Sorozat

Most szeress! – Az időutazó felesége

Steven Moffat végre feltárja Az időutazó felesége valódi mélységeit, és egy rendkívül érzelmes, de sosem érzelgős adaptációban emlékeztet minket a szerelem valódi misztériumára. 

Audrey Niffenegger saját bukott kapcsolatainak metaforájaként írta meg 2003-ban Az időutazó felesége című első regényét. A könyv hamar óriási siker lett és több rangos díjat is elnyert. A történet – csakúgy, ahogy a belőle készült adaptációk – egy házaspárt helyez középpontjában, ahol a férj, Henry egy furcsa genetikai rendellenesség miatt utazni tud az időben. Élete legfontosabb eseményeihez időről időre visszatér, és mint a gravitáció húzza valamilyen erő későbbi feleségéhez, Clare-hez is, akit hatéves kora óta látogat. A könyv megfilmesítésének jogai már a megjelenése előtt Brad Pitt produkciós cégénél landoltak, végül 2009-ben azonos címen készült el az első feldolgozás, ami közepes kritikákat kapott.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Robert Schwentke Rachel McAdamssal és Eric Banával forgatott kicsit negédes, de az alakítások szempontjából kellemes adaptációja után féltem, hogy a 2022-es verzióban A beavatott-sorozattal befutó Theo James és az elsősorban a Trónok harcából ismerős Rose Leslie csak furcsa utánérzései lesznek két jól ismert karakternek – annál is inkább, mert eddig egyiküktől sem láttam igazán emlékezetes alakítást. Felesleges volt azonban tartanom az új verziótól, hiszen az HBO Max szériájának kreátora az a Steven Moffat volt, aki a Ki vagy, doki?-val és a Sherlockkal

már bizonyította mind a sci-fiben, mind az emberi kapcsolatok ábrázolása terén való jártasságát. 

Míg Schwentke verziója a szerelmi történetre elsősorban a cselekmény szintjén fókuszál, Moffat a hat rész biztosította megnövekedett játékidőnek köszönhetően jóval mélyebben tudja vizsgálni a pár közötti dinamikát, és olyan kérdéseket is feltesz, amire a film nem fordított gondot. Az egyik legizgalmasabb ilyen aspektus a szerelem természetéről megfogalmazott gondolatok. Clare és Henry kapcsolata az időben elkapott röpke pillanatok sorozata, melyekről nem tudni, mikor kezdődnek, meddig tartanak és mikor enyésznek a semmibe. Ezek a pillanatok a nézőnek is fontos tanulsággal szolgálhatnak, hiszen mi sem tudjuk, mit hoz a jövő, így a legjobb, amit tehetünk, hogy a jelenben, az itt és most pillanatában szorítjuk magunkhoz a szeretteinket. 

A másik ugyancsak érdekes téma az idővel való fejlődés kérdése.

Az idő nemcsak tapasztalatokat, de bölcsességet és kiegyensúlyozottságot is hoz. Moffat szinte sportot űz belőle, hogy kontrasztba állítsa a különböző korú Henryket egymással, rávilágítva, az élet hogyan kompenzálja a testünk elöregedését egyfajta belső megszépüléssel. Ezek a jelenetek a filmre nem jellemző módon humort is csempésznek a szériába, ami ennél fogva az előzőnél jóval világosabb hangulatú. A sorozat egyik legkomolyabb előnye a filmmel szemben, hogy a melodramatikus, sokszor egyenesen giccsbe forduló hangnemet

jóval magabiztosabb, sokkal szerethetőbb, laza hangvétel váltja. 

Theo James egészen parádésan ugrál a korából fakadóan különböző karakterű Henryk között – elsősorban az ő játékának, és nem a sminkes részlegnek köszönhető, hogy komoly különbségeket érzünk közöttünk. Ebben a tekintetben Rose Leslie elmarad mellette: az időskori Clare-nek nem mindig tudtam hinni, de szerencsére alakításának ez olyan kis százalékát tette csak ki, hogy nem nyomta rá a bélyegét az egész szériára. James és Leslie kettőse azonban tökéletesen működik: a két főhős közötti kémia olyan erős, hogy egy átlagos szerelmi történetet is könnyedén elvitt volna a hátán, de az időutazásból fakadó csavar csak tovább növeli a köztük lévő feszültséget, ami a sorozat egyik legfontosabb mozgatórugója. 

Jóval nagyobb játéktér jut a mellékszereplőknek is: Henry legjobb barátja, Gomez szerepében Desmin Borges egy érdekes karakterfejlődésen átmenő szereplőt kelt életre, míg Henry anyjaként a Mise éjfélkor sztárja, Kate Siegel mutat kicsivel többet a nő Henryhez fűződő viszonyáról, ami újabb színekkel gazdagítja a történetet, ami nem is ér véget a hatodik résszel. Bár én beértem volna egyetlen, kerek évaddal, az HBO Max úgy döntött, nem süt el mindent puskaport az első körben, s bár még nincs hivatalos bejelentés egy esetleges folytatásról, az a tény, hogy a történet számos részét a sorozat még nem is érintette, bizakodóvá tesz a második évaddal kapcsolatban.

Az időutazó felesége május 15-től látható az HBO Max-on.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés