margaret Atwood azonos című regénye alapján készült széria az Amerikai Egyesült Államok helyén létrejött teokratikus diktatúrában, Gileád Köztársaságban játszódik, ahol a csökkenő születésszám és népesség problémájának orvoslására a termékeny nőket szexuális rabszolgaként utalják ki olyan házaspárokhoz, akiknek nem lehet gyerekük. Korábbi családjaikat szétzúzzák, utódjaikat a magasrangú, gyerektelen családok között osztják szét. Vezetőik a hagyományos értékekhez való visszatérést hangoztatják missziójukként, miközben általuk félreértelmezett vallási szabályokat használnak megfélemlítésen alapuló, militáns rendszerük igazolására.
Amíg a mély társadalomkritikát megfogalmazó sorozat első és második évada inkább a szolgálólányok mindennapjain keresztül megismerhető beszűkült világ bemutatására, illetve June és sorstársai (háttér)sztorijának ismertetésére koncentrált, addig a harmadik egyértelműen a formát öltő, rendszerszintű ellenállásról szólt. Elhozta mindazt, ami a korábbi sztoriból hiányzott: átfogóbb képet adott Gileád világáról és az uralkodó viszonyokról, miközben engedett jobban belelátni a nemzetközi folyamatokba is. Látványossá vált June jellemfejlődése és az annyira várt, Marthákból és Szolgálólányokból álló lázadók csoportja is végre formát öltött.
Az izgalmas lezárás után az új szezon első három része sem okozott csalódást.
A sztori onnan veszi fel a fonalat, hogy June-t meglőtték, miután nőtársaival 86 gyereket csempészett fel egy Torontóba tartó repülőre. Ájultan találnak rá a földön és elindulnak vele menedékük irányába, távol eddigi otthonuktól. Az országuk szemében szökevény nők akciójával az első epizód felvázolja a történet táguló perspektíváját, új élethelyzetek és karakterek bukkannak fel.
Izgalmas fordulatokat tartogat Waterfordék kanadai „vakációja”, akiket Gileádban elkövetett bűneikért tartóztattak le, ugyanígy a menekülők csoportjának sorsa is, akik számára jelenleg ez az egyetlen választás. Eközben a hatalom emberei sem maradnak tétlenek, akik az őket érő külső és belső támadások következtében egyre agresszívebbek.
June személyiségének formálódása, ami az előző évadban olyan látványosan elkezdődött, mostanra érik be. Felvállalja vezető szerepét és rájön, mekkora hatással van környezetére legyen szó barátról vagy ellenségről. Mintha más szemmel tekintene a rá leselkedő veszélyekre, higgadtan és magabiztosan cselekszik, fejben a történések fölé emelkedik. Újdonság, hogy a főhősnő karakterét és megítélését sokrétűen körbejárja a sztori. Vakmerő tettei más és más benyomást keltenek sorstársai, barátai, családja szemében, akik kapcsolataik és saját maguk felülvizsgálatába kezdenek, melyek eddig ismeretlen dilemmákat hoznak felszínre.
A szolgálólány meséjének világa brutalitásra épül,
ennek és a fájdalom megélésének ábrázolása a készítők elsődleges célja. A kitartott képek és gesztusok, a karakterek megalázását bemutató jelenetek sokszor átlépik azt a határt, ami után inkább már félrenézünk. Számomra az előző évad második fele óta lépett olyan szintre a szenvedéspornó, hogy néhány epizódot csak kis adagokban voltam képes befogadni. Az új részek sem fukarkodnak az erőszakkal, ami a rendszerrel szembeszállók számára is intézményesül.
A negyedik évad felvezetése sok izgalmas fordulatot előlegez meg, persze kérdés, mennyire sikerül megtartani a kezdeti lendületet. Érdemes lesz figyelni a stáblistát is, Elisabeth Moss ugyanis nem csak a kamerák előtt tűnik majd fel, de rendezőként is három epizódot jegyez.
Az új részek megtekinthetők az HBO GO kínálatában.
