Sorozat

Transzexpressz aggódó szülőknek – Butterfly

A Butterfly című sorozat divatos trópusokkal és kényelmes sémákkal igyekszik szoktatni a nézőközönséget ahhoz az új trendhez, amely a transzneműek korai kezelését és átalakulását támogatja. Hogy ezzel pontosan mi a célja, a pilot alapján még nem világos.

A Butterfly egy újabb kísérlet arra, hogy megismertessék a transzszexualitás már sok oldalról, mostanában pedig elég gyakran vizsgált ügyét – ezúttal egy brit kisfiú történetén keresztül. A sorozat Angliában játszódik, valamelyik angol kisvárosban. A család hétköznapi, átlagosan huszonegyedik századi: a szülők elváltak, az anya nevel egy nagykamasz lányt és egy tizenkét éves kisfiút. Ki lehet találni, a fiú a transznemű, aki kislány akar lenni.

Az apa rettenetesen ellenzi ezt, hiszen ő a macsó értékeket képviseli, neki a fia kell, nem egy puhány kislány. Az anya magát hibáztatja, aztán az apát, közben megpróbál megértő és elfogadó lenni. A nővér pedig mindent tökéletesen ért, segíteni akar. Mindenki meg van zavarodva ettől az egész ügytől, de főleg szegény kisfiú, aki csak annyit szeretne, hogy kislányként élhesse az életét. Közben meg mindent felforgat ezzel a vágyával, és ezért magát hibáztatja, ahogyan a gyerekek általában. Sajnos a pilot részben tényleg neki tulajdonítja a negatív következmények egy részét.

A konfliktus nagyon mesterkélt, és olyan egyszerű mint a fakocka, hogy mindenki értse.

A sztorit jól ismerjük az 1999-es Fiúk nem sírnak óta, azóta annyit változott a helyzet, hogy egyre többet beszélünk a jelenségről. Néhol még törvénybe is iktatták, hogy kötelező legyen a megszólított biológiai nemének megfelelő névmást használni. A társadalom viszont nem lett elfogadóbb, húsz év nem volt elég arra, hogy valóban megértsük a problémát. A gond nem a filmek vagy a törvények hiányossága, hanem az, hogy hiába beszélünk róla, személyes tapasztalata sokunknak nincs transzneműekkel. Azt nehéz eldönteni, hogy azért, mert ilyen kevesen vannak, vagy azért, mert nem vállalják fel magukat.

A sorozat azt mutatja, hogy a mai gyerekek ugyanolyan kegyetlenek, mint amilyenek voltak, nekik egy transznemű fiú ugyanúgy „kis buzi” maradt, ahogyan a húsz évvel ezelőtti érzékeny, kissé lányosabb fiúk. És habár tényleg nem rózsás a helyzet, de a készítőknél talán egy kicsit optimistábbak is lehetünk.

A mai nyugati szülők már sokkal jobban ismerik a transzneműek ügyét, hiszen igen sok cikk, sorozat és film foglalkozik részben vagy egészében ezen kisebbség helyzetével (Transparent, Orange is the New Black,  Unbreakable Kimmy Schmidt és még sorolhatnánk). Magyarországra talán kicsit kevésbé jut el ez a sok tartalom, de azért itt is érezni, hogy a fiatalok intenzívebben foglalkoznak a témával.

Kérdés az, hogy mikor nő fel egészen ahhoz a nyugati világ, hogy emberként tudja kezelni a transzneműeket, s ne megoldandó problémának vagy szociális hőstettek tárgyának tekintse őket.

A Butterfly tehát nem mond újat, nem feszeget határokat. Talán csak annyival tágítja a meglévő narratívát, hogy a brit közönség számára közelebb hozza a történetet azzal, hogy az ő szomszédságukba helyezi.

A The Guardian és más brit lapok intenzíven foglalkoznak a témával, és ehhez a vitához tökéletes adalék a sorozat: hogy a szülők elkezdjenek beszélni a témáról és kérdéseket feltenni. Talán pár éven belül ennél komolyabb művek is fognak születni a témában.

Márki Zsófia

Márki Zsófia

Márki Zsófia a PPKE irodalomtudományi doktori iskola hallgatója, kutatási területe az adaptáció-elmélet, ami kiterjed irodalomra, filmekre és mítoszokra is. Kedveli az animációs filmeket, a sci-fi és fantasy zsáner is közel áll hozzá, valamint az obskúrus, kísérleti művek mind a vizuális művészetekben, mind a zene területén.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..