Sorozat

Te kinek hiszel? – Candy

Jessica Biel mindenki által szeretett háziasszonyból lett baltás gyilkost alakít a Candy című sorozatban. A megtörtént események alapján készült sorozat arra igyekszik választ adni, vajon mi vezette el odáig Candy Montgomery-t, hogy a true crime esetek egyik legvérfagyasztóbb elkövetőjévé váljon. Enyhén spoileres sorozatkritika.

Jessica Biel látszólag minden előzmény nélkül brutálisan meggyilkol egy embert. Tudjuk, hogy ő tette, de fogalmunk sincs, hogy miért. Nem, ez nem a The Sinner első évada, hanem a Candy. Biel producerként és főszereplőként ismét egy whydunit krimisorozatban szerepel (azaz egy olyan szériában, amiben nem a gyilkos kilétére, hanem a motivációjára keressük a választ). A The Sinner és a Candy közti hasonlóságok azonban itt nagyjából véget is érnek, utóbbi ugyanis a 2017-es szériával szemben megtörtént eseményeken alapul – a valóságban pedig gyakran nem kapunk megdönthetetlen megoldást a kérdéseinkre. Az, hogy pontosan mi történt Texasban, 1980-ban, a mai napig senki sem tudja biztosan, egy dolog azonban minden kétségen felül áll: Candy Montgomery 41-szer csapott le egy fejszével Betty Gore-ra, a barátnőjére és egyben korábbi szeretője feleségére. Candy bevallotta a bűnösségét, de önvédelemre hivatkozott. De vajon Betty tényleg megtámadta a nőt? Vagy Candyben egyszerűen csak elpattant valami és ezért végzett ilyen különös kegyetlenséggel az áldozattal?

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Robin Veith és Nick Antosca kreátorok a védelem álláspontját tárják a néző elé, ezzel mintegy az esküdtszék egy tagjává emelve őt. Szinte napra pontosan vázolják fel a gyilkossághoz vezető eseményeket, illetve az aznap történteket, miközben Candyt a tökéletes anya és feleségként, az egyházközösség kiemelkedő tagjaként, és úgy általában egy mindenki által szeretett, népszerű nőként festik le. Pedig a nyitójelenetben még Jessica Biel Hannibal Lectert megszégyenítő megszállott tekintettel bűvöli a kamerát, miközben egy vallásos gyerekmesét mond. Azonban mikor a széria végén ismét találkozunk ugyanezekkel a képsorokkal, nem éri el a Holtodiglan-hatást, hiszen már az elején sem merült fel bennünk, hogy egy őszinte, kedves ember meséjét hallgatjuk. Ehelyett amolyan emlékeztetőként szolgál: a texasi kisváros méhkirálynőjének makulátlan látszata hamar elfeledteti velünk a kezdeti kellemetlen érzést. Biel pedig hibátlanul hozza a nőt, akinek mindenhez van egy jó szava, mindenben a végletekig precíz – szinte már természetellenesen hibátlan. Mindenkit elbűvöl, így a nézőt is: az erkölcsi érzékünk tudja, hogy nem Candynek kellene szurkolnunk, azonban Biel alakítása, illetve a karakterrel szemben felkínált alternatívák – mint az áldozat, Betty Gore – azonosulhatatlansága nem könnyíti meg, hogy megvessük a lábunkat a moralitás talaján.

A vádat és az áldozatot képviselő oldalt ugyanis szintén Candy szemszögéből ismerjük meg.

Ebben a színezetben pedig Betty egy elviselhetetlen, neurotikus nő, aki se tanárnak nem jó (nyilván nem véletlenül dobálják a gyerekek tojással a házát), se anyának (a nevelőszülőségre tett kísérletnek távolról sem lett happy end a vége). Szinte teljes ellenpontja Candynek: senki felé nem mutat egy csepp kedvességet sem, mogorva, bosszúvágyó és szinte betegesen féltékeny. És míg Candy lubickol a 70-80-as évek színeiben és mintáiban, addig Betty mind megjelenésében, mind személyiségében egy szürke kisegér, aki Melanie Lynskey megformálásában a melankóliája mögé rejti a forrongó dühét. A texasi sheriff nem látszik tapasztaltnak gyilkossági ügyekben (emellett nem is igazán komolyanvehető, miután Justin Timberlake játssza őt), valamint a jogászok sem tűnnek túl kompetensnek: a bíró elfogult, a védelem vezető ügyvédjének dühkitörései vannak, a vád ügyészei pedig egyszerűen nem elég hatékonyak.

Esküdtként azonban félkarú óriások vagyunk, hiszen sosem ismerjük meg valójában a vád oldalát. „Ez a te verziód” – mondja ki Betty szelleme a bíróságon, és figyelmeztet bennünket, hogy az ő hangja néma sikollyá redukálódik Candy hangos kacagása mellett. Bár a felszínen nem úgy tűnhet, a sorozat valójában pontosan tudja, hogy csak egyetlen oldalt reprezentál – és kicsit jobban megvizsgálva rájöhetünk, hogy nem feltétlenül Candy pártját fogja. Mert míg lassan építkezve mutatja be flaschbackeken keresztül a történteket – az idővonalat Betty halálának napjához viszonyítva jelzi –, és hagyja, hogy Candy egyre inkább a bűvkörébe vonjon minket is, addig az epizódok végén egy-egy flashforward leplezi le a végtelenül szimpatikus nő kegyetlen, megdöbbentően véres és nem sok bűntudatot tanúsító oldalát. Ezt húzza alá a finálé végi negyedik fal áttörés is: egy kikacsintás ez a néző felé, mellyel megerősíti, hogy ez bizony Candy története volt, az ő verziója, amit mi magunk is nagy kegyesen elhittünk neki.

Az tehát, hogy miért vált Candy Montgomery brutális baltás gyilkossá, sosem fog kiderülni.

De valószínűleg pont ezért olyan lebilincselő ez a történet, különösen a true crime műfajának rajongói számára. Bár Betty Gore tragédiája eddig nem szerepelt a megtörtént horrorsztorik legendás esetei között (mint mondjuk a hasonló időszakban ténykedő Ted Bundy sorozatgyilkolása), ez most véget érhet: a Hulun futó minisorozat mellett az HBO is feldolgozza hamarosan a történetet a Love and Death című szériájában, amiben Elizabeth Olsen kelti életre Candyt. Kérdés már csak az: abban a verzióban vajon megismerjük Betty oldalát is?

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés