Sorozat

Rothadás testközelből – Black Summer

A Netflix új zombi-sorozata, a Black Summer bedobja a nézőt a húsevő apokalipszis kellős közepébe, és nem engedi onnan. De van új a nap alatt?

Ezzel az egész „világvége zombikkal” tematikával az a legnagyobb baj, hogy nagyon nehéz újat mondani róla. Nem csoda, a zombiapokalipszis pontosan az, ami: hörgő-morgó élőhalottak bóklásznak, embert esznek, az emberek pedig menekülnek előlük. És ebben bizony nincs túl sok variálási lehetőség. Persze lehet keresni az ellenszert, mint tette Brad Pitt a Z világháborúban, vagy lehet az egészből egy végeláthatatlan akcióorgiát kanyarítani, mint a Kaptár.

Át lehet helyezni történelmi környezetbe, ahogy pár hónapja a Kingdomban láthattuk, és persze lehet karakterközpontú, a civilizáció vége utáni társadalmi próbálkozásokat bemutató történet, mint a The Walking Dead. És persze lehet vígjáték, mint Jim Jarmusch következő filmje vagy a zombivá vált kertvárosi családanyát felvonultató Santa Clarita Diet

és persze a The Asylum és a SyFy közös agymenése, a Z Nation.

Szóval lehet itt sok mindennel próbálkozni, de ha tényleg a zombikat helyezik a középpontba, a lényeg nem nagyon változik (azért ellenpélda akad, például a nagyszerű Vonat Busanba vagy a Kiéhezettek). Ezek után nem csoda, hogy a Black Summer alkotói mindenáron ragaszkodtak hozzá, hogy a sorozatot a Z Nation spinoff-szériájaként prezentálják, miközben a kettőnek nagyjából semmi köze egymáshoz. Oké, a Z Nationben hivatkoztak arra a bizonyos „fekete nyárra”, amikor mindennek vége lett, de míg abban zombitornádók, zombicsecsemők és zombitáncosnők voltak, a Black Summer véresen komolyan veszi magát.

A sorozat nyitójelenete néhány héttel azután játszódik, hogy elkezdődtek a zavargások. Már mindenki tudja, mi a helyzet, de igazán még senki nem érti. A rendfenntartó erők még a helyükön vannak, a civil lakosság evakuálása folyamatban. Még van rend a rendetlenségben, de egyre jobban eluralkodik a káosz, az alkotók pedig nagyon ügyesen ezt használják ki.

Hosszú, vágás nélküli snitteken keresztül látjuk az eseményeket, méghozzá testközelből.

Az operatőr ott lohol az emberek (vagy a zombik) között a kézikamerájával. Ő nem a történet része, mégis azzá válik. Nem fókuszál, csak sodródik az árral, miközben körülötte megtörténnek az események. Ez a nézőpont a sorozat legnagyobb erőssége, amivel tényleg közel hozza a kaotikus helyzet valóságát. És hogy ezt még jobban kidomborítsák, az írók fejezetekre szabdalták az epizódokat. Minden szegmensben más-más karaktert követünk, így gyakran előfordul, hogy egy korábban belső szemlélőként lezajlott eseményt külső szemlélőként is végignézhetünk.

Okos megoldás, ami kristálytisztán megmutatja, mennyire hiábavaló minden, hogy mennyire egyedül van mindenki. Megmutatja, hogy itt most mindenkinek csak a maga túlélése számít, minden más csak háttér ehhez. A párbeszédek szinte teljes hiánya pedig csak tovább erősíti ezt. Vannak interakciók, a szereplők néha egymás mellé sodródnak, de a Black Summer elkerüli, hogy ezek azonnal ismerkedni kezdjenek.

Nem kerül elő senkinek a múltja, néha még be sem mutatkoznak egymásnak. Csak annyit mondanak, amennyit a helyzet megkíván.

Ironikus módon ami a sorozat erőssége, az egyben a gyengéje is. Ebből a perspektívából, ezzel a szerkesztő elvvel esélytelen, hogy megismerjük a szereplőket, és még esélytelenebb, hogy közelebb kerüljenek hozzánk. Így aztán magához az eseményhez kellene kötődnünk, annak kéne olyannak lennie, hogy rögtön ugorjunk is a következő epizódra. És ez bizony keményebb dió, amit a filmtörténetben eddig csak kevesek tudtak feltörni.

Talán ha kicsit magasabb volna a „production value”,

akkor jobban sikerülne, de ez a Black Summer másik nagy baja. Nem olyan jók a maszkok, nem olyan minőségiek az effektek és nem olyan látványos, aminek annak kéne lennie. Persze ez is lehet a koncepció része, csak akkor egy másfél órás filmet kellett volna belőle csinálni, mert nehezen tudom elképzelni, hogy ezt így tömegek fogják órákon át nézni – annak ellenére, hogy tényleg érdekes a koncepció.

 

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..