Az amerikai Netflixen már javában elérhető a Szívek szállodája (Gilmore Girls) új négyrészes évada, és reméljük, hamarosan nálunk is látható lesz. Íme három dolog, amiért a szívünkhöz nőtt az eredeti sorozat, és amiért nagyon várjuk az új részeket!
A konfliktusok
Lorelai és Emily Gilmore visszatérő pergő szócsatája, amelyben az égvilágon semmiben nem tudnak egyetértésre jutni, az egyik központi eleme a sorozatnak. A konfliktus soha nem látszik feloldódni, és amellett, hogy ez elképesztően szórakoztató, néha már kellemetlen és frusztráló – de gyönyörűen mutatja be, hogyan kell kompromisszumot kötni.
A filmben szereplő egyszerű, de nagyon is valós nézeteltérésekben az az igazán izgalmas, hogy egyik félnek sincs soha teljesen igaza. Még a negyedik és ötödik évadban jónéhány részen át húzódó kínos csend Rory és Lorelai között is arra késztet bennünket, hogy ne csak édesanyja rosszalló véleményével értsünk egyet arról, hogy Rorynak márpedig az egyetemen lenne a helye. Megértjük az egyetemista egzisztenciális krízisét is. Vajon van-e olyan, aki nem érezte azt a kétségbeejtő kudarcot, amit a fiatal Gilmore lány megélt, amikor a karrierjével kapcsolatos álmait egy magas rangú autoritás egy mondatával összetöri? A sorozat írói soha nem lépték túl a határt, és tették giccsessé a drámai konfliktusokat: egyszerűségükben briliánsak, miközben nem dörgölték az orrunk alá, hogy mikor kinek az oldalára álljunk.
Popkultúra referenciák
Emelem a kalapom az előtt, aki minden filmes és zenei utalást megértett, amelyet az évadok során a Gilmore lányok és barátaik felemlegetnek! Néha persze klasszikusokra utalnak, mint a Casablanca vagy az Elfújta a szél, illetve sokszor 2000-es évek aktuális filmjeire, mint a Pánikszoba. Lorelai azonban sokszor a trash kategóriába tartozó, magyar nézők számára valószínűleg ismeretlen amerikai televíziós műsorokról zeng ódákat. Amikor új szereplő kerül a két nő intim szférájába, nehezen tudnak lépést tartani velük: amikor az első évadban Lorelai meghívja Rory újdonsült barátját, Deant egy esti filmezésre, szegény fiú csak nagyokat pislog, próbálja nem butának érezni magát.
Az írók persze bizonyára nem várják el, hogy mindent megértsünk, de talán ha van rá alkalmunk, érdemes utánanéznünk az egyes filmeknek és zenéknek, amelyeket emlegetnek. Egy nemrég megjelent egyórás stábinterjúban azt is megtudhatjuk, hogy a színészeknek is hasonló gondjaik voltak a referenciák megértésével – talán a Lorelait alakító Lauren Graham az egyetlen, aki biztonsággal meri állítani, hogy szinte mindent ismert. A film írója, Amy Sherman-Palladino elmagyarázza, nem az volt a célja, hogy ne értsük a referenciákat. Egy olyan autentikus atmoszférát szeretett volna bemutatni, ahol két intelligens nő nemcsak a magas-, hanem a popkultúrának is aktív fogyasztója. A sorozat sok éve alatt nem fogyasztói társadalom elbutító hatásáról láthatunk parabolát, amelybe kontrasztul belekerül egy intelligens, olvasott lány, amit sok tinifilmben már láthattunk (itt a tipikus gonosz-szép-lány és a szemüveges-okoska konfliktusára gondolok). Rory egy olyan új, egyedi kamaszlány-képet mutat, amelyik a velejéig amerikai, mégsem sztereotipizált.
A románcok abszurditása
Bár sok klasszikus hollywoodi romantikus jelenettel is találkozunk, ami leginkább szembetűnő, hogy mennyire eredeti módon mutatja be a sorozat a szerelem okozta irracionális viselkedést. Mindenkinek megvan a kedvenc Rory-románca, de talán a Jess-szel folytatott egyszer fent, egyszer lent viszony volt az, ahol leginkább megmutatkozott: ha szerelemről van szó, még egy jólnevelt, kedves lány sem képes összeszedetten és racionálisan dönteni. Amikor az életében legfontosabb embernek, az anyjának egyik nagy pillanatáról marad le csak azért, mert egy impromptu látogatást tesz Jessnél New Yorkban, aki még csak nem is a barátja ekkor, tette teljességben ellentmond mindennel, amit addig gondoltunk Roryról. Mégis meg tudjuk érteni, és a homlokunkra csapva együtt izgulunk vele, mert mindannyian elkövettünk már hasonló impulzív tetteket.
Ugyanezt a komplexitást láthatjuk Lorelai bonyolult kapcsolataiban is. Sokszor hoz olyan döntést, amellyel nagyon nehéz lenne egyetérteni – mint amikor elmenekül a közelgő esküvőjéről, és összetöri Max Medina szívét. A karaktereket a hibáikkal, hülye döntéseikkel együtt szeretjük meg. A párkapcsolatok hullámvasútja azonban soha nem ismétli önmagát. Minden alkalommal egy új, egyedi szituációval találkozunk, amelyik a két karakter találkozásából jön létre. És valójában ez a kulcsfontosságú jellemzője a sorozatnak: az erős, valódi emberek megformálása. Stars Hollow kisvárosa nem igyekszik konformizálni a furcsát, hanem beilleszti a saját világába, és ezzel színesíti a közösséget. Már néhány rész után is azt érezzük, szeretnénk mi is ott élni, megismerni ezeket a különös, szeretni való alakokat.
