Sorozat

Hidegháború finn perspektívából – Árnyékvonalak

Az Árnyékvonalak egy fordulatos kémthriller formájában mesél arról, hogy milyen lehetett Finnországnak lenni a hidegháború kellős közepén. Nagyjából olyan, mintha a nagy testvéreid a te szobádban verekednének.

A hidegháború két szemben álló tömbjének – az Amerikai Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak – azt jelentette, hogy létezik egy harc, ami számukra nagyrészt külföldön folyik és ahol a versengés kritikus tétje adott ország, nemzet vagy csoport befolyás alá vonása. Persze ami egyiknek külföld, másiknak belföld és a két szuperhatalom nem habozott beavatkozni a történelem menetébe. Legyen szó a vietnámi, a koreai vagy az indokínai háborúról, a két hatalom macska-egér játéka akár polgárháborúk és forradalmak képében is megjelent, megszámlálhatatlan emberáldozatot követelve.

Hollywoodban a hidegháború toposza könnyedén egybeforrott a kémfilmek műfajával és bár a harcnak vége, akadnak még kortárs példák (Suszter, szabó, baka, kém; Kémek hídja) efféle zsánerfilmekre.

Az Árnyékvonalak a hidegháború finn olvasata és az európai filmes tendenciák dacára a sorozat alkotói nem történelmi drámát, hanem fordulatos kémthrillert faragtak az ötvenes évek finnországi eseményeiből.

Ezidőtájt az ország helyzete meglehetősen bonyolult, mivel a finnek neutrálisnak és függetlennek terveztek maradni, viszont ebbe egyik szuperhatalom se akart belenyugodni. A Szovjetunió és Finnország kapcsolatára külön politikai terminus is született, amit finlandizációnak nevezünk. A fogalom arra utal, hogy Finnország ugyan hivatalosan semleges, hajlandó adaptálódni a Szovjetunió egyes játékszabályaihoz. Az oroszok fontos tengerészeti bázisa a Helsinki közelében lévő Porkkala volt, a KGB és a CIA ügynökei pedig triviális hétköznapisággal bukkantak fel a balti-tengeri országban.

Ezt a labirintusszerű politikai klímát sűríti magába az Árnyékvonalak, amely főhősnőjén keresztül vezeti be nézőjét egy veszedelmes és kiszámíthatatlan világba. Helena Korhonen (Emmi Parviainen) finn egyetemista New York-ban, akit egy éjjel ismeretlen alak támad meg. A nő vérben fekve eszmél fel lakásában és hamarosan rájön, hogy nem a saját vére tapad a testére. Mint kiderül, Helena keresztapja, Yrjö (Hannu-Pekka Björkman), a titkos finn hírszerző csoport, a FIST fejese. Yrjö rokona megmentésére egy ügynököt küld az Államokba. Tabe (Jessica Grabowsky) hazahozza az emlékezetkiesésektől és traumáktól tépett Helenát, aki otthon sem találja többé a helyét. Talán a szüntelen bizonytalanság elől menekülve, Helena úgy dönt, hogy a titok részese akar lenni. Bár keresztapja áldását nem kapja meg, a nő belekeveri magát a FIST akcióiba, ami egyszerre jelent életveszélyt, rejtélyt és adrenalinnal teli kalandot.

A Kirsti és Katri Manninen által jegyzett forgatókönyv egyik ügyes fogása, hogy

egy „pályakezdő” kém figurájával térképezi fel a kibogozhatatlannak látszó erőviszonyokat.

Helenával egyszerre fedezzük fel a múltat és a jelent, valamint a jövő fenyegetéseit. Az, hogy a néző vele osztozik az új információkon, nem csak gördülékenyebbé, de érthetőbbé teszi a narratívát. Az Árnyékvonalakban ugyanis szekundumok alatt változhat a szereplők megítélése. A fordulatok egyszersmind revíziót követelnek: szövetségesből ellenlábas, barátból vetélytárs lesz. A széria többnyelvűsége (finn, angol, orosz) azzal a csalfa illúzióval kecsegtet, hogy felderíti ki melyik kapura játszik, viszont a kettősügynökök kikacsintgatásával mindez hiú ábránddá válik.

Az AJ Annila és Alli Haapasalo rendezésében készült sorozat nem kizárólag a kém-thriller műfaji skáláján mozog, mivel beemeli a film noir jellegzetes karakterét, a femme fatale nőalakot, amely végzetes vonzerejével manipulálja a fontos pozícióban lévő férfiakat. A szereplők között megsokszorozódnak ezek a női figurák, azt a benyomást nyújtva, hogy a magas kvalifikációval rendelkező ügynökök és vezetők könnyen esnek a csinos mosolyok áldozatául.

A sorozat kompromisszumot nem tűrve újból és újból oda lyukad ki, hogy a nők nem pusztán ravaszabbak a férfiaknál, de fizikai erőnlétük által is felülemelkednek a másik nemen.

Ez a sarkalatos pozitív diszkrimináció a sorozat hátrányává válik, ráadásul azzal fenyeget, hogy a történelmi kontextust hitelteleníti el.

Pedig a korhűségre való igény észreveteti magát az extravagáns vintage ruhakölteményekben és bútordarabokban, még inkább az ötvenes évek atmoszférájában átitatódott terekben. A sorozat aprólékosan építi fel ezt a misztériumtól hemzsegő világot. Bár kétségtelen, hogy a vizualitáshoz az Árnyékvonalak  képi megfogalmazása ad a legtöbbet. Sari Aaltonen operatőr sötét tónusú beállításaiban kiemelt hangsúlyt kap az előtér-háttér közötti párbeszéd. Ezek a képek megfigyelő és megfigyelt feszült játszmáját mutatják meg. Egy másik visszatérő elem a lekövető kameramozgás használata. A gesztusokban vagy olykor tárgyakon keresztül kommunikáló kémek átadják egymásnak a stafétát, a kamera figyelmét finoman irányítva.

Ellentétben a megszokott hidegháborús történetekkel, a sorozat arra emlékezteti nézőjét, hogy a két szuperhatalom közötti harcban örökösen jelen volt egy harmadik fél is. És persze Finnország sem az egyetlen olyan állam, amely arra kényszerült, hogy saját integritását kockáztatva teret adjon más háborújának.

Az Árnyékvonalak készítői egy vonzó műfajfilmes keretbe helyezték a történelem fájó szilánkjait

és noha a végeredmény nem hibátlan, érdekes direktívát sejtet. Hiszen a széria egyúttal az európai filmes trendek potenciális átalakulását is jelzi. Várhatóan a közeljövőben egyre több olyan, nemzeti traumát és történelmet feldolgozó alkotást fogunk látni, ahol nem a művészfilmes hagyományok, hanem a műfajfilmes impulzusok éreztetik hatásukat.

Az Árnyékvonalak 2020. augusztus 27-től látható az EPIC DRAMA csatornán.

Avatar

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya