Sorozat

Bérölések vígjátéka – Barry (2. évad)

Lehet-e még jó ember az amatőr színésszé avanzsált bérgyilkosból? A Barry 2. évada ugyanazokat a kérdéseket boncolgatja, miközben a készítők egyre élesebbre csiszolják a sorozat stílusát.

Színház az egész világ, különösen Barry (Bill Hader) számára, aki veteránból bérgyilkossá, majd kezdő színésszé módosította pályáját. Az új szerepek új Barryt követelnek meg, de az átállás nehezen megy, mikor gengszterek fenik rá fogukat, és a megélhetését gyilkológép hősünknek köszönhető nagybátyja (Stephen Root) is vissza akarja rángatni a szakmába. Az első évadban találkozhattunk Barryvel, megismerni viszont csak most kezdjük igazán.

Kemény pillanatban hagytuk ott az első évadot: a kezdetben azonosulási pontként funkcionáló főszereplő pozitív karaktereket ölt, hogy mentse a bőrét. Az antihős jelleg pedig elég nagy gyomros a felszínen vígjátéknak tűnő történetben. A Barry azonban nem vígjáték, és bár ez egyre inkább világos a sötétebb tónusú második szezonnal, közben a poénok is egyre jobban működnek.

Bill Hader és Alec Berg sorozata a második évaddal forrja ki igazán magát.

Jobban fókuszált történettel, kevesebb sallanggal inkább érződik egy négyórás filmnek, mintsem sorozatnak. Barry és a lassan idegronccsá őrlődő Sally (Sarah Goldberg) továbbra is együtt járnak – nemcsak a színjátszóra, hanem a civil életben is. Mesterük, Mr. Cousineau (Henry Winkler) még mindig képtelen túltenni magát szerelme halálán, akit a rejtőzködő bérgyilkosunk tett el láb alól. A tagozat nem működhet rendező nélkül, de hamar sikerül visszacsábítani őt egy különleges est ötletével, ahol a növendékek saját traumáikat adaptálják a színpadra.

Itt kezdődik Barry önvizsgálata, aki afganisztáni szolgálatát idézi fel: embert ölt, és ennek a súlya azóta is nyomja a lelkét. A helyzet csupán az, hogy ez hazugság. A gyilkosság semmilyen furdalást nem okozott neki az ott töltött idő alatt, sőt inkább igazi tehetségét hozta a felszínre. Ezt a tehetségét igyekszik helyettesíteni egy másikkal, az eredmény pedig meglepő.

Abszurd látni azt, hogy míg a gyilkolásban tehetséges, sorra a legrosszabb szituációkban találja magát. Bill Hader egy külön epizódot szentelt egy félremenő megbízásnak, amiben egy taekwondo bajnokot és (ha lehet) még veszélyesebb kislányát kell elintézniük. A legelképzelhetetlenebb idióta helyzetekben és jelenetekben tobzódik ez a rész. A szánalom, a röhej és a morbid humor ilyen egyvelege egy igazi felkiáltójel: olyan, mintha csak ezért készült volna el a sorozat. Az ekkora szívások mellett Barry színészi karrierje viszont meredeken ível felfelé – pedig nem is tud színészkedni. Csupán jókor van jó helyen a megfelelő érzelmi állapotban, köszönhetően a traumatikus élményeknek és belső válságainak, főleg vérszomjának. Ahhoz, hogy Barry kitörjön színészként, elengedhetetlen a bérgyilkos-pálya, melyből élményei nagy részét meríti.

Az irónia főszereplőnk történetében egyre maróbb, miközben a humor egyre ádázabb, kíméletlenebb és hasfalszaggatóbb. Pedig inkább sírnunk kéne.

Ha a színfalak mögé nézünk, egy mélyen szomorú ember útkeresésének lehetünk szemtanúi, aki igyekszik jól cselekedni, de a régről beépült túlélőreflexei ezt nem engedik neki. Körülötte pedig kezd leomolni az élet, amit gondosan, véráldozatokkal épített. Fuches folyamatosan átveri; míg a csecsen maffia, az emberbarát gengszter, Hank (Anthony Carrigan) vezetésével zsarolja; a rendőrség pedig nyomoz tettei után.

A magánélete sem sétagalopp, mert barátnője képtelen elviselni Barry véletlen sikereit, miközben maga is viaskodik saját színészi karrierjével. Sally megkísérli előadni önálló #metoo sztoriját az elnyomott nőről, aki szembeszáll erőszakos ex-barátjával, de ez is egy hazugság. Vágyálom csupán, mely elmarad Barry teljesítményével szemben, aki a legmélyebb érzéseit engedi szabadjára, és ezáltal mindenkit megtéveszt arról, hogy van benne valami kraft. Mi marad tehát a színpadon? Mindkettejük kívánt élete azzal az énjükkel, akivé válni akarnak: tehetséges színész és kitartó, önazonos, független művésznő. Azonban még lehetnek azok, akik szeretnének.

A sorozat egyre inkább kezdi megtalálni a saját hangját, már csak Barrynek kéne. Vadabb kilengései a 2. szezonban már sokkal megalapozottabbak, mint régebben, de még itt túl sokat gyilkol ahhoz, hogy végképp hátrahagyja ezt a bizniszt. Lehet-e egyáltalán teljesen leszakadni az alvilágtól? Alec Berg és Bill Hader úgy tűnik, nem afelé tereli a történetet. A maffia fokozott jelenléte és Fuches mesterkedései legalábbis mást vetítenek előre, miközben Barryről is fokozatosan lehull a lepel – reméljük, ezzel együtt nem hullnak az áldozatok is.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..