Fókuszban Sorozat

Az év, amikor elszabadult az aerobic – Amerikai Horror Story: 1984

Az Amerikai Horror Story legújabb évadában kellően ellenszenves és szexuálisan túlfűtött fiatalok nyaralnak a Redwood táborban, ahol hamarosan sorozatgyilkos kezdi szedni áldozatait. Az AHS 1984 meghódítja a slashert és a ’80-as éveket.

Az egyik legtermékenyebb antológiasorozat, az Amerikai Horror Story idén már a kilencedik szezonjával tér vissza, az új etap pedig az ikonikus 1984 címet kapta. Ahogy nagyjából minden évadban eddig, most is a horror egyik alműfaja szervezi a cselekményt. A gyilkos ház, az elmegyógyintézet, a cirkusz vagy a boszorkányok mind a horror ismert karakterei, helyszínei és toposzai, és az első négy évad még nagyjából meghagyta a formai követelményeket. Aztán jött a vámpíros (és-minden-egyebes) hotel, az amerikai kolonializáció és a modern valóságshowk idején játszódó Roanoke, az aktuális politikai félelemre reflektáló Szekta, vagy legutóbb a direkt évadok közötti crossovernek (és műfaji keveréknek) szánt Apokalipszis, ahol a horror keretei sokkal inkább feloldódtak.

Talán nem is véletlen, hogy a legújabb évad a slasher területére merészkedik.

A ’70-es években induló, a ’80-as években aranykorát élő, az olasz giallokból táplálkozó slasher már kifutott, visszatért, a ’90-es években csavartak rajta pár metát, majd vígjátékkal és legújabban időhurokkal keverték, szóval talán ez a legelhasználtabb és legkevésbé komolyan vehető horrorzsáner. Ryan Murphy producerpápa ráadásul már csinált hasonlót: a Scream Queens – Gyilkos történetben szintén egy maszkos gyilkos írtja a kibírhatatlanul idegesítő, a mai egoista fiatalokat kifigurázó, rémesen abszurd párbeszédeket folytató kirakatbabákat és izomfiúkat. Az a sorozat is maximum az eleve túlpörgetett műfaj túlpörgetésével és a blődségek számának növelésével működhetett, szóval az 1984 indulása előtt körülbelül ezekben a dimenziókban lehetett gondolkodni. Hiába lesz önreflexív, humoros, társadalmilag érzékeny vagy őrült narratív szerkezetű, egyikre sem vonnánk fel a szemöldökünket.

Úgy tűnik tehát, hogy az 1984 jó nagy lábon lövésnek készül, az első rész viszont hozza azt az igényes iparosmunkát, amit egy Murphy-produkciótól elvárhatunk, és leginkább a klasszikus slasher rajongóinak vagy a retróhangulat kedvelőinek akar megfelelni. Aki látott már akár egy évadot is az AHS-ból, az tudja, hogy a kezdő rész alapján

nehezen lehet megjósolni, hová fog kifutni a történet, és mikor robban be valami teljesen eszement őrültség.

Itt azonban, úgy látszik, végig a slasherök vonalán mozgunk majd, amit a rengeteg, egytől-egyig gyanús karakter, a helyszín zártsága (egy nyári tábor), és a mintául szolgáló filmekre tett utalások is megerősítenek. Bár nem lennék meglepve, ha Murphy a műfaj egész történetét és változó hangvételét végigzongorázná a fennmaradó részek alatt. Ami azonban feltűnő, hogy – untig ismert elemek recitálása ide vagy oda – a folyamatos kézikamera-imitálással, a szubjektív nézőpontokkal és a brutális csonkításokkal hosszú idő óta mégis ez az egyik legvelőtrázóbb évad az AHS történetében. A kommunikációra képtelen emberi gyilkos még mindig az egyik legfélelmetesebb szörny a filmtörténetben.

Az egész AHS-franchise a színészek és karakterek újrahasznosításáról szól, Murphyre pedig egyébként is jellemző, hogy a sorozataiban szeret bejáratott arcokkal dolgozni. Így az 1984-ben is visszatér a Scream Queensből az AHS-univerzumba már korábban átmentett – szerencsére itt végre teljesen más karaktert alakító – Emma Roberts, a Glee-ből ismert Matthew Morrison, valamint Billie Lourd, Leslie Grossman és Cody Fern, de feltűnik majd egy vendégszerepben Sarah Paulson is.

A probléma most is az, hogy egyik szereplőhöz sem kerülünk közelebb,

mindenki csak a cselekménybeli funkciója szerint jelenik meg, így lehetetlen bármilyen viszonyulást kialakítani velük, hacsak nem az ellenszenvet. Az 1984-nél ez még műfaji sajátosságnak is felfogható (így nagyobb élvezet lesz látni, ahogy hullanak a legyek), bár ismerve az elődöket, ez inkább AHS-jellegzetesség.

Az 1984 hozza a slasherökre jellemző cselekményvezetést és formanyelvi világot, ismert kaszabolós horrorokból idéz, előkészíti a terepet a kellően naiv, ellenszenves és gyanúba keverhető szereplőkkel, de nagy kérdés, hogy mi fogja kitölteni a fennmaradó kilenc részt. Mert ha ugyanez, mint az elsőt, az kevés lesz egy épkézláb évadhoz, kivéve, ha valaki a végtelenül ismétlődő és értelmetlen mészárlást élvezi. Ha meg valami őrültség kell, hogy felpörögjenek az események, akkor megint kapunk egy elszállt, groteszk izét.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..