Egy 9 éves kislány esete az újságírással, aki fiatal kora ellenére többet tett az igazság feltárásáért és az elfogulatlan tájékoztatásért, mint sok felnőtt pályatársa. A Home Before Dark Hilde Lysiak nem mindennapi szemléletébe enged betekintést.
A Home Before Dark az Apple legújabb saját fejlesztésű sorozata, amelynek első évada április 3-a óta elérhető a cég streaming felületén. A tavaly novemberben elindított Apple TV+ csak saját tervezésű tartalmak sugárzásával foglalkozik, kínálatában jelenleg közel 20 sorozat (pl.: The Morning Show, See, For All Mankind) található. Sok más tartalomgyártóhoz hasonlóan, márciusban az Apple is bejelentette, hogy a koronavírus miatt leállítja összes készülőfélben lévő produkcióját. Így olyan sorozatok premierdátumát kellett későbbre halasztaniuk, mint a Foundation, Asimov azonos című Alapítvány című trilógiája alapján vagy a Lisey’s Story, amely Stephen King 2006-os regényének sorozatadaptációja lesz.
A Home Before Dark története szerint a 9 éves Hilde Lisko (Brooklynn Prince) a családjával elköltözik Brooklynból egy csendes, tóparti kisvárosba, Erie Harbourbe. A fiatal lány egyre több gyanús eseményre, elhallgatott titokra figyel fel, amelynek nyomán feltárul előtte egy több évtizeddel korábbi, azóta is megoldatlan gyermekrablás bűnténye.
A rejtélyekkel átszőtt misztikus drámát a fiatal oknyomozó újságíró, Hilde Lysiak élete inspirálta.
A még most is csak 13 éves Hilde 7 évesen indította el Orange Street News címen saját, nyomtatott újságját (néhány éve online formátumban is olvasható). Két évvel később figyelt fel rá a világ, amikor 9 évesen elsőként tudósított egy gyilkossági esetről. Munkáját azóta szakmai körökben is sorra elismerik: ő a legfiatalabb tagja az amerikai Society of Professional Journalistsnek, a Nyugat-Virginiai Egyetemen tartott 2019-es beszédét pedig megválasztották az év egyik legmotiválóbb megszólalásának. Olyan társadalmilag fontos témákkal foglalkozik, mint a helyi bűnüldözés, a vandalizmus, a hajléktalanság, a vízminőséggel kapcsolatos problémák, korrupciós botrányok vagy a droghasználat. Elkötelezett híve a sajtószabadságnak, az igazság felderítésének és közzétételének, az emberek tájékozódáshoz való jogának.
Hilde életéből több életrajzi elemet is átvettek a sorozat készítői. Nagy részük fontos alakítója a cselekménynek, például újságíró édesapja ülteti el a kislányban a nyomozás és az igazság fáradhatatlan kutatásának szenvedélyét. A sorozatban Hilde fog elsőként tudósítani Penny Gillis haláláról, majd később láthatjuk a cikkét követő mocskolódó kommentáradatot is, amit törlés helyett nyilvánosan felolvas az egész iskola előtt. Néha alig észrevehetően vannak elrejtve információk: az első részben láthatjuk, hogy Hilde újságjának címlapján beszámol kishúga születéséről,
továbbá a kislány szigorú újságírói etikájának ügyes megjelenítését adják Az elnök embereiből bevágott jelenetek.
A sorozat cselekménye két szálon, egymástól eltérő idősíkokon mozog: egyrészt nyomon követhetjük Hilde nyomozását jelen időben, másrészt több flashbacket is láthatunk a ’80-as évekből, főként a nyomozás tárgyáról, vagyis arról az éjszakáról, amelyen Richie-t elrabolták. Erie Harbour kisvárosi hangulata, a ’80-as évek folyamatos megidézése, valamint a gyerekszereplők fókuszba emelése olyan alkotások sorába illesztheti a Home Before Darkot, mint a Stranger Things vagy az Az.
Hilde szerepében látható Brooklynn Prince a Floridai álom után újfent remek és hiteles, ami viszont a többi gyerekszereplőről már nem mindig mondható el. Két kis segítője: Donny és Spoon egyetlen epizódban sem tudnak természetesen létezni a képernyőn, mozdulataik elnagyoltak, gesztusaik színpadiasak. A Harry Potter trióját idéző hármasuk jelenetei sajnos egyáltalán nem szórakoztatóak, sokkal inkább kellemetlenek. Hilde (és a sorozat is), akkor a legjobb, amikor egyedül nyomoz.
A sorozat helyszíne Erie Harbour városa beszélő név (az angol eerie jelentése: hátborzongató, kísérteties), amely nagyon jól visszaadja a város hangulatát és az ott lakók életének sötét részleteit.
Mark Fisher az eerie fogalmát találóan úgy határozta meg, hogy van valami ott, ahol nem kéne semminek lennie és nem találunk semmit ott, ahol pedig lennie kéne valaminek. Bár nem telepszik rá olyan áthatóan a városra a megmagyarázhatatlan weird események sokasága, mint a Twin Peaksre, de már az első pillanattól kezdve van valami ijesztő a hely atmoszférájában és az ott lakókban.
Emberi ésszel felfoghatatlanul tönkretett életek, szörnyekként gyűrűző titkok hordozzák azt a nyugtalanító érzést, amelyet végig érzünk a sorozat nézése közben.
Már a bevezető epizódok nagyon jól megalapozzák Erie Harbour városának atmoszféráját.
Néhány rész után azonban veszít lendületéből a sorozat és kibillen egyensúlyából a felderítendő titok és a még rendelkezésre álló játékidő aránya. Ennek ellenére a sorozat felütése tényleg erős lett.
Izgalmas vizuális megoldásoktól kezdve (origami formákból kirajzolódó visszaemlékezések), a könnyűzene történetének legjobb dalain keresztül (The White Stripes, Bikini Kill, Radiohead, The Doors) a kísérteties atmoszféra megteremtéséig sok mindent összhangba hoztak az alkotók.
A nyomozás, a múltbeli titkok feltárása és ennek hatása a jelenre óhatatlanul magával hozza a szereplők önvizsgálatát, illetve társas kapcsolataik újradefiniálását.
A sötét hangulatot és komolyabb témákat jó arányban szakítják meg könnyedebb események (Trip rendőr felterjesztése seriffnek, Hilde nővérének első szerelme) és a helyzetre adott humoros reakciók. Nagy erőssége a sorozatnak, hogy kivételesen okos és jó humora van, egy-egy poén nagyon jól reflektál az eseményekre.
Hilde kötelességtudata, szenvedélye a hivatása iránt, valamint az emberek tájékoztatásának vágya üdítő kivétellé teszi a sokszor hatalmi érdekeket kiszolgáló újságírók között. A fiatal lány szerint egy újságírónak soha nem szabad elfelejtenie azt, hogy kinek tartozik felelősséggel: egy riporter pedig nem a rendőrségnek és nem is a kormánynak dolgozik, hanem az embereknek.
A tájékoztatás és az információhoz való hozzáférés napjainkban pedig fontosabb, mint valaha. „A félelmetes az, ha nem tudunk valamit” – mondja Hilde, amely jól összegzi újságírói etikáját.
Összességében a sorozat, hibái ellenére is tartalmas és izgalmas szórakozást nyújt, Hilde szakmai hozzáállása pedig olyan követendő példát ad, amit sokaknak látniuk kellene.
