Sorozat

Amikor nem hív az elnök ‒ Veep

VeepMit teszel, ha az olajlobbi és a zöldek között kell lavíroznod? Mi van akkor, ha egy malacsütésen kell biztosítanod Izraelt a támogatásodról? Hány szem antidepresszáns, nyugtató és fájdalomcsillapító elég ahhoz, hogy napról-napra összeszedd magad? Vagy inkább rámész az édességekre? A Veep (magyar címén Az alelnök) zseniálisan mutatja be az USA alelnöki hivatalának színfalak mögötti világát, ügyesen kombinálva a valós helyzeteket és problémákat nagy adag iróniával és humorral.

Bevallom őszintén, nehezen tudtam elképzelni, hogy egy alapvetően politikai témájúnak ígérkező sorozat hosszútávon lekössön. Tegyük hozzá, állítólag vicces is. Na, ebből mi sülhet ki?! Aztán néhány epizód után egyre biztosabbá váltam abban, hogy újabb sorozattal bővült a kedvencek listája. Ám mégsem olyan valami ez, amiből napi öt epizódot meg lehet nézni, köszönhetően az őrült tempónak, a pergő párbeszédeknek és a hihetetlen méreteket öltő káromkodásnak.

A Selina Meyer alelnököt alakító Julia Louis-Dreyfus szokatlanul emberi karaktert teremtett, amely néha együttérzést, néha szimpátiát, néha bizony enyhe ellenszenvet vált ki a nézőből. Hozzá hasonlóan a többi szereplő sem egyértelműen pozitív, mindenkinek megvannak a maga hülyeségei. Amy (Anna Chlumsky) például csak az irodának él, akár fel is robbanhat körülötte a világ, ő akkor is bent van reggeltől estig, hogy elviselje Selina minden maró megjegyzését, hangulatingadozását, és persze, hogy a zűröket elsimítsa. A táska-mániás Gary (Tony Hale) és az eladósodott Mike (Matt Walsh) szintén nem egyszerű esetek. Egy szó, mint száz, az alkotóknak sikerült a jó forgatókönyvhöz jó színészeket castingolni, akik képesek voltak a helyenként egy-egy fő jellemvonással felruházott karaktereket élővé tenni.

veep

Aki egy kicsit is fogékony a világ gazdasági, politikai, közéleti történésire és minimálisan tisztában van azzal, hogy a híradókba, újságokba, netre kerülő hírek nem feltétlenül igazak, valamint sejti, hogy egy-egy ilyen fotó, szöveg mögött egész PR-hadsereg áll, annak tetszeni fog a Veep. Okos és átgondolt sorozat. Selina pedig egy olyan világban kényszerül helyt állni, amelyben soha nem lehetsz elég gyors, okos, szép, vicces vagy határozott. Mindemellett nő, anya, volt feleség, jelenlegi szerető, vagyis mindazokkal az előítéletekkel is szembe kell néznie, amelyek kihívás elé állíthatják a nőket. Persze fikcióról és alapvetően vígjátékról beszélünk (ilyen módon rejtve maradnak a politika igazán gusztustalan oldalai) mégis nagyon izgalmas látni, hogy egy-egy protokoll találkozó, a túlsúlyosság elleni kampány vagy egy kiszivárgott magánéleti pletyka milyen vihart kavar, és ezeket hogyan tudják lecsillapítani. Így hát a PR-szakmában dolgozóknak is házi feladatnak adható a megtekintése.

A Veep első két évada nagyon biztató, nem véletlen, hogy öt Emmy-jelölést kapott idén. A legjobb casting, a legjobb női főszereplő, alegjobb férfi mellékszereplő, a legjobb női mellékszereplő és a legjobb vígjáték sorozat kategóriában is verseng. Szeptember 22-én kiderül, mennyit hoz el ezek közül!

 

Avatar

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya