Sorozat

Könyörtelen lányregény – A szolgálólány meséje (évadkritika)

Mindenki tisztában van azzal, hogy a szobalányok élete nem fenékig tejfel, és valószínűleg már önmagában is érdekes téma lehetne az általuk folytatott nehéz és felelősségteljes munka. Ha pedig ezt a munkát egy disztópikus, sötét jövőbe helyezzük, akkor valami egészen elképesztő és sokkoló végeredményhez jutunk – állítja a Hulun vetített The Handmaid’s Tale, azaz A szolgálólány meséje.

A nem túl távoli jövőben az általunk ismert Amerikai Egyesült Államok szétesett a különböző támadások miatt. Az USA maradéka, a Gileád Köztársaság egyfajta vallási diktatúra, ahol a keresztény tanokat önmagukból kifordítva alkalmazzák polgáraik megfélemlítésére és tudatuk átmosására. Mivel a születések, és ezzel együtt a népesség száma is drasztikusan visszaesett, a hatalom szélsőséges eszközökkel kívánja megmenteni a nemzetet. Azokat a nőket, akik már szültek gyermekeket, összefogdossák és az úgynevezett Vörös Központba viszik őket, hogy a szobalánykodáson túl szexuális rabszolgaként tegyenek hozzá a nemzet gyarapodásához. A sorozat főhőse, Offred (Elisabeth Moss) is pontosan erre a sorsra jut.

Az alkotás alapjául szolgáló Margaret Atwood regényből már 1990-ben készítettek  egész estés játékfilmet. Egy több részes produkció viszont lehetőséget ad arra, hogy a közönség fokozatosan és mélyebben merülhessen el az események hátterében is. A sorozat elsősorban a saját világának bemutatásával igyekszik megragadni a néző figyelmét, a történet és a cselekmény szinte másodlagos. A néző hátán valósággal futkos a hideg a bemutatott vallási bigottságtól.

Fontos leszögeznünk, hogy az alkotók nem magát a vallást ítélik el, hanem azt az álságos hozzáállást, ahogy a diktatúra a Szentírás szavait szándékosan értelmezi félre önmaga igazolására.

A teokratikus terror ott van minden szóban és minden ferde tekintetben, ráadásul a szobalányok még egymástól sincsenek biztonságban. A hatalom mesterien játssza ki őket még egymás ellen is, hisz ők a másik besúgói és igazságszolgáltatói, miközben mindennapjaikat ismétlődő és unalmas tevékenységek közé szorítják.

A produkció számos kérdést és problémát felvet, melyek talán most még sokkalta aktuálisabbak, mint a könyv vagy a filmfeldolgozás idején: beszél nekünk a szélsőséges eszmék hatalomra jutásáról, a vallási fundamentalizmus veszélyeiről (hisz nem csak az Iszlám Állam harcosaitól hallhatunk gyűlölködő áltanokat), a női jogok meggyalázásáról és arról, milyen szörnyűségekkel jár az, ha az állam már szó szerint a hálószobában is jelen van. Mindehhez autentikus színészi játék társul, még a legutolsó mellékszereplőket is átjárja valamiféle ridegség, mely egyfelől a hatalomgyakorlásból, másfelől az elnyomatásból és a terrorból ered. Elnyomó és elnyomott egyaránt kiüresedett, de van, aki mégsem képes beletörődni a sorsába, például főhősünk, Offred sem. Elisabeth Moss nagyszerűen formálja meg a főszereplő szobalányt, aki sokszor maga sem érti teljesen az őt körülvevő őrületet. Narrációja által pedig személyes, belső bizonytalanságáról is képet kaphatunk. Kiemelendő még Joseph Fiennes is, aki bizonyítja, hogy a tehetség bizony a családjában maradt.  Az általa alakított parancsnok meggyőző, félelmetes és kíméletlen egyszerre.

A szolgálólány meséje valószínűleg rendkívüli, felkavaró hatást gyakorol majd azokra, akik becsatlakoznak a szériába. Ugyanakkor nem biztos, hogy azokat a nézőket is képes lesz tartósan lekötni, akik inkább a pörgős cselekmény miatt határoznak egy sorozat megtekintése mellett. A világ ábrázolása alapos, de képes lesz-e az alkotógárda egyre jobban és jobban elmélyíteni ezt, hogy mindig valami újdonságot mutasson? Ily módon a sorozatra a legnagyobb veszélyt saját világának kifulladása jelenti, hisz mégsem egy Trónok harcáról vagy Star Warsról beszélhetünk, amely univerzumok szinte a végtelenségig bővíthetőek. Ennek ellenére bőven akadnak még kifejtésre váró homályos foltok, melyek viszont talán nem feltétlen szorulnak magyarázatra, mert inkább a sorozatot körbelengő misztikát és bizonytalanságot növelik, ami alapjában határozza meg az alkotás atmoszféráját. A szolgálólány meséje semmiképpen sem lesz az érzékeny lelkű nézők kedvence, de akiket vonz egy sokkoló, disztópikus jövő, azokat magába szippantja. Attól pedig, hogy az ábrázoltak valóssággá váljanak, Isten oltalmazzon minket.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..