Sorozat

Akarsz róla beszélni? – Terápia

Beszélni kell dolgainkról! Ez volt legfőbb üzenete a héten bemutatott Terápia című filmsorozat múlt heti sajtótájékoztatójának, és ez magának a sorozatnak is. Megnéztük hát az első hetet, tudunk-e beszélni, valóban hiánypótló műről van-e szó, és tényleg gátakat szakít-e fel bennünk az, ha két ember egy kamera előtt beszél érzéseiről.

Hosszú reklámkampány és pazar sajtótájékoztató után, kódolatlan napon érkezett meg október 22-én a magyar HBO soron következő projektje, a Terápia. Számos dokumentumfilm és a tavaly bemutatott Társas Játék (kritikánk) után ismét egy izraeli licensz alapján elkészített sorozat következett, ezúttal egy kamaradráma, amely 40 részben mutat be 40 ülést pszichológus (Mácsai Pál) és kliensei között. A kliensek között van egy párkapcsolati krízisben szenvedő nő, aki az első részben bevallja, hogy beleszeretett pszichológusába (Marozsán Erika, hétfő), egy lelkiismeret-furdalással küzdő gyártulajdonos (Nagy Ervin, kedd). Van karját tört tornászlány, aki „nem kattant, mint a többiek, akik agyturkászhoz járnak”, neki csak egy szakvélemény kell a biztosító elleni perhez (Sztarenki Dóra, szerda), és van egy házaspár, akik új gyerek vállalása kapcsán kerülnek krízisbe (Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt, csütörtök). Pénteken a főszereplő keresi fel 10 éve nem látott szupervizorát (Csákányi Eszter). Mert valakivel neki is beszélni kell.

Igen, valójában ez minden szereplő motivációja, s ez nagyon meghatározó nemcsak a film dramaturgiája, hanem a szereplők játéka szempontjából. Két – csütörtökön három – ember játszik 25 percen keresztül, miközben semmi nincs, ami elterelné a néző figyelmét róluk; minden szem rájuk szegeződik, minden gesztusnak, minden érintésnek, pláne szónak fontos szerepe van. Leginkább szónak, ugye. Mert a kérdés örök: akarsz-e róla beszélni?

A kliensek persze nem akarnak. Ők nem terápiára mennek, nincsen nekik semmi bajuk, csak egy szakember véleményét kérik: egy egyszerű igent vagy nemet. Ne kérdezzen annyit, nem ezért jöttem. Fájdalmasan esendővé válik az ember 20 perc alatt, apró reakciókból vagy éppen azok görcsös hiányából válnak láthatóvá a probléma szempontjából nagyon fontos és nagyon elhallgatott részletek. Szörnyen reagálunk mind, ha olyan dolgokról kérdeznek minket, amiről nagyon nem akarunk beszélni. Megkapargatva a felszínt ki tudja, mi rejtőzik alatta. Amíg én nem tudom, mi van bennem, nyugodtan alszom.

Az én XX. századom című filmjével annak idején Cannes-ig jutó Enyedi Ildikó és A nyomozóval (kritikánk) néhány éve berobbant Gigor Attila alkotta rendezőpáros felszínt kapargat, s hogy talál-e valamit, nem kérdés. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a Terápia találtat-e valamit a nézővel. Felismerjük magunkat a szereplőkben, de hogy merjük-e, akarjuk-e továbbgondolni történetünket, csak rajtunk múlik. Nehezen képzelem. Pedig dolgainkról beszélni kell.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya