Sorozat

Az öt kiválasztott csatája – Az Idő kereke

Az Amazon több szempontból is nagyot vállalt az itthon ugyan kevésbé ismert, de nemzetközi viszonylatban kultikus, 14 (!) kötetes fantasy-regényfolyam, Az Idő kereke (The Wheel of Time) sorozattá adaptálásával. A hatalmas költségvetésű, Csehországban forgatott, elképesztően látványos széria alkotói annyira biztosak voltak a sikerben már azelőtt, hogy egyáltalán az első évad megjelent volna, hogy már forog a második, sőt, be van rendelve a harmadik is. És az első három részt látva ez a magabiztosság teljesen jogos.

A regénysorozat első része 1990-ben jelent meg. Az első 11 kötetet Robert Jordan írta, azonban a történetet nem tudta lezárni. 2007-ben Jordan elhunyt, és a sztori végére Brandon Sanderson tett pontot további 3 könyvvel. A rajongók szerencsére elégedettek voltak a folytatással és befejezéssel, így a sorozat készítőinek nem kell olyan nehézségekkel szembenézniük, mint a Trónok harca alkotóinak, ahol jobb híján a forgatókönyvíróknak kellett lezárniuk a történetet, és rajongók milliói hördültek fel a szerintük méltatlan befejezésen.

Az Idő kereke világában létezik a mágia, de csupán néhányan birtokolják, és ők is csak nők lehetnek. Közülük a leghatalmasabb mágikus erővel az Aes Sedai-ok rendelkeznek, köztük Moiraine (Rosamund Pike) is, aki felkerekedik őrzőjével, Lan Mondragorannal (Daniel Henney), hogy megtaláljon öt húszéves fiút és lányt, akik közül az egyikük – egyelőre senki nem tudja, melyikük – maga az Újjászületett Sárkány, azaz ha tetszik, a kiválasztott. A kiválasztott arra, hogy megmentse a mágikus birodalmat az Enyész uralmától, aki trallokokból álló seregével kész lenne átvenni a hatalmat a mágikus világ fölött, ezzel pedig ki tudja, milyen mértékű pusztulást végezve a világban.

Az alapszituáció tehát egy klasszikus jó-rossz szembenállásán alapuló konfliktus, mégis megvan a széria saját hangja:

akárcsak például Tolkien Gyűrűk Ura-trilógiájában, itt is aprólékosan kidolgozott univerzummal van dolgunk annak saját népeivel, azok történelmével, ellenségeivel és háborúival. Az első három részben (érthető módon) egyelőre csak kikacsintásokat kapunk erre a szerteágazó világra, de éppen eleget ahhoz, hogy bele akarjuk vetni magunkat mind a 14 kötetnyi eseménybe.

Az eddigi részek ügyesen bánnak a tempóval: az első epizód in medias res dob bele minket a világába, hogy aztán a következő kétszer majdnem egy óra már inkább balladisztikusra, történetmesélőbbre vegye a figurát. Ez a lelassulás nagyon jót tesz a sorozatnak. Azáltal, hogy a kezdeti feketeleves után két kevésbé zsúfolt, kevésbé akciódús folytatást kapunk,

nagyobb tér nyílik az egyes karakterek és a köztük lévő kapcsolatok megismerésére. Ahogyan arra is, hogy részletesebb képet kapjunk magáról az univerzumról és annak történelméről.

Erre jó példa az a jelenet, amikor Moiraine, az őrzője és a(z ekkor még csak négy) potenciális kiválasztott a gyönyörű tájak egyikén csöndben lovagol, majd egyikük elkezd dúdolni egy népdalt, hozzá szép lassan becsatlakoznak a többiek, míg végül már mindannyian éneklik. Ezután Moiraine elmeséli a dal mögött rejlő történelmi hátteret, amire a fiatalok nem emlékezhetnek. Később a dalban foglalt egyik város fel is bukkan a történetben (és igen fontos szerepe lesz), ez pedig, illetve Moiraine, a „bölcs boszorkány” beszámolója a múltról olyan részletek, amelyek további hitelességet és mélységet adnak a fiktív univerzumnak.

Az Idő kereke további erénye a jól kidolgozott szereplői. Az alkotók remekül oldották meg, hogy a csapat idővel három különböző csoportra oszlik az egyik balul elsült menekülési kísérlet után, így pedig sokkal egyszerűbb őket egyenként megismerni. Az is szimpatikus, hogy ezek

a kialakult párosok és triók nem a megszokott felállást tükrözik:

a Moiraine és fiatalabb, férfi őrzője közötti kapcsolatban semmi szexualizált jelleg nincsen, csak a tiszteletteljes, feltétel nélküli bizalom egymás irányában. Ezt a párost bolygatja meg az időközben hozzájuk csapódó javasasszony, aki ugyan fenntartásokkal kezeli az Aes Sadei-okat (és viszont), de szorult helyzetükben mégis egymás segítségére kényszerülnek. Ugyanígy érdekes felállásba sodródik a négy kiválasztott-jelölt is: a becsületes és hűséges Randnek (Josha Stradowski) az élvhajhász Mattel (Barney Harris) kell együtt boldogulnia. Egwene-nek (Madeleine Madden), aki az egyetlen lány a kiválasztottak csapatában, és szintén az egyetlen, aki varázslásra képes, a vele tartó, súlyos titkot őrző Perrinnel (Marcus Rutherford) együtt kell megküzdenie a kihívásokkal – ők ketten leginkább egy húg-báty kapcsolatot testesítenek meg.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy pusztán a jól kidolgozott karakterek nem lehettek volna ennyire jól sikerültek, ha nem egy ennyire ütős casting gyűlik össze. Rosamund Pike a bölcs mágus karakterére kétségkívül tökéletes választás volt, ami azonban meglepőbb, hogy a kevéssé ismert, főleg a kiválasztottakat alakító színészek között is mindenki egytől egyig hibátlan a maga szerepére.

A kevéssé kidolgozott vagy érdekes karakterek a rossz oldalt képviselők közül kerülnek ki:

az egyértelmű, hogy a trallokok csúnyák és kegyetlenek, de indítékaik egyelőre igencsak ködösek, a vezetőjük, a szem nélküli Enyész pedig szintén elborzasztó és rejtelmes, de ezeket leszámítva egyelőre teljesen jellegtelen éppen amiatt, mert semmiféle háttérinformációt nem tudunk meg róla. Habár előre látható, hogy az orr (és szem) nélküli, kegyelmet nem ismerő, sápadt bőrű, kopasz Enyészt sokan Voldemorthoz fogják hasonlítani, összetettség és háttértörténet tekintetében egy lapon sem lehet a két főgonoszt említeni.

A főbb karakterek relatíve sok, lassan pergő párbeszédei hozzátesznek a széria egyébként is egyedi és erőteljes, jó értelemben komótos atmoszférájához, amelyet első pillanattól fogva a látványvilág alapoz meg. Olyan lenyűgöző díszletet építettek fel Csehországban, hogy bőven nyomdokaiba lép a Gyűrűk Ura híres Új-Zélandon forgott jeleneteinek. Azonban

az alkotók nem akarták pusztán a lenyűgöző képi világgal kiszúrni a nézők szemét.

A történetvezetés, a karakterek kidolgozottsága mind-mind azt mutatja, hogy elképesztő gondossággal ültették át a könyveket a vászonra, minden részletre odafigyelve. Az elmúlt években megannyi fantasy-sorozat született: gondoljunk akár a Vajákra, a Cursed: Átkozott-ra vagy az Árnyék és csontra. Ám ha az Idő kereke a folytatásban sem adja alább a színvonalat, bőven nem kizárt, hogy akár ezeket a példákat is megugorva, az elmúlt évek egyik legsikerültebb fantasy sorozatává növi ki magát.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés