Minden változik, ez az Atypical új szezonjának fő motívuma, ami egy autista karakterrel a középpontban különösen nehéz helyzeteket produkál.
A második évad története nagyjából ott kezdődik, ahol az első abbamaradt. Kiderül Elsa (Jennifer Jason Leigh) hűtlensége, ami odáig vezet, hogy Doug (Michael Rapaport) elköltözik otthonról. De hogy ne érje nagy sokkhatás, autista fiuknak, Samnek (Keir Gilchrist) azt hazudják, az apja verandát ácsol a nagypapánál.
Kegyes hazugság, hisz a fiúnak így is elég változással kell szembenéznie: a gimnázium utolsó évét egyedül kell megkezdenie, hisz húga, Casey (Brigette Lundy-Paine) magániskolában tanul tovább, ráadásul barátnője (Jenna Boyd) is szünetet akar tartani, és a korábbi incidens miatt új pszichológussal kell megbeszélnie a problémáit.
Rengeteg téma és sok új probléma kerül terítékre, ami azt eredményezi, hogy Sam úgy marad a történet fókuszpontjában, hogy egyben ki is kerül onnan. Az alkotók most egy kicsit több teret adnak a többi szereplőnek, ami néha jó, máskor kevésbé megfontolt ötletnek bizonyul. Mindezek ellenére és mindezek mellett az Atypicalt még mindig jó nézni, csak azok az aránytalanságok, amelyeket az első évadban is sérelmeztem, most még inkább szembetűnők.
Ott van mindjárt a szülők, Elsa és Doug kapcsolata. Nyilvánvaló a krízishelyzet, a nő lefeküdt egy másik férfival. Kettejük konfrontációi mégis csak addig az érzelmi töltöttségig mennek el, mintha az egyikük elfelejtette volna a másik születésnapját. Nemcsak azt nem érezni, hogy kettejük között van valami, hanem azt sem, hogy valaha lett volna. És ezt csak tetézi a nő permanens értetlenkedése, hogy vajon miért nem bocsát már meg neki a férje. Életszerűtlen az egész, amibe Samet is csak elég sután sikerül belevonni.
Kész szerencse, hogy ott van Casey, aki mindenért duplán kárpótol.
Már az első évadban is ez a testvéri kapcsolat működött a legjobban. A második szezonra ezt még jobban sikerült elmélyíteni.
Pedig ez is egy eltávolodással kezdődik, a lány új iskolába megy. Barátja van, új barátai (és ellenségei) lesznek, és ez a sok új kapcsolat egyre inkább eltávolítja fivérétől, akire eddig ő vigyázott. A lelkiismeret-furdalásának ez az egyik alapja, hogy már nincs ott. A másik, hogy így új élete van, pontosabban, hogy már lehet saját élete. Nagyjából ugyanaz játszódik le benne, ami anyját egy afférba lökte, csak Casey sokkal érettebben kezeli ezt.
Ebben a vívódásban Sam is aktívan részt vesz – ellentétben a szülők közjátékával –, a fiú ugyanúgy részese a lány élete változásainak, miközben a saját életének újdonságait is „kezelnie kell”. Az új helyzetek új szabályrendszereket kívánnak, hogy Sam felkészüljön a felnőtt életre. Néha együtt, néha külön-külön kell megtenniük ezeket a lépéseket, de végül célt érnek – és ez a cél nagyszerűen csúcsosodik ki a lány születésnapját bemutató epizódban.
Kiderül, hogy nyílhat úgy egy új fejezet, hogy a régi is folytatódik tovább,
és ez egy újabb görbe tükör a döntésképtelen felnőttek felé.
Ők ketten teszik igazán szerethetővé ezt a szériát, de a felnőtté válásuk néha édesbús, néha kacagtató története egy újabb fordulóponthoz érkezik az évad végére. Samnek is ki kell lépnie a való világba, főiskolára kell mennie, ami nemcsak új színt, de új lökést is adhat a sorozatnak. Bízzunk benne, hogy pozitív irányba.
