Sorozat

Chris Pike a fedélzeten – Star Trek: Discovery (2. évad, 1. rész)

Már az első évad után dicsértük Bryan Fuller és (a második évadban egyedüli showrunnerként előlépő) Alex Kurtzman nevét az ígéretesre sikeredett Star Trek: Discoveryt látva, a második évad azonban úgy tűnik, végre fénysebességre váltott.

Óriási kalamajka, klingonokkal folytatott háború, párhuzamos univerzumok és jó pár újonnan megismert faj után, úgy tűnik, a Discoveryre végre békésebb idők várnak. A megüresedett kapitányi székbe a sorozat legelső kapitánya, maga Chris Pike ül. Christopher Pike a legrosszabb sorsú kapitányként indult, hiszen Gene Roddenberry legendás sorozatának 1964-ben elkaszált pilotjában mutatkozott be Jeffrey Hunter megformálásában. Ekkor még úgy tűnt, a mojavei származású űrhajósnak nem lesznek további kalandjai – ahogy másnak sem az Alfa Kvadránsban.

Szerencsére 1966-ban – akkor már James T. Kirkkel (William Shatner) a fedélzeten – a széria kapott egy második lehetőséget, Pike – bár később itt-ott hivatkoztak rá – úgy tűnt, sosem tér vissza. Végül 2009-ben az eredeti széria előtt tisztelgő reboottal a karakter is újjászületett – ezúttal Bruce Greenwood nagyon is szerethető alakításában. A ma már három részt megélt új szélesvásznú verziót hamarosan követte a Star Trek-sorozatok világába is új vért csöpögtető Discovery, ami képes volt egyszerre követni az idén már 55 éves univerzum tradícióit, és kellően friss, modern hanggal megtölteni azt.

Ebben a közegben vártuk a második évadot, mely nemcsak a már jól ismert és határozottan megszeretett legénységgel – Michael Burnham (Sonequa Martin-Green), Paul Stamets (Anthony Rapp), Saru (Doug Jones) és Tilly kadét (Mary Wiseman) – tért vissza, hanem ismét megnyitotta a légzsilipeket Christopher Pike előtt is. Anson Mount nem egyszerűen jó választás volt a szerepre, ő maga Chris Pike, és

nagy eséllyel pályázhat sokaknál a „kedvenc Star Trek kapitány”-címre,

amit szigorúan minden trekkie kiválaszt magának az év(tized)ek során. A férfival egy villanásnyi időre előkerülnek az eredeti sorozat uniformisai is – csodálatos, szívmelengető pillanat.

Úgy tűnik, az alkotók nem titkolt szándéka – a rajongók legnagyobb örömére – erősebb vonósugárral kötni a szériát a teljes univerzumhoz. Nem véletlen, hogy az alkotók belengették az egész Star Trek-galaxis egyik legnépszerűbb karaktere, Mr. Spock érkezését, de számos más eszköz is használnak a szálak szorosabbra fonására.

Az egyik a humor.

Az Űrszekerek világától egyáltalán nem idegen a viccelődés: mindig finoman, visszafogottan, sokszor irónia formájában van jelen, de jelen van – és végre az alkotók előbányászták a Discovery rakteréből is. Az első évad fájó hiányát ezzel sikerült végre orvosolni: éppen csak néhány másodpercre jelenik meg – de annyira kellett ez, mint impulzus hajtóműhöz a fúziós reaktor.

A másik óriási változás a „különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása”. A Star Trek-sorozatok cselekményszövésének több száz epizódját határozta meg a „lemegyünk az idegen bolygóra, összehaverkodunk a helyiekkel, megpróbáljuk (rendszerint nem sok sikerrel) betartani az elsődleges irányelvet és közben jól megoldunk valami konfliktust/rejtélyt”-szerkezet. Most végre a Discoveryre is megérkezett ez a recept – ami ki tudja, hányadik alkalommal is remekül működik.

Persze nem kell félniük azoknak sem, akik pont az új hangvétel miatt szerették meg a szériát. Maradt a techvilág, a sok-sok ellenfény, a pörgős cselekmény, az akció minden mennyiségben. De talán idén végre egyensúlyba kerül a múlt és a jelen, és a Discovery tényleg űrtörténelmet tud írni.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés