Közepesen sikerült softcore pornó lett a The Weeknd első jelentős szerepét jelentő Az idol, a csalódást pedig Lily-Rose Depp sem oszlatja el.
Nagyvásznon is jól mutató (azért babyloni méreteket messze nem öltő) kavalkáddal indul a popszakmáról szóló Az idol vetítése Cannes-ban. Míg az apa, Johnny Depp a Jeanne du Barryval képviseltette magát a filmfesztiválon, addig lánya az HBO sorozatával. A széria első két részét versenyen kívül vetítették, a teljes hat részt pedig az HBO Maxon láthatjuk júniustól heti leosztásban.
A nyitányban megismerjük Jocelynt (Lily-Rose Depp), a világhírű popsztárt, aki alig egy éve veszítette el az édesanyját. A tragédia óta most akar kiadni először kislemezt, a szám pedig inkább tükrözi a menedzserek ízlését, semmint a művésznőét. A zeneszakma háttér-, de fontos alakjai pedig egytől egyik jelen vannak Jocelyn intimitást nem ismerő otthonában. Nikki (Jane Adams), a kiadó feje azon fáradozik, hogy a fotózástól a tánckoreográfiáig minden a terv szerint haladjon; Chaim (Hank Azaria) kvázi apafiguraként engedi meg, hogy a művésznő megmutathassa a mellét a fotókon; Leia (Rachel Sennott) pedig asszisztensként, azaz fizetett barátnőként kísérgeti Jocelynt mindenhova. A kaotikus napot az is fokozza, hogy
elárasztotta az internetet Jocelyn nem túl előnyös fotója, amelyen valakinek ondócseppjeivel az arcán pózol.
Kínos, nevetséges, ugyanakkor kurrens probléma az internet veszélyei és a szabados testkultúra keresztmetszetén elhelyezkedő groteszk eset, de a sorozat nem foglalkozik semmi fontossal, csupán beetet, hogy aztán softcore pornót hozzon létre a The Weeknd jelenlétében.
The Weeknd ugyanis Sam Levinson (Eufória, Malcolm és Marie) és Reza Fahim mellett kreátora is a sorozatnak, de nem elégedett meg ennyivel a popzene magasan ívelő csillaga, a férfi antagonista szerepét is magára… elvállalta, első jelentős színészi szerepeként. Jocelyn a hosszú nap után barátnőivel (értsd: vezető táncosával és asszisztensével) meglátogatnak egy belvárosi klubbot, melyet Tedros (The Weeknd) vezet. A magát sármosnak gondoló férfi azonnal kiszúrja az énekesnőt és elkezdi párzási rituá… ismerkedni.
Az idol legnagyobb hibája a főszereplő karizmájának hiánya és karakterének dühítő és taszító undorkeltése.
Mert Tedroshoz az undoron kívül nehéz más érzelemmel kapcsolódni. A férfi már az első alkalommal egy teljes ménes tesztoszteronszintjéről tesz tanúbizonyságot, ahogy fűzi a fiatal énekesnőt. Előjátéknak tűnő (és akként is funkcionáló) ölelkezős vonaglás az első táncuk és ez csak a kezdete különös kapcsolatuknak. Az erőltetett maszkulin közeledési formákat mintha karikatúraszerűen ismételgetné a sorozat, de Tedros érzelmi manipulációjában semmi szatirikus nincs, Az idol mellőz minden komolytalanságot. Sajnos ezzel együtt azt sem mutatja meg, mi az, amit az érzelmileg labilis Jocelyn lát a bártulajdonosban. Az világos, melyek azok a jelek, melyek eltántoríthatnák Jocelynt, de nem teszik – de vajon mi az, ami megfogta őt? Ezen túllendülve viszont Tedros lesz az, aki feltüzeli a lányt, hogy keresse meg újra az elveszett önmagát a zenéjében – nyilván manipulatív célzattal.
A problémák csak tovább sűrűsödnek, mikor Jocelyn a házába invitálja Tedrost, hogy megmutassa neki a zenéjét. A férfi westernhősként totálban jelenik meg az éjszaka közepén nyíló kapu előtt, hogy szatírkabátjában megpördüljön párszor az előszobai tükör előtt, majd engedély nélkül töltsön magának egy italt. A jelenet tökéletesen lefesti a férfi működését: teljes testével és megjelenésével leuralja a teret, pontosabban uralná, de a The Weeknd karizmát nélkülöző alakítása miatt ez inkább görcsös erőlködésnek hat.
Amit az első jelenet ígér, a többi szisztematikusan semmissé teszi. A popzenei kulisszák mögötti világ kimerül abban, hogy Jocelyn menedzserei semmibe veszik a lány alkotói szabadságát és kiszúrnak vele a háta mögött. Az énekesnő testének kizsákmányolása pedig tovább halad, ezzel együtt pedig a sorozat is ugyanezt teszi Lily-Rose Depp (V. Henrik) testével. Gyakorlatilag nincs olyan jelenet, amelyben
a színésznő melle ne látszana, vagy egy mikrobikinitől többet takaró ruhát viselne.
Természetesen nem elvárás, hogy takarja el testét (a szexuális forradalom után 50 évvel hogyan is kérhetnénk ilyet), de cél nélkül csupán a néző felizgatására alantas eszköz a női meztelenség. A sorozat semmivel sem oldja fel az eleinte softcore pornó, majd később a durvább BDSM jeleneteket sem, így a két epizód alapján állítható, hogy öncélúan indult el ebbe az irányba Az idol, egyébként a The Weeknd ötlete nyomán. Hiába problematizálja, hogy Jocelyn nem rendelkezhet saját teste felett először a popszakma, később Tedros manipulációja miatt,
Az idol Lily-Rose Depp testéből is látványos mutatványt csinál.
Az önmegvalósítás és az önfeladás együttes jelenlétének paradoxonja a mérsékelten van jelen a sorozatban, az alkotók fontosabbnak tartották középszerű szexuális kéjtúrává zülleszteni Az idolt. Hiába Lily-Rose Depp és a The Weeknd sztárpárosa, mindkettőjüket jobban érdekelte saját karakterük megélése, így dinamikát keresni kettejük között teljesen felesleges. Kizökkentő élmény volt a cannes-i nagyvásznon látni az egyébként sarkosan erőteljesre világított és moziminőségben leforgatott HBO Max-os sorozatot. A benne pislákoló lehetőségek viszont hamar szertefoszlanak és valószínűsíthetően a sorozat egy hat epizódosra nyújtott, vagánykodó meztelenséggel nyakon öntött videóklip lesz.
Az idol június 4-től látható az HBO Max-on.
A filmet a Cannes-i Filmfesztiválon láttuk, további cikkek az eseményről itt.
