Sorozat

Falra hányt milliók – Az évszázad rablása

1994-ben – máig – a világ legnagyobb bankrablása zajlott Kolumbiában: egy kis csapat férfi több mint 23 milliárd pesot lopott el egyetlen pisztolydörrenés nélkül. Ezt ültette most képernyőre minisorozat formájában a Netflix. De tényleg olyan nagy balhé Az évszázad rablása (The Great Heist)?

Noha a heist filmek komoly múlttal rendelkeznek (pl. A nagy balhé, Gyilkosság, Rififi) és a jelenben is állják a sarat (pl. Ocean’s trilógia, Szemtől szembe), ennek ellenére – vagy éppen ezért – nehéz igazán jó alkotással bővíteni az alműfaj kánonját.. Nem is kell messze menni se térben, se időben, hogy jó példát találjunk arra, miken is bukhat el egy-egy film:

a hazai Pesti balhé nem ugrotta meg a lécet; ahogy a The Great Heist sem teszi.

Pedig a formula azért alapvetően nem bonyolult: kell egy csavaros, izgalmas és átgondolt rablási terv, néhány nem várt fordulat a kivitelezés során, egy adag szimpatikus, de legalább is jól megírt karakter és esetleg a humor vagy a véresebb akció is bevethető, hogy emlékezetesebb végeredmény szülessen. Sajnos a Netflix saját gyártású sorozata szinte mindenez elemeket alárendeli annak, hogy igaz történetet dolgoz fel: a megtörtént eset többé-kevésbé hű rekonstrukciója mögé bújva megelégszik azzal, hogy egy életszerű, izzadtságszagú és sokszor illogikus bankrablást mutat be, amely kiábrándítóan távol áll a katartikustól.

A kolumbiai rablást szűk húsz év távlatából is sokan az évszázad balhéjának tekintik, hiszen ha az elvitt pénz összegét nézzük, ez volt a történelem legkomolyabb melója. Amennyire azonban jól hangzik, hogy pár férfi észrevétlenül, egy pisztolylövés nélkül kirabolta az ország legnagyobb bankját, annyira földhözragadtan fapados a kivitelezés. Itt nincsenek észvesztő ötletek, rafinált megoldások, gumiemberek vagy luxus kütyük, amelyeket ámulva nézünk a precíz felkészülés alatt. Persze a 90-es évek Kolumbiájától reálisan ezt nem is várhatjuk el. De még csak a bankba maszkban berontó és túszokat ejtő szokványosabb vonal sem jelenik meg.

A The Great Heistban vasárnap egy, a korábban megkent őröket leszámítva üresen álló bank széfjét fúrják meg a szereplők.

Azt is nehézkesen, amatőr hibákat egymásra halmozva, hogy aztán belefussanak a legalapvetőbb zsákutcába: mivel korábban nem kiadott bankjegyek milliárdjait lopták el, így végtelenül könnyű lenyomozni őket. Mindezt úgy, hogy bár bizonyítékát sosem, cáfolatát jóval inkább látjuk, amit lépten-nyomon hangoztatnak, hogy a szakma legprofibb tagjaival állunk szemben.

De önmagában semmi baj nincs azzal, ha hiteles és életszagú akar lenni a valós esetet feldolgozó alkotás. Hiszen amíg a nagy hollywoodi darabok a csillogás, a technológia és a már-már fikcióba illő megoldások hívei, addig a The Great Heist tökéletes ellenpéldája lehetne ezeknek a maga vér és izzadtságszagú, kisstílű és félig amatőr bagázsával, akik a tervezett pár óra helyett 18 órán át ülnek a bankban, mert rájöttek, hogy sötétben mégis csak feltűnésmentesebben lehet bankot rabolni.

A sorozat ígéretesen felveti a korrupció, a gazdasági nyomor, a családcentrikusság és a kilátástalanság témáit,

amelyeket jól és okosan kidolgozva egy komplett társadalmi kritikába is fordulhatott volna a mű. Ha már a heist része lassú tempójú, szinte tét nélkülinek ható és bosszantóan próbál akadályokat állítani a szereplők elé, amelyek vagy túl gyorsan fel/megoldódnak vagy egyszerűen teljesen elfelejtődnek.

Ha pedig nincs a pörgős, komplex és az utolsó mozdulatokig zseniálisan megkoreografált bankrablás és még az igaz történet adta lehetőségeket sem használja ki az alkotás, akkor legalább a szereplők lennének szimpatikusak, ne adj isten még szerethetők is. De legalább is jól megírtak. Hiszen míg a társaság feléről gyakorlatilag semmit nem tudunk meg, addig a másik fele pénzéhes, kicsinyes, hirtelen haragú és tenyérbe mászó.

Mindezt kicsit ellensúlyozza, hogy a jelenetek hangulatához és súlyához illő zenéket hallunk, valamint a 90-es évek eleji Kolumbiát is korhűen tálalja a sorozat. A történet hatszor szűk 50 percre vágása pedig szintén korrekt tempót ad a műnek, még ha egyenetlen is olykor a drámai és az akció vonal váltakozása. Utóbbi egyértelműen felerősödik a sorozat második felére, ugyanakkor inkább kicsit erőltetetten hat a titkos maffia-szerű csoport bevonása, akik hajtóvadászatot indítanak a rablók ellen, mert azok tartoznak nekik. Az éles hangsúlyváltás megalapozatlanul toppan be, ahogy az erőszak eluralkodása is közeg-idegennek hat az első három rész, azaz a heist lefutását követően.

A The Great Heist sajnos jó példa arra, hogy hiába működik jól papíron egy ötlet, néha mégsem az élet írja a legjobb történeteket.

Avatar

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya