Sorozat

Szépség és a szörny – Allen kontra Farrow

Az HBO dokumentumfilmje Woody Allen gyermekmolesztálási ügyéről hivatott lerántani a leplet, azonban narratívája útközben célt téveszteni látszik. Az Allen kontra Farrow oknyomozása párkapcsolati viszállyá zsugorodik, háttérbe szorítva a történet áldozatát, Dylan Farrow-t.

A szexuális visszaélések és abúzusok évtizedeken át elharapott traumái robbanásszerűen jelentek meg a közbeszédben, először 2017-ben, a #MeToo-mozgalom elindulásával. És kétségtelen, hogy leginkább a showbiznisz érezte meg a változás szelét. Idolként tisztelt rendezők, piedesztálon lévő színészek és sikeres producerek karrierje roppant össze, amint a filmszakma ijesztően nagy hányada szexuális ragadozókra és áldozataikra bomlott. Emellett a cancel culture jelenségének térhódításával, magának a vádnak és a vallomásoknak hatalmas ereje lett. A #MeToo nyomán a Woody Allen-botrány is újra fellángolt, ami lassan három évtizede kering az éterben és egy rendkívül érzékeny toposszá avanzsált, napjainkban is heves vitákat generálva. Az egyik oldal számára Allen nem egyszerűen pedofilként jelenik meg, hanem az egész hollywoodi gépezet képmutatásának torzójaként. A másik oldal szerint Allen egyrészt ártatlan, másrészt a Farrow család manipulációinak és hamis besározásainak áldozata.

Az Allen v. Farrow egy négyrészes dokumentumfilm formájában áll ki az első hipotézis mellett úgy, hogy mindeközben a második állítás cáfolatát kínálja fel nézőinek, szakmai vélemények és oknyomozói kutatómunkával a hátterében. A rendezőpáros, Kirby Dick és Amy Ziering nem első ízben foglalkozik a szexuális abúzus témájával (On the Record). És ugyanígy az HBO is nagy port kavart már korábban a Leaving Neverland című dokumentumfilmjével, amely Michael Jackson perverzitásairól rántja le a leplet.

Az Allen kontra Farrow eleinte meggyőzően és konzisztensen, apró lépésekben fejti fel Dylan Farrow molesztálási ügyét, azonban egy adott ponton túl dramaturgiája célt téveszt.

Ugyanis azt a benyomást kelti, hogy nem is Allen bűnösségének alátámasztása a fő célja, hanem az, hogy Mia Farrow alakjának morális fölényt kölcsönözzön.

In illo tempore, létezett egy tősgyökeres New York-i filmrendező és forgatókönyvíró, Woody Allen. A nyolcvanas évek hajnalán Allen megismerkedett Hollywood egyik legragyogóbb színésznőjével, Mia Farrow-val. Mindebből egy évtizedes élettársi kapcsolat és egy elképesztően termékeny alkotói frigy született (Allen és Farrow 13 filmet készítettek együtt). Allen és Farrow sohasem vonták össze háztartásaikat, ennek ellenére Allen rendszeresen látogatta Miát és gyermekeit. 1992 januárjában kiderült, hogy Allennek viszonya van Farrow egyik örökbefogadott lányával, Soon-Yi Previnnel, aki ekkor 21 éves. 1992 augusztusában nyomozás indul Allen ellen, aki a vádak szerint a mindössze 7 éves örökbefogadott lányát zaklatta szexuálisan a connecticut-i családi ház padlásán. A Yale New Haven klinika és New York gyermekjóléti osztálya úgy határozza meg, hogy nem történt abúzus. A család kettészakad, Allen Soon-Yi-vel alapít új családot, de a traumák nem felejtődnek el. Dylan felnőttként továbbra is saját igazáért küzd, míg Allen rendületlenül tagad.

A Dick-Ziering páros megrendítően intim forrásanyagokat használ fel a dokumentumfilm során. Láthatunk idillikus home videókat, de megmutatásra kerül a 7 éves Dylan is, amint az esetről mesél anyjának, Miának. Az archív képanyagokon túl lehallgatott telefonbeszélgetések hangzanak el, amelyekben Mia és Woody konfliktusának lehetünk fültanúi. Emellett

az Allen v. Farrow elegánsan egyensúlyoz a személyes hangvételű és szakmai interjúk között.

A Farrow család számos tagja (Miától Dylanig) valamint a család közeli barátai szólalnak meg és emlékezetüket szakemberek nyilatkozatai (gyermekbántalmazás specialistái, igazságügyi alkalmazottak) erősítik. Allen és Soon-Yi nem adnak interjút, de állítólag megtehették volna. A dokumentumfilm a filmtörténet oldala felől is igyekszik kontextualizálni a problémát. Allen így olyan szerzői filmesként jelenik meg, akinek magánélete – pontosabban a fiatal lányokhoz való vonzalma – alkotásaiba van kódolva. Ennek értelmében a Manhattan a férfi-nő közti nagy korkülönbség „kórlapjává” válik.

A kettős perspektíva érzetét hivatott növeli, hogy a dokumentumfilm több alkalommal idéz Allen önéletrajzi könyvéből, az Apropó nélkülből, viszont kizárólag olyan ártatlan részleteket, melyekkel mindkét fél egyetért.

Ez a „kihagyásos” módszer ismétlődő motívummá válik és sérteni kezdi a dokumentumfilm hitelességét. Ez különösen érzékeny pont, révén, hogy egy traumatizált gyermek igazáért küzd.

Mia családi hátterét hosszasan térképezi fel a film, mégis kihagyja Farrow pedofil testvérének, John történetét (aki Moses Farrow szerint gyakran látogatta a családot), ahogy az sem kerül említésre, hogy Mia két örökbefogadott gyermeke (Tam és Thaddeus) öngyilkos lett. Ehhez képest a családcentrikus narratív szálban mindössze Allen definiálódik sorscsapásként. A film továbbá kitér a Farrow család azon tagjaira, akik Allen oldalán állnak (Soon-Yi és Moses), de argumentumaikat egyetlen megszólaló sem képviseli.

Mindazonáltal az Allen kontra Farrow bátran felhívja a figyelmet arra, hogy a média és a különböző audiovizuális tartalmak egyszersmind narratívákat gyártanak, amelyek lehetnek közel vagy éppen távol az igazságtól. Azáltal, hogy a dokumentumfilm ezt tematizálja, önmagát teszi analizálás tárgyává, hiszen filmként szintén narratívát gyárt, függetlenül attól, hogy állításai igazak vagy hamisak. Kár, hogy a Dick-Ziering páros rendezéséből hiányzik az ezt elismerő önreflexió. Ebben a felállásban képi világa nem pusztán illusztratív, de olykor baljósan szuggesztív. Egy párhuzamos montázsban Miát láthatjuk, amint éhező gyermekeken segít, amíg Woody filmeket rendez. Mintha a Kulesov-effektus tanúi lennénk, a néző ösztönösen antipatikusnak érzi Allen személyét. Noha az, hogy Allen filmet rendez, nem bizonyítja se ártatlanságát, se bűnösségét.

A Dick-Ziering rendezőpáros filmje egy megrázó családi traumáról tépi fel a sebet, de összképe azt sugallja, hogy komoly kutatómunkája ellenére nem mutatja meg a teljes képet. Dylan Farrow molesztálási ügye – a film kezdeti direktívájának dacára – elhalványodni látszik, így az Allen kontra Farrow valóban “csak” arról szól, amit a címe ígér: Allen és Farrow évtizedes viszályáról.

A dokumentumfilm az HBO GO-n látható.

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés