Sorozat

Ó, teokrácia, te isteni borzalom! – Az Úr sötét anyagai

A látszat néha csal – tartja a mondás, és milyen igaz! Az Úr sötét anyagai látszólag a beszélő állatkás dajkamese, valódi énje azonban egy valláskritikába áztatott young-adult fantasy.

Ez a történet egy másik világban kezdődik. Hasonló, mégis eltérő a miénktől, amelyben az emberi lélek állati formát ölt, kötelékük szent. Ezt a világot évszázadok óta a hatalmas Magisterium irányítja. Kivéve az északot, ahol boszorkányok suttogják jóslatukat, egy gyermekről, akinek sorsa a világét jelentheti. Lyrát (Dafne Keen) nagybátyja, Lord Asriel (James McAvoy) 12 évvel ezelőtt Oxfordba menekítette, s most útra kél beteljesíteni a próféciát.

Philip Pullman regényfolyama egyszer már megsínylette az adaptálást, pedig minden adott volt a sikerhez. Gigantikus költségvetés ide, sztárparádé oda, Az arany iránytű padlót fogott a kasszáknál, a kritikusoknál és a rajongóknál egyaránt, el is kaszálták a folytatását. A New Line Cinema buktájának egyik legfőbb oka a kompromisszumokban rejlik.

Az alapmű esszenciája a vallásos színezet,

amely megosztó hatást kölcsönzött már megjelenésekor is. Sokan úgy ítélték meg, kártékony hatással van  a célközönségre, a gyerekekre, a felvállaltan ateista attitűd. A stúdió nem is merte meglépni ezt a fajta polgárpukkasztást, így a mindenek felett álló, elnyomó hatalomként leírt Magisterium az orwell-i mindent látó Nagytestvér színes-szagos utánérzéseként jelent meg. Ennek „hála” a rajongók a könyvek legfőbb motívumát, misztikumát, a kritika a konzekvens logikai dimenziót hiányolhatták. Az átlagnéző pedig mindebből semmit sem érzékelt – hiszen egy teljesen átlagos tinifantasyre váltott jegyet, amiben vannak gonosz gonoszok, jó jók és látványos látványvilág.

Az Úr sötét anyagai viszont ennél jóval többet kínál – ezt az HBO és a BBC fel is ismerte, s 10 év távlatából megadták az egyik legismertebb ifjúsági regénytrilógiának a kellő figyelmet.

Pullman megnyugodhatott a feldolgozás híre hallatán, hiszen egyik szolgáltató sem arról híres, hogy fejet hajtana akármilyen isteni hatalomnak, hiszen idén már mindkettejük felkorbácsolta a hívők kedélyeit, az HBO Az erényes Gemstone-ékkal a BBC pedig a Good Omensszel. Ennek megfelelően be is teljesítik az elvárásokat. A keresztény egyházak karikatúrájaként jelenik meg a Magisterium, egy, a háttérből irányító és felügyelő erőként, aminek fő profilja a gyermekrablás és a titokzatos Dust utáni hajtóvadászat.

Ne gondoljunk azért valami éjsötét thrillerre, Az Úr sötét anyagai a határozott üzenet ellenére mégiscsak egy kalandos fantasy történet, a bajtársiassággal és a gyermeki lelkesedéssel a főszerepben.

Lyra és lélekállata (daemonja) Pantalaimon (Kit Connor) elindul arra az utazásra, amire nagybátyja nem volt hajlandó elvinni, északra, csupán annak reményében, hogy megtalálja időközben elrabolt barátját, Rogert (Lewin Lloyd). Számos nehézség áll útjukba, ráadásul a legváratlanabb helyekről. Lyrának szembe kell néznie a ténnyel, miszerint egész eddig ismert élete egy nagy hazugság. Nem árva ő, sőt még csak nem is szürke kisegér, az oxfordi kollégium mesterétől (Clarke Peters) kapott iránytű pedig nem földrajzi irányt jelöl, hanem az igazságot, ami talán nem is az ő világában keresendő.

Az Úr sötét anyagai jó példája az egyszerű, de nagyszerű történetmesélésnek. A kortárs fantasy-adaptációk sokszor saját nyál- és giccscunamijától fulladozva, lelketlen CGI-vázként kóvályognak célközönségüket kutatva. Csak, hogy párat említsek az elmúlt évekből, a teljesség igénye nélkül: A beavatott (ami csodával határos módon megérte a folytatásokat), A végzet ereklyéi: Csontváros, Lenyűgöző teremtmények, Percy Jackson. Öncélú hentelésre és mondvacsinált gondolatokra épülnek ezek a szériák, meg is buktak, ahol csak tudtak. A New Line, úgy tűnik, tanult korábbi hibájából és jóval több elemet engedtek át a szűrőn. Szép és részletes díszletek között kalandozunk, a többnyire indokolt és az operatőri munkát építő CGI-használattól nem folyik ki a szemünk.

Külön dicséret jár a stúdiónak, amiért nem mozifilmként élesztették újra ezt a folyamot,

és amiért bevették a buliba a két tévé-óriást. Így, minisorozat formában kellő időnk van a megismerkedni és azonosulni a körülményekkel. A felnőttek számára ott a hitkritika, a gyerekeknek pedig a – csak olykor idegesítő – beszélő állatkák. A két véglet között pedig még rengeteg elbeszélni való leledzik. És bár az első négy rész nem ad átfogó képet e több világot is magába foglaló univerzum szabályrendszeréről, könnyedén, nyugalommal adagolják a készítők a misztérium összetevőit és kapcsolati hálóját.

Bizalomgerjesztő Az Úr sötét anyagainak félévada, ami, ha elemei teljesen összeállnak a második etapra, utat nyithat a fiatal-felnőtt fantasy megcsorbult renoméjának visszaállításához, s vele a kritikusabb látásmódú ifjúsági regények szélesebb körben való elterjedéséhez.

A sorozat 2019. november 4-től látható az HBO GO-n.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com