Sorozat

Két világ határán – Az aranykor

Ha a Downton Abbey alkotója, Julian Fellowes új szériával áll elő, arra nem kérdés, hogy fel kell kapni a fejünket. Ezúttal a kosztümös drámák királya az angol vidék helyett a 19. század New York-i forgatagát helyezte középpontba, amely szintén kitűnő választás, ha gyökeres gazdasági és társadalmi változásoknak akarunk szemtanúi lenni. Mindezt ismét kiapadhatatlan mennyiségű személyes drámával és impozáns látványvilággal tálalja Az aranykor (The Gilded Age). A kritika az első öt epizód alapján készült.

A Downton Abbey minden idők egyik legnézettebb angol történelmi sorozata, máig széles rajongótáborral. Az arisztokrata Crawley család mindennapjainak bemutatásán keresztül kaptunk egy olyan lenyűgöző aprólékossággal megalkotott drámát, amelynek karaktereit szívünkbe zártuk, akikért izgultunk – nem csupán az arisztokratákért, de ugyanannyira a szolgálóikért is –, mindezt megfűszerezve humorral és lélekmelengető atmoszférával, ami már akkor átjárja az igazi rajongót, amint a szintén legendás főcím első akkordjai felcsendülnek. Esszenciája a sorozatnak továbbá, hogy hű és hiteles korrajz, és lenyomata annak az időszaknak, amit hat évadával felölel egészen a 1912 áprilisától (a Titanic elsüllyedésétől) 1925-ig. Ezzel a sorozat bemutatja 13 év jelentős történelmi eseményeit és társadalmi változásait is.

Bár megfogadtam, hogy Az aranykort nem kizárólag a Downton Abbey fényében (vagy inkább árnyékában) fogom véleményezni, úgy gondolom, a fentebb említetteket nem lett volna szabad kispórolni. Egyrészt, már a kezdetektől fogva „az amerikai Downton Abbey” és hasonló jelzőkkel illették Az aranykort, másrészt, a téma, a stílus, a műfaj aligha különbözik annak „angol elődjétől”.

Most ugyan New York-ban, és a 19. század végén, de ezúttal is gazdasági és társadalmi változások kellős közepébe csöppenünk.

Előbbire a leginkább szembetűnő példa a vasútvonalak számának megszaporodása és az azokat tulajdonlók egyre növekvő hatalmi pozíciója, míg utóbbira a konvencionálisabb idők tradícióit vallók és a modernitásra törekvők között egyre kiélesedő ellentétek. A múltat és a (lehetséges) jövőt képviselők látszólag comme il faut, eleinte csendes udvariassággal zajló viszálya ez, ami azonban szép lassan nyílt társadalmi háborúvá válik.

E kettő között pedig egy olyan időszak mutatkozik meg New York-ban Az aranykor jelenében, amely se nem egyik, se nem másik: nem is teljesen konvencionális, de nem is igazán modern, hanem valahol a kettő között lebeg. Éppen ebbe csöppen bele a sorozat (egyik) főszereplője, a fiatal, árván maradt Marian Brook (Louisa Gummer), aki egész életét egy amerikai kisvárosban töltötte, és apja halála előtt szülővárosán kívül semmit nem látott a világból. Mikor kiderül, hogy apja szavával ellentétben a lányra nem maradt semmi 30 dolláron kívül, nem marad más választása, mint két nagynénjéhez költözni New York-ba, akiknek Marian apjával való viszonya nem volt felhőtlen. A sorozat már az első percekben

apró, de egyértelmű utalásokat elhintve mutatja be a küszöbön álló ellentétek kicsúcsosodását.

Ilyen jelenet például, mikor Marian nagynénje ablakából kipillantva meglátja a szomszédban újonnan épült, kirívó épületet, amelyről ordít minden, ami a modern idők eljövetelét és ezzel a régi kor leáldozását jelzi. Akárcsak maguk a ház lakóiról, a mérhetetlenül gazdag Mr. és Mrs. Russell-ről (Morgan Spector és Carrie Coon) és lányukról, Gladys-ről (Taissa Farmiga).

A másik póluson helyezkedik el Marian két nagynénje, Agnes van Rhijn és Ada Brook, akiket tökéletesen alakít Christine Baranski (Mamma Mia!, Agymenők, Diane védelmében) és Cynthia Nixon (Szex és New York, És egyszer csak…, Ratched). Agnes a régi New York megtestesítője, mindenfajta újdonságot ellenez és a modernitás züllesztő mérgének tart („Never the new!”), míg Ada alapvetően szintén a régi tradíciók képviselője, de egy sokkal megengedőbb kivitelben. Előbbi az ellenőrzése alatt akar tartani mindent és mindenkit, köztük saját húgát és unokahúgát is, és lényegében egész környezetét – egészen addig nem is ütközik akadályba, amíg a szomszédba nem költözik a legalább ekkora akaraterővel, kitartással és ambíciókkal rendelkező Mrs. Russell.

Az aranykorban a hagyományok és újdonság közötti ellentét bemutatása mellett központi szerepet kap egy másik, az időszakban égető társadalmi kérdés is. Az írói babérokra törő Peggy Scott (Denée Benton) példáján keresztül kapunk betekintést abba, milyen helyzetben éltek és milyen lehetőségei voltak egy fekete nőnek ekkoriban New York-ban. Peggy-vel Marian élete első New York-ba vezető útja során, a véletlen folytán találkozik össze, majd szintén a véletlennek köszönhetően nagynénje házában találja magát, ahol Agnes titkárnőként kezdi alkalmazni. A nőnek azonban ennél nagyobb ambíciói vannak: egy lap publikálná írásait egy felkapott new york-i lapnál, de csak bizonyos kikötések árán –amelyekkel nem veszítik el javarészt fehér és főként férfi olvasóikat, így Peggy-t és történeteit is e célközönséghez kívánják igazítani.

Az aranykortól kétségkívül sokat vártunk a Downton Abbey hatalmas sikere után, ráadásul Fellowes egyszer már bizonyította azóta, hogy képes tovább fokozni a sikert

– habár továbbra is a „Downton Abbey-univerzumban” maradva, a 2019-es mozifilmmel, amelynek írója és producere volt. A 2020-as Belgrávia sem okozott összességében csalódást, de maradandót sem – ugyanakkor egy hatrészes minisorozattól aligha várhattuk el, hogy olyan magaslatokba törjön, mint elődje.

Az olyan szerethető karakterek, akiket a Crowley család házában ismertünk meg, Az aranykorból az első öt rész alapján egyelőre hiányoznak, de pompa és dráma itt is akad bőven, a díszletek, épületek, és összességében a látványvilág fenségességéről nem is beszélve. A lélegzetünk pedig Az aranykortól is könnyedén eláll majd, ha egy hiteles és aprólékosan kidolgozott, nagyívű és szórakoztató történelmi drámasorozatra vágyunk.

Az aranykor (The Gilded Age) elérhető az HBO GO kínálatában.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com