Sorozat

Örömóda a Nagy Alma közepéről – Central Park

A Bob burgerfalodájának alkotója ezúttal a fanyar humort nyakon öntötte nagy adag muzsikával, megspékelte jó adag énekléssel, hogy egy szerethetően hebehurgya családot ismerhessünk meg, akiknek a Central Park az otthonuk.

Az alkotó, Loren Bouchard miatt óhatatlan, hogy összehasonlítsuk az Apple TV+-on debütált Central Parkot híres elődjével, a Bob burgerfalodájával. Az új, zenés rajzolt vígjátéksorozatban a karakterek ugyanazok a csapott állú figurák, és a helyenként morbid vagy odaszúrósan találó poénok is hasonlítanak. Ugyanúgy egy különc család életét követhetjük nyomon, sőt az egyik főszereplő kislány Molly sokban hajaz Tinára.

De itt el is engedhetjük a fonalat, mert egy sokkal színesebb, vidámabb és közönségbarátabb szitkom indult útjára, amelynek minden lehetősége megvan arra, hogy kibontakozzon. A felnőtteknek készült rajzfilmekben megszokhattuk a trágárságot, a fekete humort és a csodabogár karaktereket, de musicalbe ágyazott mondandójukat csak egy-egy epizód erejéig vállalták.

Central Park (2020)

A történet egy gondnok családjának az egyszerű, de esetlenül bájos életét követi nyomon. A família a parkon belül él egy régi kastélyban, amit egykor sufninak építettek. A kissé lúzer apuka túlbuzgó elkötelezettje a rábízott terület karbantartásának. Felesége ambiciózus újságíró, aki reménykedik, hogy egyszer valódi híreket is megírhat. Kislányuk megszállottan szerelmes egy fiúba, akit titokban állandóan megfigyel, és romantikus szuperhőstörténeteket rajzol magukról. A kisöcs pedig szereti az állatokat. (Nem juthat mindenkinek túlárnyalt személyiség.)

Őket és a parkban megforduló népeket egy túl sokat is tudó utcazenész narrációja révén ismerhetjük meg, aki nem rest áttörni a negyedik falat, hogy kis pletykákat suttogjon oda nekünk.

Az egész kalamajka egy elveszett kutya miatt kezdődik. Ha a rosszindulatú, tehetős és szórakoztatóan gonosz asszonyság, Bitsy Brandenham apró ölebe nem vész el a Central Parkban, akkor a park jövője sem kerül veszélybe Bitsy aljas bosszúterve miatt, és egy kisfiú szíve sem szakad meg új kis barátja után.

Nem túl eredeti alapkoncepció, de nem is a fővezérszál miatt érdemes elkezdeni nézni, hanem a körítés miatt.

Egészen biztos, hogy azoknak lesz legszórakoztatóbb a sorozat, akik jártak már ott, vagy jól ismerik a parkot. Persze csomó helyzetre rá lehet ismerni egy európai közterület hétköznapjaiból is. Igaz, elgondolkodtató, hogyan működne itthon egy vidám dal a Margit-szigeten erkölcstelenkedő párokról, a bokorban alvó csövesekről, a rakparton piáló tinédzserekről és a túlárazott kürtöskalács árusokról. De azért megemlítené a dal, hogy milyen jó pancsolni a Palatinuson és körbe bringóhintózni a fák között. Valahogy így képzeld el a Central Park stílusát!

A sorozat legnagyobb erőssége — és erre szüksége is van, hiszen musicalről beszélünk —, ahogyan a hóbortos karaktereket megszólaltatják a színészek, akik nemcsak életet visznek a szereplőkbe, hanem dalra is fakasztják őket, nem is egyszer. Az egyik legszórakoztatóbb Josh Gad, aki a narrátor-trubadúrt alakítja, de igazán nagyot Stanley Tucci brillírozik a zsémbes és gazdag vénasszony szerepében. A legcsípősebb megjegyzések pedig Daveed Diggs-féle besavanyodott és számító komornától érkeznek. Szinte az egész stábot felsorolhatnánk, de pár híresebb név, mint Kristen Bell vagy Kathryn Hahn ismerősen csenghet a nézőknek.

A sok zenés-táncos montázs eleinte üdítően hat, remekül illenek a Central Park légkörébe a Broadwayt idéző musicaljelenetek. Teret ad a fantáziavilágnak, kibontakozhatnak a belső érzelmek. Akad pár igen fülbemászó dallam a görkorcsolyázásról, szuperhősködésről, a karakterek vágyairól és álmairól. Például arról, hogy a befektetők komolyabban vehetnék szegény, hataloméhes vénasszonyt, aki meg akarja venni a parkot, hogy oda üzleteket építhessen.

Esetleg a kutyasétáltatásról rappelnek. Igazából itt bármi megtörténhet.

Aztán néha túlbillen a muzsikamérleg, és dal követ dalt, a történet alig moccan tovább, ami egyelőre nem túl sokrétű. (Mégiscsak az a fő konfliktus, hogy a mese főgonosza le akarja rombolni a parkot, egy kisfiú pedig látni szeretne egy kutyust, amelyet megszeretett.) A játékidőnek jelentős része megzenésített, ami nem lenne baj, ha a prózai dialógusokban előforduló mennyiségű mókás megjegyzés lenne bennük. Felmerült bennem a gyanú, hogy csak egy fél évadnyi cselekményt írtak meg, a többit pedig kitöltötték énekléssel, közben pedig eszükbe jutottak frappáns apró részletek, amelyekkel szerencsére bőven teleszórták a parkot.

Ez lesz a jövő kultrajzfilmsorozata? Két részből nehéz megmondani, de van benne potenciál. A Bob burgerfalodáját biztosan felülmúlja majd a musicalműfaj szerelmeseinek szemében.

Avatar

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya