Sorozat

Alpári humor csapolva, habbal – Brews Brothers

Egy mikro-sörfőzdét vezető testvérpár kalandos mindennapjairól szól a Netflix legújabb vígjátéksorozata. Az egy-két jól kidolgozott karaktert és a kellemes alaphangulatot azonban beárnyékolja az olcsó humor. Vajon megállja-e a helyét az ötletesen elnevezett Brews Brothers a 21. század sitcom-dömpingjében?

Ezekben a nehéz időkben – talán jobban, mint valaha – az embereknek szükségük van egy kis vidámságra, nevetésre és üdeségre, hogy kiszakadjanak a nyomasztó és fullasztó mindennapokból. Úgyhogy egy új vígjátéksorozat érkezése pont a húsvéti ünnepek előtt mindenképpen üdvözítő. Hiába szomjazunk azonban a könnyed műfaj ígérte felhőtlen szórakozásra, ahhoz, hogy egy alkotás igazán friss legyen, sok elemnek kell szépen összeállnia – akárcsak egy kézműves sör esetében. Egy jól működő sitcom receptje az eredeti történet, átgondolt karakterek, fordulatos cselekményvezetés és persze a legfontosabb, a kiemelkedő humor. És bár Greg Schaffer (Laborpatkányok) sorozatának 8 részes első évada ezekből több elemet is ügyesen és szórakoztatóan visz a kisképernyőre, legalább ugyanannyiban kudarcot is vall.

A történet két fiatal „sörmesterről”, a Rodman fivérekről szól, akik gyerekkoruk óta arról álmodoznak, hogy közösen főzzenek sört.

Egy tinédzserkori veszekedés azonban évekre szétválasztja őket. Amikor a Brews Brothers nyitányában újra találkoznak, Adam (Mike Castle) kisegíteni igyekszik testvérét, Wilhelmet (Alan Aisenberg) és annak döcögősen a csőd felé haladó sörözőjét. A bökkenő csak az, hogy míg Wilhelm az arany nedű közösségkovácsoló és pénzcsináló oldalát hajszolja, addig Adamot a tökéletes sör érdekli. Lenéz mindent és mindenkit, akinek nincs hibátlan ízérzéke vagy ne adj isten, szívesen iszik Budweisert. Kettejük ellentétére épül a sorozat – kihasználva az ötletes és sokszor tényleg vicces jellemkomikumot. Ráadásul Castle és Aisenberg nagyjából ki is hozza a maximumot az átgondoltan megírt karakterekből, plusz a kettejük közti kémia is jól működik.

A sitcomra oly jellemző a kevés és többnyire zárt helyszín, ez a Brews Brothers esetében a sörfőzde és a kocsma, ami hangulatosan kiépített: tágas tér, csillogó fémtartályok, faasztalok és a végtelen sörválaszték a csapokon. Az ember tényleg a mára annyira menőnek számító micro breweryk egyikében találja magát. Szinte kezünkben érezzük a frissen csapolt sört, ám senki nem a sorozatból fogja megtudni, hogyan is kell sört készíteni, mik a folyamatok, az összetevők vagy hogy mi a különbség az IPA, a stout, a pilsner vagy a porter között. Pedig ha azt nézzük, hogy Adam és Wilhelm is szakmájuk egyik legjobbja, igazán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna a sörgyártás szakmai oldala. Arról nem beszélve, hogy olyan mennyiségű ingyen sört osztogatnak szét minden részben, hogy hamar irreálissá válik, hogy a söröző nem zár be. A Brews Brothers azonban nem ezen vagy a mellékszereplők sablonosságán csúszik el. A sorozat Achilles-sarka egyértelműen az a fajta megosztó humor, amely Hollywood vígjátékainak legalább felét jellemzi jó 20-30 éve már.

Bár a legelső epizód még csak finomkodva mártózik meg az altesti humorban – pisit kapunk a sörbe és szexboltnak nézik a kocsmát.

Ám ahogy haladunk az évadban előre, egyre elborultabb és gusztustalanabb szegmensekkel találkozhatunk. Egy büfékocsiban alul pucéran szolgál fel egy szexmániás pár, míg Adam hivatalos sörmesterré avanzsálása fenéken átfolyó sör megivását takarja. Látunk spermával festést, hányás szagolgatást és vécéürítést a nyílt utcára. Ráadásul valamiért a készítők kifejezetten viccesnek tartották, hogy a sorozat kutyája állandóan sört iszik.

Noha a poénok nagy százalékát ez a fajta humor tesz ki, eléggé el vannak szórva ahhoz, hogy a sorozat jelentős része teljesen élvezhető, ötletes és aranyos maradjon. Éppen ezért annyira felemás: például elég eredeti ötlet belga szerzeteseket hívni Amerikába, hogy megáldjanak egy monostorrá díszített kocsmát, de amikor kiderül, hogy a látogatók vedelni jöttek, alpári vicceket mesélnek, majd összeverik a kocsmát, máris oda az alapötlet bája.

Ha valakinek tehát fekszenek a dildós, ejakulációs, fingós és hányós poénok, annak be fog jönni a Rodman fivérek csatározása. Aki azonban kicsit szofisztikáltabb vagy intelligensebb vígjátékokra éhezik, az nézzen körbe a Netflix és az HBO Go további kínálatában.

A Brews Brothers a Netflixen látható.

Avatar

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya