Sorozat

Tök felső – Amerikai dzsigoló

Amerikai-dzsigoló-American-Gigolo-Jon-Bernthal

42 év után kapott sorozatadaptációt Paul Schrader Amerikai dzsigoló című neo-noirja. Az első rész megtekintése után biztosak lehetünk benne, hogy ez a remake nem önkényes.


Hirdetés

1980-ban Paul Schrader rendezőként jegyzett harmadik játékfilmje, az Amerikai dzsigoló neo-noirra jellemző moralizálással fordult a férfi prostitúció világához. Schrader megmaradt a sikamlós témánál a Kőkemény pornóvilág után, és Richard Gere-rel (akinek ez a film jelentette az áttörést) határokat feszegető, igazán amerikai stílusfilmet készítettek, aminek a nyolcvanas évek jól állt, de a szexuális egymás fölé rendeltségi viszonyok valódi felrúgása elmaradt.

Dzsigolóról filmet készíteni merész, hiszen Hollywood minimum nyolcadik évtizede épít a férfiak birtokában lévő hatalom és a nők elnyomása kettősére. A férfiprosti léte épp ezt fordítja ki: itt a nő használja a férfit, a nő rendelkezik a férfi testével. Az Amerikai dzsigoló mégis felszínes marad, a nők Richard Gere Julianjével a vágyott hatalmat veszik meg, amivel újratermelik a sok évtizedes alá-fölé rendeltségi viszonyt. Schrader filmjében megmarad a férfi cselekvőnek (már amíg ki nem csúszik a lába alól teljesen a talaj), a nők pedig loholnak utána. Ezek után nem meglepő, hogy a vizuális élvezetet továbbra is a meztelen női test szolgáltatta néhány kevéssé jól öregedő jelenetben.

A 2022-es Amerikai dzsigoló inkább folytatás, mint egyszerű remake, és műfajában is távolodik Schrader filmjétől.

Eltelt 42 év, a nemi szerepek feloldódtak, a szexuális hatalom egyre kevéssé a férfié, ráadásul már a #metoo mozgalom is csak múlt idő. Az Amerikai dzsigoló újrázása időszerű: kétségtelen, hogy az új idők új környezetet adnak Schrader a társadalmi tudat alatt működő szereplőinek. A feladatot David Hollander vállalta és sorozattá adaptálta az 1980-as történetet. Hollander, aki az első rész írója és rendezője is, nem elégedett meg a direkt adaptációval – már amíg el nem hagyta a projektet. A sorozat a történet spektrumát kibővítve új attitűddel fordult az ezúttal Jon Bernthal által játszott szexmunkás felé.

Amerikai-dzsigoló-American-Gigolo-Jon-Bernthal-2

Amíg Richard Gere neo-noir hős volt, aki a hamis vád miatt egyre inkább a szakadék szélére sodródik, majd össze is roskad a rá nehezedő nyomás alatt, addig Jon Bernthal bosszúfilmes szerepet kapott, aki – az első rész alapján – sokkal inkább tudja a saját kezébe venni a helyzetet.

A történet fonalát 15 évvel az 1980-as film zárlata után vesszük fel. Julian Johnny Kaye gyilkosság vádjával ül börtönben, amikor Sunday nyomozó (Rosie O’Donnell) közli vele, megvan a valódi tettes, szabadon távozhat. Julian felkeresi régen látott barátját, Lorenzot (Wayne Brady) és édesanyját is. A találkozások apropóján flashbackekből tudjuk meg Johnny szörnyű gyerekkorának titkait, hogyan rontotta meg a szomszéd nő és az anyja miként adta el (!) kurvának a saját fiát. Hollander megközelítésének értelme itt látszik igazán. 1980-ban Julian múltja néhány ködös mondaton kívül fel sem merült, igazi semmiből jött karakterként lesz védőháló nélküli hamis vádlott a szexipar szürke, de inkább fekete zónájában. A sorozat ellenben mindent konkrétabban fogalmaz és mutat meg. Bár az eredetmotívum nem ismeretlen, sőt egyenesen kiszámítható, mégis kerekebbé teszi a történetet.

