A hasonló műfajú filmekhez képest eddig nem sok újdonságot hozott a The Resident. Ami mégis reménykeltő lehet, az a fiatal Dr. Conrad Hawkins megosztó, arrogáns személyisége. Izgalmas, nyughatatlan karaktere előreláthatóan sok érzelmi és szakmai vihart ígér, – érte érdemes követni a sorozatot.
Hatásos felütéssel indít a Fox új kórház-sorozata, a The Resident. Egy ember életéért küzdenek a műtőben, mikor is a sztársebész, Dr. Randolph Bell (Bruce Greenwood) egy ügyetlen kézmozdulattal véletlenül átvágja a nyaki artériát. Sugárban fröcskölő vér, döbbent arcok, síri csend. Majd gyorsan egyeztetnek, miként lehet eltusolni az ügyet. Meg kell hagyni, nehéz lenne ennél látványosabban indítani egy orvosi sorozatot. Amúgy ezután szokványos kórházsorozatként folytatódik a beteg-történetek és orvos rivalizálások köré szerveződő új FOX-sorozat.
A betegség és a halál olyan egzisztenciális határhelyzet, amely önmagában képes átrendezni a dolgok értelmét, – így érthető, hogy a többi kórházfilmhez hasonlóan itt is az életek megmentéséért folytatott harc szolgáltatja a legfőbb feszültségforrást.
Látunk sürgős beavatkozást kívánó krízishelyzetet, hosszan elnyúló felépüléstörténetet, halálos kórral folytatott kilátástalan küzdelmet, bizakodással és reménytelenséggel átitatott beteg-sorsokat, aggódó hozzátartozókat.
Millió hasonló filmélményben volt már részünk, s most az a kérdés, miben különbözik ettől a The Resident.
A kórházi események köré szerveződően, már az első részben világosan kirajzolódik az a két cselekményszál, amelyre várhatóan ráépül majd a sorozat. Mindkét eseményfonal fókuszában a briliáns tehetséggel megáldott fiatal, vagány Dr. Conrad Hawkins (Matt Czuchry) áll. A történések egyik ága az indiai származású, Harvardon végzett új rezidensre Dr. Devon Praveshre (Manish Dayal) koncentrál, akit Conrad meglehetősen nyers stílusban vezet be a kórházi munka világába. Nem csoda, hogy Dr. Pravisht annyira megrémíti a fölérendelt fiatal orvos keresetlen stílusa, hogy cserét kér. Ekkor avatja őt be tapasztalt kolléganője: az elromlott dolgokat hozzáértő kezekre kell bízni, s lehet ugyan, hogy Conradnak elviselhetetlen a stílusa, de ő az „aki meghúzza a csavart”, s ezzel helyére teszi a dolgokat. Egy párhuzamosan futó történetszálban pedig Dr. Conrad Hawkins felveszi a kesztyűt a sebészeti osztály vezetőjével, – a korrupt, sikerhajhász Randolph Bell sztársebésszel, – vívott harcában.
Az első epizód után egy percig sem kérdéses, hogy tenyérbemászó stílusával Conrad doktor lesz fő feszültség generátora a sorozatnak.
Karaktere Dr. Hause-t idézi, a morózus, ám zseniális orvos-diagnosztát, aki a FOX 2004-ben indított kórház-sorozatának volt kedvence hosszú éveken át.
A fiatal, extravagáns Dr. Conrad Hawkins már megjelenésében is szokatlan látványt nyújt: tetovált kar, fehér helyett sötét orvosi köpeny. Vele szemben a jól fésült, ám a szakmai tudását tekintve is már régimódinak tekinthető Dr. Bell nyálas ficsúrnak tűnik. Kettejük szembenállásának köszönhetően, már most előrevetítődik, hogy a sorozatban kemény generációs és szakmai ütközetek színterévé fog válni a Chastain Park kórház. Emellett még egy halvány rasszista tematika is kirajzolódni látszik az indiai származású rezidens és a nigériai doktornő, Mina Okafar (Shaunette Renée Wilson) személye körül, – ez utóbbihoz még bevándorlásproblémát is társítva.
Kétségtelen, hogy a sorozat első része nem sok újdonságot hozott az eddigi, hasonló műfajú filmekhez képest. Ami a folytatást illetően mégis reménykeltő lehet, az Conrad doktor megosztó, arrogáns személyisége, – akiről azért kiderül, hogy érző szív dobog a sötét pólója alatt. Izgalmas karaktere előreláthatóan sok vihart fog még kavarni, – s ha másért nem, érte érdemes követni a sorozatot.
