Egy ellentmondásos szuperhős karakterrel, családi drámával, határozott erőszakkal, mégis young adultos hangnemmel indított a héten a The CW legújabb képregénysorozata, a Black Lightning. A katarzisra még várunk, de aki kedveli a csatorna szuperhőseit, nem fog csalódni a január 16-án startolt új szériában sem.
1977 áprilisában Tony Isabella és Trevor Von Eeden képregényforradalmat csináltak, amikor megjelentették a Black Lightningot, az első olyan szuperhős sztorit, aminek egy afro-amerikai karakter volt a főszereplője. Nem ez volt azonban az egyetlen újszerű Jefferson Pierce alakjában. Az egyébként elektromosságot gerjeszteni és manipulálni képes metropolisi férfi családos ember, volt nejétől két lánya van, akik szintén metahumán tulajdonságokkal bírnak. Anissa képes változtatni saját sűrűségén és lökéshullámokat tud kelteni, Jennifer pedig apjához hasonlóan az elektromosság bajnoka.
A The CW az utóbbi években szinte a DC istálló házi csatornája lett: a Smallville, A zöld íjász, a Flash és A holnap legendái után, az első afro-amerikai igazságosztónak, a Black Lightningnak is ez a csatorna ad otthont. A Mara Brock és Salim Akil által jegyzett széria nem keveredik a csatorna többi sorozatával, teljesen önálló univerzumot alkot,
és az első rész alapján sokkal inkább reflektál a valós élet problémáira, mint a többiek.
A pilot szerint az alkotók tartják magukat a képregény alapsztorijához. Jefferson Pierce szerepében Cress Williamst láthatjuk, Anessát Nafessa Williams, Jennifert China Anne McClain alakítja. Természetesen már az első epizódban feltűnik a karakter ősellensége Tobias Whale (Marvin „Krondon” Jones III) is.
Az első rész kicsit komolyabb hangot üt meg, mint a társaság többi sorozata: a családi konfliktusok, a tinédzserkori lázadás, a közösség vezetése valamivel árnyaltabb történetvezetést ígér – de ez azonban egyértelműen az akciók rovására megy. Pierce már nem fiatal, érett férfi, „felnőtt” problémákkal, így az alkotók – szerencsére – több időt töltenek ennek az életnek a bemutatásával, mint csihi-puhival. Az különösen dicséretes, hogy nem csináltak a karakterből Grál lovagot: Pierce, ha bedühödik, nem kímél senkit – és ez tulajdonképpen már az első részben rendkívül szerethetővé teszi. Természetesen a fiatal karaktereknek köszönhetően a széria biztosította, hogy a young adult közönséget se veszítse el – és néhány látványos villámcsapással azt is megígérte, hogy nem feledkezik meg a hagyományos akciósorozatok kedvelőiről sem. Egyelőre még nem látni, hova fut ki a dolog – én úgy gondolom, egy esélyt biztosan megér Metropolis Fekete Villáma.
https://www.youtube.com/watch?v=4ujTcNAf9a8