Most érkező és az eredetit látó nézőknek egyaránt új trópusokat nyújt a múlt, de még inkább a jövő!

Julian Kaye rájön, hogy a 2006-os gyilkosság, amiért 15 évet ült, nem egyszerű véletlen folytán történt éppen vele. Ebben a verzióban Julian aktuális szexpartnere vérben úszó teste mellett ébred teljesen öntudatlanul. A rendőrség kicsikar belőle egy hamis vallomást – az epizód nyitó- és egyben legerőteljesebb jelenete –, amivel hosszú időre börtönbe kerül a férfi. A szabadulása után felgöngyölített szálak viszont ahhoz a nőhöz vezetik, aki egykor megvásárolta őt az anyjától. Olga (Sandrine Holt) birodalma a szexipar legsötétebb zugaiig terjed, ahol ember némi pénzért tárggyá válik, aki pedig innen szökni próbál, komoly büntetésben részesül.

A sorozat pilot epizódja nem sietősen meséli a történetet, de egy szál így is kilóg az összképből. Julian egykori szerelme, Michelle (Gretchen Mol) jelentőségét hiába keressük, így az ő (érzelmileg túlfűtött) jelenetei egyelőre sehová sem tartónak hatnak. Mindezek ellenére Michelle is hordozhat némi potenciált férje gengszterfőnök jellegű megjelenése miatt.

Amerikai-dzsigoló-American-Gigolo-Jon-Bernthal-Lizzie-Brochere

Schrader filmje törekedett egyfajta alvilági körkép bemutatására. 1980-ban Julian bejárja az utcai prostik, a luxuslakosztályok, de a melegbárok helyszíneit is. Ezzel ellentétben a sorozat már a szexipar mögött meghúzódó szervezett bűnözésre koncentrál. Noir helyett gengszterfilm dominál, így nagyobb hangsúlyt kap a dzsigoló környezetének kriminalisztikai bűnjeinek feltárása, mint az etikai. Itt Julian is saját sérelmeit igyekszik orvosolni, ártatlanságát a bűnös megismerésével igazolni. Ehhez az olvasathoz különös lenne egy Gere-hez hasonló, sármos figura. Bernthal viszont tökéletes választás, aki otthonosan mozog a gengsztervilág típusaiban (A könyvelő; Nyomd, Bébi, nyomd!). Az új Julian azonban nem lesz Gere kigyúrt utánzata. Bernthal karakterében és a színész játékában sok réteg és érzelem sűrűsödik átélhető módon.

Az Amerikai dzsigoló legnagyobb érdeme mégis, hogy hozzá tudott nyúlni a szexualitásban kibukkanó hatalmi erőfölényhez.

Az adaptáció érett módon nyúl a férfi és női testek kőbe vésett vizuális kihasználásához. A feminista kritika már bajban lenne, ha ebben a pilotban kéne a nő mindennemű alárendeltéségének megnyilvánulásait keresni. Különösen friss, hogy a valódi hatalom bizony a nők kezében van. A Juliant szolgasorba taszító Olga, majd Isabelle (Lizzie Brocheré) hatalma a férfiak felett nem felületes, hanem a narratíva is támogatja, így az adaptáció semmiképpen sem felesleges. Erős a rész utolsó jelenete is, ahol páratlanul megmutatkozik, hogyan tud a nő is bántalmazó módon domináns lenni egy szexjelenetben. A patriarchátus filmes kritikájának értelmezési rendszerében képes újat mondani a sorozat, sőt – szemtelenül fogalmazva – az eredeti film hibáit is kijavítja.

Ügyes alakításokkal és lassan hömpölygő, de eleget ígérő történettel indult a Showtime Amerikai dzsigoló sorozata. Bár Schrader kijelentette, őt nem érdekli a remake, pedig ez az olvasat még neki is tudna újat mondani, mindezt az eredeti felé tanúsított tisztelettel. A felhasznált zenék, kompozíciók, de egész jelenetek is megidézik az 1980-as klasszikust a nemi szerepek újszerű megközelítésével, ami – fájó módon – abból hiányzott.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!