Mindenki tisztában van azzal, hogy a szobalányok élete nem fenékig tejfel, és valószínűleg már önmagában is érdekes téma lehetne az általuk folytatott nehéz és felelősségteljes munka. Ha pedig ezt a munkát egy disztópikus, sötét jövőbe helyezzük, akkor valami egészen elképesztő és sokkoló végeredményhez jutunk – állítja a Hulun vetített The Handmaid’s Tale, azaz A szolgálólány meséje.
A nem túl távoli jövőben az általunk ismert Amerikai Egyesült Államok szétesett a különböző támadások miatt. Az USA maradéka, a Gileád Köztársaság egyfajta vallási diktatúra, ahol a keresztény tanokat önmagukból kifordítva alkalmazzák polgáraik megfélemlítésére és tudatuk átmosására. Mivel a születések, és ezzel együtt a népesség száma is drasztikusan visszaesett, a hatalom szélsőséges eszközökkel kívánja megmenteni a nemzetet. Azokat a nőket, akik már szültek gyermekeket, összefogdossák és az úgynevezett Vörös Központba viszik őket, hogy a szobalánykodáson túl szexuális rabszolgaként tegyenek hozzá a nemzet gyarapodásához. A sorozat főhőse, Offred (Elisabeth Moss) is pontosan erre a sorsra jut.
Az alkotás alapjául szolgáló Margaret Atwood regényből már 1990-ben készítettek egész estés játékfilmet. Egy több részes produkció viszont lehetőséget ad arra, hogy a közönség fokozatosan és mélyebben merülhessen el az események hátterében is. A sorozat elsősorban a saját világának bemutatásával igyekszik megragadni a néző figyelmét, a történet és a cselekmény szinte másodlagos. A néző hátán valósággal futkos a hideg a bemutatott vallási bigottságtól.
Fontos leszögeznünk, hogy az alkotók nem magát a vallást ítélik el, hanem azt az álságos hozzáállást, ahogy a diktatúra a Szentírás szavait szándékosan értelmezi félre önmaga igazolására.
A teokratikus terror ott van minden szóban és minden ferde tekintetben, ráadásul a szobalányok még egymástól sincsenek biztonságban. A hatalom mesterien játssza ki őket még egymás ellen is, hisz ők a másik besúgói és igazságszolgáltatói, miközben mindennapjaikat ismétlődő és unalmas tevékenységek közé szorítják.
A produkció számos kérdést és problémát felvet, melyek talán most még sokkalta aktuálisabbak, mint a könyv vagy a filmfeldolgozás idején: beszél nekünk a szélsőséges eszmék hatalomra jutásáról, a vallási fundamentalizmus veszélyeiről (hisz nem csak az Iszlám Állam harcosaitól hallhatunk gyűlölködő áltanokat), a női jogok meggyalázásáról és arról, milyen szörnyűségekkel jár az, ha az állam már szó szerint a hálószobában is jelen van. Mindehhez autentikus színészi játék társul, még a legutolsó mellékszereplőket is átjárja valamiféle ridegség, mely egyfelől a hatalomgyakorlásból, másfelől az elnyomatásból és a terrorból ered. Elnyomó és elnyomott egyaránt kiüresedett, de van, aki mégsem képes beletörődni a sorsába, például főhősünk, Offred sem. Elisabeth Moss nagyszerűen formálja meg a főszereplő szobalányt, aki sokszor maga sem érti teljesen az őt körülvevő őrületet. Narrációja által pedig személyes, belső bizonytalanságáról is képet kaphatunk. Kiemelendő még Joseph Fiennes is, aki bizonyítja, hogy a tehetség bizony a családjában maradt. Az általa alakított parancsnok meggyőző, félelmetes és kíméletlen egyszerre.
A szolgálólány meséje valószínűleg rendkívüli, felkavaró hatást gyakorol majd azokra, akik becsatlakoznak a szériába. Ugyanakkor nem biztos, hogy azokat a nézőket is képes lesz tartósan lekötni, akik inkább a pörgős cselekmény miatt határoznak egy sorozat megtekintése mellett. A világ ábrázolása alapos, de képes lesz-e az alkotógárda egyre jobban és jobban elmélyíteni ezt, hogy mindig valami újdonságot mutasson? Ily módon a sorozatra a legnagyobb veszélyt saját világának kifulladása jelenti, hisz mégsem egy Trónok harcáról vagy Star Warsról beszélhetünk, amely univerzumok szinte a végtelenségig bővíthetőek. Ennek ellenére bőven akadnak még kifejtésre váró homályos foltok, melyek viszont talán nem feltétlen szorulnak magyarázatra, mert inkább a sorozatot körbelengő misztikát és bizonytalanságot növelik, ami alapjában határozza meg az alkotás atmoszféráját. A szolgálólány meséje semmiképpen sem lesz az érzékeny lelkű nézők kedvence, de akiket vonz egy sokkoló, disztópikus jövő, azokat magába szippantja. Attól pedig, hogy az ábrázoltak valóssággá váljanak, Isten oltalmazzon minket.
