Ismét nekiugrott a Netflix, hogy kitöltse a minőségi fantasy-űrt, amely a The Witcher legújabb évadának megjelenéséig várt volna a nézőkre. Kérdés csak az, ezúttal hogy sikerült a próbálkozás. Kiemelkedő young adult (YA) adaptáció lett a Shadow and Bone: Árnyék és csont vagy egy újabb másodrangú alkotás, amely hamar feledésbe merül? Évadkritika.
Olyan kevésbé jól sikerült alkotások után, mint a Levél a királynak, a Cursed: Átkozott vagy az Európa a jövőben, a Netflix újfent belevágott, hogy méltó YA fantasy sorozattal örvendeztesse meg a műfaj rajongóit.
Végül is, ha a The Witchernek sikerült megnyernie magának a világ egy részét, miért ne sikerülhetne ismét a bravúr?
A streaming szolgáltató pedig nem aprózta el a próbálkozást: a forgatási helyszín ezúttal is gyönyörű hazánk volt, az anyagiakat látszólag nem sajnálták, a sorozat alapját pedig Leigh Bardugo ünnepelt Grisha-trilógiájának első könyve szolgáltatta. Az alkotás élén pedig az az Eric Heisserer áll, aki az Érkezés és a Madarak a dobozban forgatókönyvét írta. Önmagában mindez talán nem lett volna biztosíték a sikerre, de ehhez jön még egy izgalmasan és átgondoltan felépített történet, hiteles fiatal színészek, szimpatikus karakterek, akciós, látvány és még egy kis humor is.
Pedig jó fantasy-t készíteni koránt sem könnyű. Fontos, hogy a történet legyen eredeti, a karakterek mélyek, a párhuzamosan futó cselekményszálak egyenrangúan érdekesek. Minderre jöjjön egy nagy adag látvány, néhány jól megrajzolt szörny, pörgős harcjelenetek, némi romantika és a modern kor társadalmára való reflexió. Ritka azonban, hogy ezen elemek mindegyike megjelenjen egy alkotásban, a meglepően erős színészi gárdáról nem is beszélve.
A Shadow and Bone adaptációja ezen ritka darabok egyike lett.
Hozzá kell tennem, hogy én az eredeti regényeket nem olvastam, így a könyvhűségről nem tudok szólni. Ismeretlenként azonban hamar beszippantott a mágiával, katonákkal, boszorkányokkal és egy titokzatos gonosz fallal teli fantasy. Arról nem is beszélve, hogy a Kelet-Európát mind látványban, mind nevekben, mint kosztümökben megidéző sorozat ezen oldala is üdítően új volt.
A történet középpontjában egy árva lány áll, Alina (Jessie Mei Li), aki legjobb barátjával, a szintén árva Mallel (Archie Renaux) egész fiatal életükben azért küzdöttek, hogy együtt maradhassanak. A feladat azonban lehetetlenné válik, amikor kiderül, Alina egy hihetetlenül erős képességgel megáldott grisha (üldözött boszorkányok, akik erejüket a jóra próbálják használni). A lányt szentként tisztelik, és a megváltót látják benne, aki a napfény erejével ledönti majd a sötét falat, amely kettészeli a világot. Így amikor Alinát egy palotába viszik, hogy kitanítsák, Mal mindent megtesz, hogy ismét láthassa őt. A két karakter a szemünk láttára engedi el a korábbi baráti rajongást, hogy lassacskán átengedjék magukat az érettebb érzelmeknek.
A gyerekkori szerelemre való ráeszmélés egyébként finoman, de magabiztosan öleli körül az egész évadot, elmélyítve a két karaktert, valamint megtámogatva a motivációikat.
Alina és Mal azonban csak egy-egy szálát vezetik a sorozatnak: hol közösen, hol külön utakon járva. Mellettük látjuk még egy fogva tartott grisha és egy katona történetét, de náluk is nagyobb szerepet kap egy furcsa trió. Kaz (Freddy Carter), Inej (Amita Suman) és Jes (Kit Young) eleinte azért indulnak útnak, hogy elfogják Alinát egy igen csak szép összegért cserébe. Aztán persze a fiatalok is eltávolodnak kezdeti céljuktól. Az ő hármasukhoz tartoznak a leghumorosabb és a legeredetibb részek, amelyek egyike csak, hogy egy konkrét heistot csapnak a boszorkányokkal hemzsegő palotában.
A jól megírt történetet ezek a még jobban megírt karakterek teszik teljessé, illetve az őket megformáló fiatal színészek, akik egytől-egyig kiváló munkát végeznek. A Shadow and Bone bátran továbblép a jó és rossz harcának aláfekvő karaktersablonokon. Itt abban is megmutatja a jót, aki egyértelműen a rossz oldalon áll, ahogy az alapvetően jó protagonisták is hoznak megkérdőjelezhető döntéseket. Mindezzel pedig egyszerűen emberibbek lesznek, szerethetőbbek és hitelesebbek. Illetve a sorozat hatásosan kerüli ki a hasonló darabok egyik legnagyobb buktatóját is. A párhuzamos történetvezetés sokszor azt hordozza magában, hogy egyes szálak ellaposodnak, vagy egyes karakterek unalmassá válnak. Nem itt! A tényleg minőségi fantasy-ben mindenki többdimenziós, mindenki leköti a figyelmünket.
Nem beszélve arról, hogy az állandó kiszámíthatatlanságuk adja a sorozat legjobb fordulatait.
De az alkotás a látványban és a zenében is felnő a történethez. Az effektek hatásosak, a díszlet és a kosztümök pedig gyönyörűen karakteresek. Az évad fordulópontjai szépen el vannak osztva, miközben a lendület és a feszültség állandóan megmarad egy magas szinten.
Ha valamit azonban ügyesebben csinálhattak volna, az a szépen megteremtett világba való bevezetés. Egy fantasy akkor működik a legjobban, ha hagymaként kerülnek le róla a rétegek, ahogy az ember többet és többet lát belőle. Ahogy csepegnek az információmorzsák, úgy áll össze előttünk megannyi szereplő motivációja, valamint a múlt darabjai. Összességében mindezt profin követi is az alkotás, de több ízben is elmarad a magyarázattal. Egy dolog, hogy az első pár rész alatt homályban ülve csak találgatjuk egyes részletek szerepét, más azonban, ha az évad végére sem áll minden össze. A sok helységnév, mágikus figura elnevezése és megannyi karakter mozgatása kissé zavarossá válik helyenként.
A Shadow and Bone persze ezzel együtt is érdemes a figyelemre. Ahogy a befejezéssel is okosan bánik. A történetszálak és velük a főbb karakterek is szépen összeérnek. Ez azonban az évad során való egyenletes építkezés miatt csöppet sem hat erőltetettnek vagy hiteltelen szerencsének. Noha az első nagy fejezet lezárul, a sorozat még utoljára meglepi a nézőt egy fordulattal. Amit ugyan nem volt nehéz előre látni, mégis megadja azt a drámai hatást, amely méltó a korábban látott 8 epizódhoz.
