Sorozat

Mindannyian kapcsolódunk – Szép új világ

Aldous Huxley híres disztópikus regénye, a Szép új világ (Brave New World) egy minisorozat formájában kapott adaptációt a Peacock gondozásában. A sorozat Huxley világát eggyel tovább gondolja, modernizálja, s a kasztrendszer mellett a hálón való összekapcsolódás jövőképét is megfesti.

Aldous Huxley 1932-ben megjelent regénye elképesztően negatív, azon túl, hogy egy disztópia vízióját gondolja ki és mutatja be, derekasan elbánik saját korával, de a megmaradt természetközeli, törzsi kultúrákkal is. A mesterségesen létrehozott kasztrendszer, a hipnózissal történő kondicionálás és a napi drogfogyasztás nála amolyan szükséges rosszként jelenik meg, mellyel ugyan az emberek elvesztik a szabad akaratot, a kreativitást, az egyéniséget és a kultúrát, de legalább nyugton vannak, nem ölik halomra egymást és más módokon sem pusztítják el magukat.

Nem egy olyan jövőkép, ami tetszetős, de a többi alternatívával szemben ez legalább fenntartható.

Az NBCUniversal streaming csatornáján, a Peacockon debütált adaptáció lényegében a regény történetéből merít, a benne rejlő filozófiai kérdésekkel kevésbé zavartatja magát. Plusz Huxley keserűségén is javít, ettől lényegében több az akció és szerethetőbbek a karakterek. A popcorn nem akad a torkunkon nézés közben, és a munka utáni sorozattal pihenés sem keserít el túlságosan, hogy netán újragondolnánk létezésünk értelmét és értelmetlenségét.

A Szép új világ nem először kerül a képernyőre, de egyik adaptáció sem lett túl sikeres, s azt a visszhangot, amit Huxley elért, azt egyáltalán nem közelítették meg. Pedig lehetne, hiszen David Wiener 2020-as minisorozata sem pusztán elmeséli a regényt, az azóta eltelt majdnem 50 évnek megfelelően felfrissítette és egy éppenséggel ki is egészítette. A legfeltűnőbb különbség a Szép új világ regény és legújabb adaptáció között a társadalom ábrázolása: ugye Huxley világában a társadalom egy születéskor meghatározott kasztrendszer mentén rendeződik, amit kondicionálással és nagy adag folyamatos boldogság droggal tartanak fent.

Míg Huxley társadalmában az alacsonyabb kaszt tagjai fizikailag is kisebbek, a filmben ránézésre ők is pont olyanok, mint mások, csak másra lettek beosztva. Ebből is következik, hogy míg az első esetben tényleg fel sem merül a kasztok elégedetlensége, a sorozatban igen. A másik különbség a legfelsőbb osztály maga: a felső osztály tagja maguk között nagyjából egyenrangúak nemre való tekintet nélkül, s bárki szabadon szexuális életet él bárkivel – mondhatni kötelesek is.

Hogy lesz rossz a jövő? – Disztópiafilmek felemelkedése és bukása

Az adaptáció a nemi egyenlőség mellett megfelelő arányban emel be színes bőrű karaktereket is, a szexualitás terén pedig hátra hagyja a homoszexualitás limitáltságát és az aktus intimitását is. Ráadásul cseppet sem szűkmarkú ezen alfák és béták hedonisztikus örömének, orgiáinak bemutatásában.

Ennél fontosabb különbség, hogy a Huxley világában még nem létező virtuális összekapcsolódás itt központi szerepbe kerül.

Az irányítók által létrehozott Indra névre keresztelt mesterséges értelem irányítja az Új London precízen kigondolt világát, s az ő segítségével kapcsolódik mindenki mindenkivel. Nem csak amikor együtt dolgoznak, együtt esznek, majd együtt szexelnek az aznapi partiban, hanem bármikor máskor. Ebből a teljes átláthatóság, a digitális rögzítettség és a visszakereshetőség, vagyis még nagyobb fokú kontroll következik. Ez a bármikor-bárkivel való összekapcsolódás, az ebből fakadó átláthatóság egy roppantul aktuális kérdés. A napjainkban amúgy is rohamos iramban fejlődő internetes terek jelentőségét a pandémia okozta fizikai szeparáció rendkívül módon felerősítette. Innen már pár lépés csak az emberi testbe közvetlen behelyezett adó-vevő vagy az ennek kötelezővé tétele.

Ebbe a világba csöppen bele John (Alden Ehrenreich), aki neveltetését illetően félig az új, félig a régi világhoz tartozik. Ám míg Huxley ellehetetleníti, önpusztítóvá teszi karakterét, az adaptáció megfordítja az erőket és John az új világra gyakorolt elsöprő hatásával foglalkozik. De nem csak John karaktere és története szépül meg, Lenina Crown (Jessica Brown Findlay) sem csak egy átlagos nő, aki kondicionáltságának megfelelően kedvel és undorodik dolgoktól. Lenina a sorozatban érző nővé válik, aki egyedi és erős. Illetve Bernard Marx (Harry Lloyd) örökké szorongó karaktere is néha egész szórakoztató vagy éppen kedvelhető lesz.

Míg a regényben ők csupán példák, hangyák a bolyból, itt szinte hősies hősökké válnak egytől-egyig.

Még John anyja, Linda (Demi Moore) is egy tökös és harcias nő, és persze egyáltalán nem csúnya vagy elhízott – ahogy azt Huxley képzelte el.

A változtatások további nagy vesztese Shakespeare. Huxley világában Shakespeare képviseli az irodalmat, a kultúrát, illetve az érzelmekről való megnyilvánulás lehetőségét. John Shakespearet olvasva válik képessé reflektálni saját létezésére. A sorozatbeli Johnnak olvasás helyett a zene és a slágerek dalszövegei jutottak. De vannak ötletes hozzátoldások is, például a régi világot bemutató rezervátum egyik látványossága az ünnepnapként bemutatott Black Friday. Illetve az új világ vizualitása mindenképp elismerést érdemlő, a felvonultatott dizájn ruha kollekció, a minimalista épületdizájn, a folytonos érzékiség és exkluzivitás, ami végig elképesztően steril marad – mindez valóban megteremt egy sajátos és futurisztikus jövőképet.

Az a legnagyobb probléma ezzel a kissé hosszúra nyújtott regényfeldolgozással, hogy nem meri bevállalni Huxley szélsőségességét, kegyetlenségét és egyben kigyomlálj a mélységét is. A hígítást pedig a karakterek szerethetőbbé (és hiteltelenebbé) való tétele mellett különböző műfaji sablonokkal próbálja elérni. Egy kis akció itt, egy kis szerelmi dráma ott, amott meg sci-fi, mesterséges értelem, legvégül pedig nyitva hagyott, talányos történeti szálak. De az akció annyira nem menő, a szerelmi dráma nem kifejezetten szívszorító, s ezért marad a kérdés, miért nem foglalkozik a sorozat többet a disztópiával, ami viszont érdekes lenne.

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya