Sorozat

Az ál-Lady Chatterley – Botrány brit módra

A fergeteges Egy nagyon angolos botrány után itt van a Botrány brit módra, amiben egy újabb nagy port kavart szigetországi skandalum részleteit ismerhetjük meg. A hangvétel ezúttal azonban sokkal komolyabb, ami nem vált a sorozat előnyére.

Az Egy nagyon angolos botrány producerei és a brit BBC az Amazonnal karöltve ezúttal a skót nemesek viselt dolgairól készített háromrészes minisorozatot. Bár a Botrány brit módra című második szériában teljesen más színészek és alkotók vettek részt, illetve a történet is teljesen új, a címen kívül a botrányos események felépítése és tematikus ábrázolása is rokon vonásokat hordoz. Ettől függetlenül, aki egy újabb sziporkázó Egy nagyon angolos botrányt vár, az könnyen csalódhat.

A középpontban ezúttal is két ember kapcsolata áll, akik egy per keretein belül kénytelenek magánéletük intim részleteit közszemlére tenni, miközben a sajtó és a közönség szélsőséges indulatok között csámcsog rajtuk. Persze, ahogy a korábbi évad,

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

a Botrány brit módra is a korabeli kollektív vélemény és erkölcsi ítéletalkotás mögé próbál bepillantást nyerni,

a jelen tárgyilagosabb álláspontjából újraértékelve a nagy port kavart eseményeket.

A Botrány brit módra A koronával az angol uralkodói szcénában színészi rutint szerzett Claire Foyt vonultatja fel a házasságtörésért és promiszkuitásért pellengérre állított Margaret Campbell, vagyis Argyll hercegnéje szerepében, míg férjét, Argyll hercegét Paul Bettany alakítja. Kettejük érzelmileg instabil kapcsolatát és házasságuk botrányos véget ért történetét dolgozza fel a minisorozat.

A valódi botrány a felszínen egy szexuálisan kicsapongó életet élő hercegnéről szól, akit látványos médiacsinnadratta közepén választanak el a férjétől, mivel önként nem hajlandó válni. Az 1963-as perben a férj tárgyi bizonyítékokat, például fellációt ábrázoló polaroidokat és a nő személyes naplóját is bemutatja, amik mindenki számára egyértelműen meghatározzák, ki az erkölcsileg feddhető ebben a történetben. Lehet gúnyolódni és felsőbbrendűséget érezni a bűnös láttán, az eseményekről pedig a sajtó is rendszeresen becsmérlő stílusban számol be. Vége is a történetnek, vagy talán mégsem?

A Botrány brit módra a hercegné személyiségét és viselkedését igyekszik jobban megérteni,

hogy világossá váljon, mi váltott ki ekkora népgyűlöletet és kollektív morális megszégyenítést egy magánügynek minősülő perben a nemesi élet egy viszonylag jelentéktelen tagjával szemben.

A sorozat fokozatosan fel is tárja a herceg és hercegné szélsőségesen manipulatív kapcsolatát, amiben, úgy tűnik, az érzelem csak az elérendő célok egy eszköze a herceg kezében. A hatalmas kastélyt és vele hatalmas költségeket öröklő nemes gyakorlatilag pénzes apja miatt veszi el Margaretet, aki ettől kezdve a nárcisztikus, bántalmazó és végeredményben őt kisemmiző férfi függésébe kerül. Az előző Botrány-szériának és ennek is azonban része mindkét fél karakterhibáinak és problematikus viselkedésének bemutatása, így a hercegné kétes machinációi is a felszínre kerülnek. Ezek leginkább az örökség megtartására tett kísérletekben testesülnek meg, de a népharag nem emiatt, hanem a hercegné feltételezett szexuális kicsapongásai okán csapott le rá.

Margaret ugyanis a hírek és naplóbejegyzései szerint rendszeresen járt partikra és szórakozott férfiakkal, az egyik elhíresült polaroidkép is egy azonosítatlan férfit ábrázol félreérthetetlen pózban. Hogy Margaret házasságon kívüli kapcsolatot folytatott, abban eddig sem volt kérdés, a Botrány brit módra – a korabeli bírói indokolásában szereplő leegyszerűsítő, szélsőségesen szexista nézet helyett, miszerint a nőt kielégíthetetlen, erkölcstelen vágyak irányították – inkább azt próbálja megérteni, hogyan jut el valaki oda, hogy házassága mellett különböző parakapcsolatokban keresse a boldogságot.

A sorozat szerint erre csak részben magyarázat a szélsőségesen manipulatív, bántalmazó kapcsolat.

