Sorozat

(De)formálódó új világ – Kérgesszívűek

A National Geographic legújabb történelmi játékfilmsorozata, a Kérgesszívűek (Barkskins) több, mint a történelemkönyv lapjainak megfilmesítése. Amerikának egy eddig kevéssé láttatott részét mutatja, amit hús-vér szereplőkkel tölt meg. Pilotkritika.

A Barkskins alaphelyzete és a jelen világállapot között könnyen találhatunk párhuzamokat. Az európai telepesek a gyarmatokra hajózva Új Franciaországban próbálnak egy más életet kezdeni: addigi életüket (és főleg bűneiket) igyekeznek hátrahagyni és megalapozni többé-kevésbé öreg napjaikat.

A vidék még vad, mint egy emberhez nem szokott állat, a sűrű sötét erdő a telepes ellensége.

A francia és az angol bevándorlók itt a természettel is harcra kelnek, főleg, ha az indiánokat is figyelembe vesszük. Az első epizódban az irokézek keveset szerepelnek, legtöbbjüket akasztófán lógva látjuk, mégis azt sugallja a sorozat, hogy az ő népük valóban a természet része, nem pedig ellensége annak.

Ebbe a környezetbe érkezik Rene Sel (Christian Cooke) és Charles Duquet (James Bloor), akikre az eredeti Franciaországban csak a börtön várna, itt viszont három év szolgálat után szabadok lehetnek. Így kerülnek a David Thewlis (Harry Potter filmek, Wonder Woman) alakította Claude Trepagny házához, aki mélyen az erdőben él egy indián nővel. A fallal körülvett telepre mások is érkeznek: Melissande (Tallulah Haddon), akit a nővérek a házasságára készítenek, a rejtélyes ügynöke a gyarmatosító vállalatnak (Aneurin Barnard), aki egy eltűnt kollégája után nyomoz társával, a tanult, de lenézett indiánnal (Zahn McClarnon). Egy ideje már a vidéken él a fogadó tulajdonos feleségével is (Marcia Gay Harden). A háttérben szervezkedő és erős női karakter kitűnik a főbb szereplők közül, akiknek útjai az első részben kevéssé keresztezik egymást, de az már most látszik, hogy mi bennük a közös.

Új Franciaországban mindenki cipel valamit magával, bármennyire is az új élet az, ami ide vonzotta őket. Új Franciaország tökéletes szimbóluma és jelölője annak a paradoxonnak, amitől ezek az emberek szenvednek. Belekerültek egy új környezetbe teljesen új lehetőségekkel és még több veszéllyel, de a régi Franciaországot, az ottani rendszert és főleg az ott szerzett bűneiket még mindig cipelik.

Hogyan is lehetne egy új kultúrát létrehozni, ha a régi társadalomnak csak a sérült része érkezik?

Az első részből azt látjuk, hogy nagyon nehezen. A Barkskins megkapó és többrétegű karakterei mind valamit leplezni akarnak, a felszín alatt mást fontolgatnak, de mindegyiküket kordában tartja az erdő.

A Pulitzer-díjas Annie Proulx azonos című regényéből adaptált Barkskins azok közé a Nat Geo sorozatok közé tartozik, amik bár fikciósak, de egy tananyag szemléltetőjeként is megállják a helyüket. Az írónő korábbi munkáiból születtek a Kikötői hírek, vagy a Túl a barátságon is, így az alap adott egy mélyreható sorozathoz. A nagy múltú és még nagyobb hírű televíziós csatorna korábban már bizonyított a Géniusz antológiasorozattal, aminek évadjai egy történelmi személy köré épülnek, de a Halálzónával is, ami az ebola amerikai megjelenését taglalja.

A National Geographic játékfilmsorozataira igaz, hogy hozzáértően nyúlnak az alaphoz, ami ebben az esetben az 1600-as évek francia telepeseinek élete. A Barkskinsben a díszlet fokozza a hitelességet. A helyszínek akár egy skanzen, a kosztümök, mint a múzeumi darabok. Pedig minden a sorozathoz készült, kézzel, korhű anyagokból. A Barkskins azonban nem ragad le a korhűség felületes majmolásánál.

A sötét, végeláthatatlan erdő egyszerre mutatja a szereplők súlyos múltját és egyszerre lesz egy értelmen túli misztika színhelye is.

Gőzölgő folyó, szellemként csoportosuló varjak és földön túli hangokat hallató éjszaka. Mind a végtelen és feltérképezhetetlen erdő sajátjai, amit ezek a szerencsétlen emberek éppen bolygatnak. Önnön lelki és múltbéli problémáiknak tökéletes sötét tükre ez, ami csak azt reflektálja, amitől már amúgy is szenvednek. A sorozat rendkívül jól használja a környezetet az egyes emberek, a formálódó új világ lelkének kivetítésére.

A szereplők pontos ábrázolásával és a természet erejével a Barkskins egy kiváló látlelet egy korról, ami bizony megismételni látszik önmagát.

A Kérgesszívűek 2020. augusztus 2-től látható a National Geograpchic csatornán.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.