Sorozat

Az életem Neked épp jó játék? – Társas játék 2. évad

petrik_andrea_tarsas_jatekSzerelem, család, visszacsapó múlt, félreértések, kavarodások és persze az örökké virágzó Budapest. Erről szólt a Társas játék első évada, amit egy izraeli sorozat remake-jeként készített a magyar HBO 2011-ben. Az ismert panelekből építkező romantikus történet elsősorban szerethető karakterei miatt működött; sajnos ez a száz százalékosan magyar gyártású második évadról már nem mondható el.

2011 őszén üdítően robbant be a Társas játék első évada. A magyar HBO mutatta be az izraeli When shall we kiss? című sorozat alapján készült magyar szériát, amely elég hamar megtalálta közönségét. 13 rész alatt a több szálon futó, bájos szerelmi történeteket szépen lezárták, így hiába a népszerűség, meglepő lépés volt az HBO részéről, hogy a folytatás mellett döntött. Meglepő és bátor lépés, hiszen az eredeti szériából nem készült több rész, így az új események teljes egészében a Vészits Andrea vezette írócsapat agyszüleménye.

Nem sok minden változott a két évad közben, talán egy-két hónap (hét?) telt el a befejezés óta. Iván (Thuróczy Szabolcs) azóta is magányosan tengeti mindennapjait, válófélben lévő felesége, Judit (Balsai Móni) viszont pont nélküle éli második kamaszkorát. Gabi (Pokorny Lia) és Antal (Gazsó György) az esküvőre készül, Léna (Martinovics Dorina) és Dávid (Simon Kornél) kibontakozó szerelmét pedig ismét egy biciklibaleset tereli más irányba.

tarsas_jatek

Az igazi probléma az új szériával az önmaguknak ellentmondó karakterek. A régi szereplők szinte kivetkőznek önmagukból, tetteik egyáltalán nem felelnek meg annak, ahogyan két éve megismertük őket. Gabi, miután rájött arra, hogy az ő Delfinje igazából nős, sőt a legjobb barátnője férjura, Iván, azonnal dobta és helyette Antalt választotta; most Gabi még mindig (megint?) Iván után sóvárog. Judit, akinek házasságát szétrombolták a viszonyok, most egy nős férfival bonyolódik kapcsolatba Az egyetlen, aki önmagához hűen viselkedik, az Iván. Persze az ő karaktere is fejlődik, az ő történetét mégis sikerült egyszerre szórakoztatóan és hihetően megírni.

Rajta kívül ez még az új arcokról mondható el, akiket sikerült működőképesen beilleszteni a Társas játék világába, mintha mindig is ide tartoztak volna. Itt látszik, hogy értik azért az írók a dolgukat, hiszen az általuk létrehozott karakterekkel semmi gond nincs; különösen Parti Nóra és Fekete Ernő párosával. Egyedül Udvaros Dorottya és Szabó Kimmel Tamás figurái lógnak ki a képből, de ők nagyon. Annyira klisések a gazdag üzletasszony és az eltartott selyemfiú szerepében, hogy semmi olyan nem történik velük, amit ne láttunk volna már valahol. Többször.

tarsas_jatek1

Ami még nagyobb probléma, az az idő, ami látszólag nem múlik, hiszen folyton tavasz van., Ugyanakkor mégis: Léna egy epizódon, pontosabban egy montázson belül, kemény fizikoterápiával tanul meg újra járni, Gabi pocakja viszont csak részről részre nő. Judit barátja, akivel az első évad végén ismerkedett meg, egyik epizódról a másikra eltűnik, és utána említés szintjén sem merül fel. Apróságok ezek, amatőr hibák, amiket a színvonalas első évad után nem várnánk. Amire viszont nem lehet panasz, az a zene – már ha az ember kedveli az alternatív stílust. Részenként két-három szám is felcsendül, elsősorban a budapesti képek aláfestéseként. A város pedig még mindig meseszerűen szép ebben a sorozatban. Odett helyett most Knoll Gabi és Pásztor Anna énekli az új főcímdalt, amihez új főcím is dukál, sajnos az előzőnél otrombább animációval.

Ugyan a bonyodalmak itt is szépen megoldódnak az utolsó epizódban, én még látok potenciált abban, hogy egy harmadik szezonra is visszatérjen a széria. Minden hibája ellenére a hazai sorozatok közül továbbra is magasan kiemelkedik a Társas játék, ezért bízom benne, hogy a mögötte álló csapatnak lesz még lehetősége fejlődésre és a kezdetekhez méltón folytatni a történetet. Ha valaminek, a Társas játéknak kijár.

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés