Sorozat

Agyorgazmus – Légió (2. évad, 1. epizód)

A Légió (Legion) első évada nemes egyszerűséggel a valaha készített legjobb képregényt adaptáló sorozat volt – úgy tűnik, Noah Hawley kreátor a második évadban sem tervezi lejjebb engedni a lécet: a vizuális és intellektuális orgia folytatódik.

David Hallert (Dan Stevens) az előző szezon utolsó jelenetében egy repülő drón elnyelte – ezután egy évvel tért vissza. A közben a 3-as részlegbe költözött csapat magyarázatot vár a férfi eltűnésére, ő azonban emlékezetvesztésre hivatkozva nem beszél. Mindenki sejti – a néző pedig a Haller agyában tett sétát követően pedig tudja is, hogy a különleges képességű mutáns, Légió valamit eltitkol.

Légió az X-Men – a mozifilmeket egyelőre nem keresztező – univerzumának egyik antihőse, Charles Xavier professzor fia – ez utóbbira már az előző évad egyik epizódjában fény derült. Az, hogy a sorozat Hallere jó vagy rosszfiú lesz-e, még erősen kérdéses, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy még maga sem tudja, kicsoda. A képregények világában David egy sor személyiséget és képességet birtokló mutáns, itt azonban még csak kifejlődőben van szuperhős énje.

A második évad első epizódjában Haller próbálja felfejteni, mi is történt vele az elmúlt évben. A sokáig benne élő Árnykirály (Aubrey Plaza) Oliver Bird (Jemaine Clement) testébe költözött, és amerre csak feltűnt, kattogó fogú élőhalottakat hagyott maga után.

Noah Hawley a történetet széttöredezett mozaikdarabkákból rakja össze: hőseit – és velük együtt a nézőt is – az elme legmélyebb bugyraiba viszi tripre, a módosult tudatállapotokat pedig a legkülönfélébb vizuális eszközökkel kelti életre.

A fantázia olyan magasiskolája ez, mely az epizód első perceiben tátja ki a szánkat, hogy aztán újabb és újabb kreatív trükkökkel licitáljon saját magára.

A Légió szakít a szuperhős filmek látványvilágával és történetvezetésével, és úgy vegyíti az ismerős elemeket, hogy valami egészen újszerű és izgalmas születik. A produkciós design változatlanul a hatvanas évek retró világából táplálkozik, a fordulatok pedig sokkal inkább a szereplők belső életéből, mintsem az akcióból fakadnak. Igazi intellektuális csemege ez – megfűszerezve néhány ütős nótával –, amit vétek lenne kihagyni!

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com