Az alkoholista, agresszív herceggel megélt érzelmi ridegség és kihasználtság csak a felszín, ami Margaretnek a szüleitől való függő kapcsolatán is alapult. A szülők halálával minden érzelemteli viszonyulás eltűnt a hercegné életéből, aki gyógyírt talált a társas összejövetelekben. De a Botrány brit módra az egész nemesi világot felelőssé teszi: a szigorú kasztrendszer szerint működő brit előkelő közeg a könyörtelen szabályaival és zárt csoportjaival, a köznép felé irányuló megvetéssel és misztikusnak tűnő elzárkózással hozzájárult Margaret tökéletes elszigetelődéséhez és érzelmi elszegényedéséhez. A hercegnét illető, sokszor alaptalan és rosszmájú híresztelések az egész kasztot veszélyeztették, hiszen minden „léhűtő” nemre az erkölcstelenség és züllöttség bélyegét sütötte. A magánélete mellett így Margaret a saját társadalmi csoportjában is száműzötté vált. A sorozat viszont azt is bemutatja, hogy a teljes elmagányosodást a polgári per hozta el Margaret számára.

Személyében egy egész nemzet gyűlölhette nyíltan, saját frusztrációikat szabadon engedve a köznép nyakán élősködő nemeseket és a szabad szexuális életet élő nőt.

A társadalom kétszínűsége jól megragadható a herceg erkölcsi felmentésében és a feleség felelőssé tételében: a közvélemény csak a botrányra és látszatra kíváncsi, a tettek mögötti okokra vak. Nem véletlenül, a nyilvános erkölcsi megszégyenítés a társadalmi feszültség csökkentésének hatékony eszköze, és segít az önmagát jelentéktelennek érzett egyénnek másoknál különbnek éreznie magát. Margaret történetének igazi tragédiája pedig az, hogy felismerte bukásra ítélt helyzetét és önként vállalta a megszégyenítést – miközben feltételezett szeretői (köztük a képen szereplő férfi) nevét a botrány eszkalálódásának megakadályozására végig megtartotta magának. A Botrány brit módra egyik olvasata szerint pont azért, mert ezek a férfibarátok gyakran homoszexuálisok voltak, aminek nyílt vállalása törvényellenes volt akkoriban – erről szól az Egy nagyon angolos botrány is.

A sorozat tehát a jelenből újraértékelhető erkölcsi szerepeket és a közélet szexualitással kapcsolatos kétszínűségét elemzi és mindezt jobb értelemben vett akadémikus módon teszi. Hagyományos az epizódok dramaturgiai felépítése, a sorozat esztétikai megjelenítése és a színészi játék is. Jó nézni, a három rész alatt is kialakul érzelmi viszonyulás a szereplőkhöz, és az egész képes valamiféle katartikus megélést is kiváltani, amiben nagy szerepet játszik Foy és Bettany. Gyakorlatilag ők ketten viszik a hátukon a sorozatot színészi mesterkurzusukkal, amit mindenféle körítés nélkül is órákig lehetne nézni. De a Botrány brit módra alájuk tesz mindent a díszletektől az operatőri munkáig, ezzel nincs is gond.

Hogy miért nem lesz mégsem annyira élvezhető filmélmény, mint az Egy nagyon angolos botrány volt, ahhoz a tónusváltásnak van köze.

Stephen Frears – az előző etap rendezője – pontosan ért az intrikák színreviteléhez, így az ő kezében a botrány (ami ugyebár a köznép felháborodásán alapul) természeténél fogva sokkal humorosabb formában nyilvánult. A homoszexuális kapcsolatát tagadó angol pártelnök és gyilkossági pere önmagában leírva is fantasztikusan komikus tud lenni, hát még ha két olyan színész adja azt elő, mint Hugh Grant és Ben Whishaw. Az Egy angolos botrány a szatirikus ábrázolásmód mellett a helyzet drámaiságát és a katarzist is patentebb módon át tudja adni, mint a Botrány brit módra, így sokkal mélyebb hatással tud élni utódjánál. A norvég Anne Sewitsky, az új évad rendezője megmarad az egysíkúbb és unalmasabb ábrázolásnál.

De ami talán még a humor hiányánál is problematikusabb, hogy az előző évadban pellengérre állított karakterrel szemben (akit Wishaw játszott) Margaret még a fenti okfejtés ellenére is kevésbé szerethető figura. Hogy ebből az aspektusból, témaválasztásában, eszközeiben elhibázott-e a Botrány brit módra, az kérdéses. Könnyen lehet, hogy Margaret csak egy egyszerű, a jólétbe beleszületett, a saját kétségbe vonható eszközeivel harcoló feleség volt, aki a saját életének és körülményeinek áldozatává vált. Persze attól, hogy valaki éretlen vagy tudatlan, még nem érdemli azt, amit Margaret kapott, de a groteszk ábrázolás talán a szerethetőségén is javított volna.

A Botrány brit módra az HBO Max kínálatában érhető el.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés